Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1977-08-01 / 4. szám
III. helyezett: Csetneki István (Bajai Vízügyi Szakközépiskola) IV. helyezett: Somlyai László (Bajai Vízügyi Szakközépiskola) V. helyezett: Toldi István (Nyíregyházi Vízügyi Szakközépiskola) A verseny vándordíját, egy vésett serleget, a Győri Vízügyi Szakközépiskola csapata érdemelte ki. A szervezők is jelesre vizsgáztak A szervező regionális vállalat vezetője, Rózsavölgyi Imre elvtárs és a vállalati kollektíva lelkesen, odaadással vett részt a versenyzők és a kísérők programjának megszervezésében. A 35 fő versenyző munkájának összehangolt, időterv szerinti megszervezése és lebonyolítása, a balesetveszélyes területen a biztonságtechnikai előírások betartatása nem kevés munkát és törődést igényelt. Igen értékes segítséget nyújtott ehhez a Középdunántúli VÍZIG szakembere is. A verseny sikerét a szervezők biztosították, s ezért ezúton is köszönetünket fejezzük ki. Az 1978. évi tanulmányi verseny elé Már 1977-ben megtesszük az előkészületeket az 1978. évi tanulmányi versenyre. A verseny feladatainak kidolgozásában gyakorlati szakembereket és tapasztalt szaktanárokat kívánunk bevonni. A verseny követelményei lényegében nem fognak megváltozni. A négy év alatt megtanult szakmai tantárgyak minél szélesebb területét kívánjuk feldolgozni. A feladatok kitűzése során támaszkodunk a szakköri munkára és a nyári termelési gyakorlatok tapasztalataira is, de számítunk a matematika—fizika tantárgyak alapos elsajátítására is. A szakközépiskola képzési célja, hogy magas színvonalú középfokú szakmai tudással rendelkező szakemberek kerüljenek a vízgazdálkodási ág meghatározott területeire, de — mellérendelt — célja az is, hogy a szakirányú főiskolára, egyetemre már a középfokú ismeretekkel és gyakorlattal rendelkező fiatalok jussanak be. Mindez bizonyítja, hogy a vízügyi tanulmányi verseny nem öncélú versengés a kilenc működő iskola között, hanem a gyakorlati életre, továbbtanulásra való felkészülés tartalmas, színvonalas, személyiséget gazdagító eszköze. Lovretity Zsigmond Farkas Béla Egy elfelejtett vízgazdálkodási terv 1727-ből Az élőlények alapvető létfeltételei közé tartozik a víz. A termelőerők különböző fejlettségi szintjén azonban a víz iránti társadalmi igénynek különböző aspektusai kerültek előtérbe. A Hajduhátság köztudottan mindig szegény volt természetes vízfolyásokban, így érthető a debreceni embernek az a vágya, hogy Debrecennek is legyen vízfolyása. Amint az a következő ismertetésből kiderül, már 250 évvel ezelőtt felvetődött az a gondolat, hogy a Tisza vizét Debrecenbe vezessék. A termelőerők akkori fejlettségi szintjének megfelelően előbb a sószállítás, majd később az öntözés szükségleteinek kielégítése volt a cél. A tudomány és a technika adott szintjén ez a terv megalapozatlan volt, és csak elképzelés maradt több mint 200 éven át. A gondolatnak korunkban részbeni megvalósítását jelentette a Keleti- és Nyugati-főcsatornák megépítése. Az akkori vágyak teljes megvalósítását — korunk igényeinek megfele? lően — jelentheti az indokolt igénye? két és lehetőségeket realizáló Hajdúhátsági Többcélú Vízgazdálkodási Rendszer, amelynek keretében az öntözési-, lakossági- és ipari vízigények kielégítése mellett mód nyílik Debrecen város környezetének szebbé tételére természetes vízfelületekkel is. * Dr. Ecsedy István nagynevű debreceni múzeumigazgató 1932-ben a Debreceni Kincses Kalendáriumban közölt cikkében tesz említést arról, hogy 1727-ben egy terv készült a Tisza vizének Debrecen városhoz vezetésére. Az ügyet részletesebben megismerendő, a Hajdú-Bihar megyei levéltárban megtaláltuk azt az 1727. évből származó latin nyelvű hivatali leiratot, illetve rendelkezést, melyet a Szepesi Kamara — Debrecen sz. kir. város akkori főhatósága — Császári Udvari Kamara felhívására küldött Debrecen Város Tanácsának. Az 1727. július 7-én Kassán kelt latin nyelvű kamarai leirat magyar fordítása a következő: Nemes, Bölcs és tiszteletre méltó, általunk nagyra becsült és tisztelt urunk! Üdvözletünket és szolgálatukra való készségünket jelentjük. Megkaptuk a Nemes Magyar Királyi Kamarának levelét és a Magas Császári Udvari Kamarának abban velünk közölt kegyelmes rendeletét, mi módon lehetne a megáradt Tisza folyótól, nem messze Szabad Királyi Debrecen Várostól, mintegy néhány mérföld távolságra só és más dolgok szállítására alkalmas hajózható csatornát létesíteni és készíteni. Nem tehettük, hogy ezt Uraságtok elől eltitkoljuk, sőt ezt azzal a céllal közöljük, hogy minél előbb tájékoztassanak bennünket, merről és különösen mely helyről szokott a Tisza folyó kiönteni? Az a hely körülbelül hány mérföldnyire van az érintett Szabad Királyi Debrecen Várostól? Folyása vagy medre, amelyet ily módon a megáradt Tisza vize elönt, vagy akárha természetesen is történik, körülbelül hány mérföldnyire terjed és ama szabad királyi városnak névszerint melyik birtokához van közelebb? Végül az a meder vagy folyás milyen és vajon mindenütt egyforma mélységű-e? Vajon annak a medernek vagy folyásnak a határain árad-e ki a víz és a szóban levő medren át ismét magába a Tisza folyóba folyik-e vissza, vagy valamely más folyóba ömlik-e, vagy pedig a meder további kiterjeszkedésének hiányában a messze síkságon szétárad. Ezek után még arról is tájékoztassanak, vajon az a meder vagy folyás milyen távolságra vezethető ahhoz a városhoz, vagy pedig a városhoz közelebb vezetve onnan valahová és hová milyen helyre fordulva ismét esetleg a Tiszába visszavezethető-e? Körülbelül hány mérföldnyire van annak a medernek vagy folyásnak a vége a Tiszától, amelyhez esetleg odaér, jelenleg milyen ez a távolság és hány mérföldnyire lennének a meder végei a Tiszától, ha a város felé vezettetnék, milyen módon, milyen költséggel, vagy esetleg ingyenes munkának összetételével hajózhatóvá tehető volna-e az a meder, úgy amint most van? Ha pedig ez a meder csatornává alakítva a város 156