Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1977-08-01 / 4. szám
ORSZÁGOS TANÁCSKOZÁS SZENTENDRÉN Xapihmlm: A MUNKAÉS AZ ÜZEMSZERVEZÉS Az OVH tanácskozásra hívta össze június 14-én Szentendrén a vízügyi szervek igazgatóit, párttitkárait, szakszervezeti és KISZ titkárait. Dr. Breinich Miklós, az OVH első elnökhelyettese a munka- és üzemszervezés időszerű kérdéseiről tartott előadást. A tanácskozáson jelen volt Kékedi György, az MSZMP I. kér. Bizottságának első titkára és Dobi Ferenc, a MEDOSZ főtitkára is. Dr. Breinich Miklós előadásának bevezetőjében időzött azoknál a párthatározatoknál, amelyek az üzem- és munkaszervezés korszerűsítését, tudatosabb segítését jelölték meg. Hangsúlyozta, hogy a mindenkori szervezettségi színvonal jelentősen befolyásolja egy-egy gazdasági egység életét, a dolgozók munkakedvét, fegyelmét és kezdeményezőkészségét. A jó szervezettség növeli, a hiányos, pedig csökkenti a vezetés tekintélyét. Ismertette azokat az intézkedéseket, amelyeket a központi határozatok nyomán az OVH-ban tettek az üzem- és munkaszervezésben. Elmondta, szemléletbeli hiba, hogy általában elméleti beállítású, megalapozó jellegű munka folyt és kevesebb erő jutott a munkahelyek, a vállalati szervezeti egységek, a konkrét munkafolyamatok szervezésére. Szólt azokról a szervezeti változásokról is, amelyek a munka hatékonyságát segítették. Helyet kapott az ágazati irányításban a vállalatok gazdálkodásával és a termeléssel foglalkozó szervezeti egység. A hatékonyabb gazdálkodást szolgálta a Vízépítőipari Tröszt létrehozása, valamint az ágazat irányítása alatt működő intézetek feladatkörének megosztása. Az államigazgatási tevékenység egyszerűsítését szolgáló központi intézkedésnek megfelelően került sor a vízügyi igazgatóságok szervei felépítésének korszerűsítésére. A változtatások eredményesek voltak. A jelenlegi középtávú tervciklusban nagyobb szervezeti intézkedések nem szükségesek, a már kialakított szervezeti formák csupán további finomítást igényelnek. Dr. Breinich Miklós ezután munkaügyi, beruházási, műszaki fejlesztési és építésszervezési kérdésekkel foglalkozott. — Amíg а III. ötéves tervidőszakban országosan még mintegy 350 000, а IV. ötéves tervidőszakban mintegy 120 000 fővel növekedett a foglalkoztatottak száma, addig az V. ötéves terv időszakára ez a növekedés 50—60 000 főre mérséklődik. A népgazdaság rendelkezésére álló munkaerő lényegében az elkövetkező 10—20 évben sem változik számottevően és az ország jelentős részében, de különösen a fővárosban munkaerőhiánnyal kell számolni. Gazdaságpolitikai céljainkat csak intenzív gazdaság-fejlesztéssel a társadalmi termelékenység növelésével, a munkaerő hatékonyabb felhasználásával tudjuk megvalósítani, az anyagi termelés növelése szinte teljes egészében a termelékenység emelkedésének függvényévé vált. Nagyobb figyelmet a munkaerő-gazdálkodásra! —• Visszatekintve az elmúlt időszakra, azt kell mondanunk, hogy szerveink nagyobb részénél nem fordítottak kellő gondot a munkaerő-gazdálkodásra, nem készítettek munkaerő-munkaidőmérlegeket, a munkaügyi tervek megalapozatlanok voltak — mondta előadásában az OVH első elnökhelyettese, majd így folytatta: — Jóllehet, a szervek munkaerő-gazdálkodása az utóbbi években javult, a munkaerő ésszerű foglalkoztatása, a belső tartalékok feltárása és hasznosítása, valamint a munkaerő szükséges átcsoportosítása még mindig nem áll tevékenységükben az őt megillető helyen. Széles körben uralkodó még az a szemlélet, amely elismeri ugyan, hogy számottevő a belső munkaerő-tartalék, de ennek ellenére nem támasztanak nagyobb követelményeket a munkafolyamatok racionalizálása, a szervezettség javítása, a korszerű munkanormák és egyéb munkakörülmények megállapítása és célszerű alkalmazása terén. Nem lépnek fel következetesen a munkafegyelem megszilárdítása érdekében. A hatékony munkaerő-gazdálkodáshoz szükséges, esetenként népszerűtlennek tartott intézkedések meghozatalát és következetes végrehajtását a pártszervek, a szakszervezeti és egyéb társadalmi szervek sem igényelték és támogatták kellő határozottsággal. Nem léptek fel az élő munkával való pazarlással, a káros munkaerő-vándorlással, a munkafegyelem megsértőivel szemben. —• Annak ellenére, hogy az elmúlt évekhez viszonyítva javult a helyzet a vízgazdálkodási ágban, a különböző címeken kiesett munkaórák aránya 1976-ban még mintegy 8% volt, ami 15 millió óra, azaz 6000 dolgozó éves munkaideje. Volt olyan szervünk is, ahol a kiesett munkaidő meghaladta a 12—13%-ot. Ezen a területen tehát igen jelentős tartalékaink vannak. A szükséges munkaerő megszerzését és megtartását a keresetek színvonala befolyásolja, az ösztönző funkciót viszont a felhasználás módja valósítja meg. A vízügyi szervek átlagbére és átlagkeresete а IV. ötéves terv végére meghaladta a népgazdasági átlagot és a népgazdasági ágak között a harmadik helyet 143
