Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1977-08-01 / 4. szám

foglalta el. Ismeretes, hogy a kielégítő átlagon belül vannak még bérezési gondok és feszültségek, általában, mégis megállapítható, hogy az átlagbérek és átlagkeresetek terén elértük azt a szintet, ami biztosítja a megfelelő munkaerő megszerzésének és megtartásának feltételeit. Nem ennyire jó a helyzet a meglevő bérezési színvonal hatékony felhasználásánál. Gyakran érvényesül az egyenlősdi káros hatása — jelentette ki dr. Breinich Miklós, majd megjegyezte:

—i Kedvező jelenség, hogy egyre több szerv ismeri fel a munkaerő-gazdálkodás fontosságát — hátrányos ugyanakkor, hogy a fejlődés még nem általános. Tudjuk, hogy a megoldásra váró munkaügyi problémák bonyolultak, ellentmondásosak. A megoldást segítő módozatok is újabb részproblémákat hoznak felszínre, tehát sokrétű és összehangolt tevékenységre van szükség.

Hatékonyabb bérpolitikát

— Folytatni kell azoknak a területeknek a feltárását, ahol a létszám csökkenthető. A legnagyobb lehetőséget a munkaidőalap veszteségeinek felszámolása kínálja. A törtnapi és egész napos távollétekből eredő veszteségeket éppen úgy csökkenteni kell, mint a munka közbeni kieső időket. Helyes kezdeményezés, a rugalmas munkaidőrend alkalmazási feltételeinek kidolgozása. Eddigi tapasztalatok szerint ez a megoldás csökkenti a törtnapi veszteségeket, javítja az ügyintézést és az ügyfélszolgálat színvonalát, de kedvező a dolgozók számára is.

— A bérpolitika eszközrendszerét is fokozott gonddal kell a munkaerő-gazdálkodás szolgálatába állítani. Gondos mérlegeléssel kell eldönteni, hogy az ösztönzés a mennyiség növelésére, a minőség javítására, vagy a gazdaságosság emelésére irányulj on-e. Eredményesen alkalmazhatók a kombinált bérformák, amelyek egyidejűleg hoznak létre érdekeltséget az előbbi szempontok közös érvényesítésében.

— Fontos feladat, hogy a szervek mind szélesebb körben alkalmazzák a teljesítménybérezés különböző formáit. Az utóbbi években sok területen indokolatlanul tértek át az időbér alkalmazására. A teljesítménybérezés azonban csak akkor ösztönző, ha gondoskodnak a teljesítmény-követelmények állandó karbantartásáról, hozzáigazítják azokat a műszaki, gazdasági-szervezeti változásokhoz, a fejődéshez — hangsúlyozta az OVH első elnökhelyettese.

Kiemelten foglalkozott előadásában dr. Breinich Miklós a beruházásokkal. A vízgazdálkodás abban a kedvező helyzetben van, hogy a felügyelete alá tartozó szervezetével úgyszólván az egész beruházási folyamatban részt vesz. Nagy felelősség, de viszonylag nagyobb lehetőség is hárul ilyen körülmények között a beruházó szervezetre, amely összekötő kapocs a résztvevő szervek között. Tevékenységével összhangba hozza, koordinálja a résztvevők munkáját, szervezetté, gördülékennyé teszi a beruházás megvalósításának folyamatát, azért, hogy a beruházás a tervező határidőre gazdaságosan, a műszaki követelményeknek megfelelően elkészüljön és feladata ellátására üzembe lépjen. Kiemelte azt is, hogy a beruházási döntést színvonalas előkészítő munka kell, hogy megelőzze. Ezen a téren is van még tennivaló. Növelni kell például a döntést előkészítő munkával szemben a követelményeket. Elmondta, hogy a beruházások megvalósítási idejét jó előkészítéssel le lehet rövidíteni. Példákkal élt, azokról a helyes kezdeményezésekről szólt — a szolnoki, székesfehérvári, miskolci, gyulai vízügyi igazgatóságoknál —, amelyeknél a beruházásban érdekelt szervek képviselőinek részvételével rendszeresen koordinációs értekezletet tartanak.

Kiemelt tevékenység — a műszaki fejlesztés

— Az ágazat feladatait csak úgy tudjuk megvalósítani — mondotta —, ha nagy gondot fordítunk az új eljárások, technológiák, anyagok, termelőberendezések megismerésére, a számunkra legfontosabbak kiválasztása után pedig nagy erővel gondoskodunk azok széles körű alkalmazásáról. Kiemelten kell tehát kezelnünk a műszaki fejlesztési tevékenységet, mint az intenzív fejlesztés egyik igen fontos bázisát. Célunk, hogy a hagyományos kis termelékenységű, sok fizikai élőmunka-igényt kívánó vízgazdálkodási technológiákat és vízépítési módszereket korszerűen gépesített, kevés élőmunkával járó, minél nagyobb mértékben automatizált, nagy termelékenységű eljárásokkal cseréljük fel.

A Tudománypolitikai Bizottság irányelveinek megfelelően a kutatásfejlesztés fő irányaira célprogramokat dolgoztattunk ki, amelyek 1985-ig meghatározták a vízgazdálkodás különféle szakterületein elérendő fejlesztési célokat, s az ezek érdekében végzendő tevékenységeket.

Jól gépesített vízépítőipari telepeket, rendszereket kell kiépíteni, amelyek képesek az előre gyártott szerelvények, vasszerelések, zsaluzatok készítésére, ugyanakkor ellátják a gépállomány javítását is. Az ágazat meglevő hálózatát alapbázisnak tekintve, azt úgy kell továbbfejleszteni, hogy a különböző vízügyi szervek egymással kooperálva hasznosítsák ezeket.

A feladatok, amelyeket az elkövetkező években 1990-ig el kell végezni, igen nagyok. Az építési munka, amely az V. ötéves tervben 44 milliárd Ft, a VI. ötéves tervben 65 milliárd, a VII. ötéves tervben 86 milliárd Ft-ra emelkedik.

A termelőeszköz-állomány az 1975. évi 2,7 milliárd forint értékről 1990-re kereken 7 milliárd forintra növekszik.

A létszám 90 ezer fő körül alakul. Azzal számolunk, hogy a szakmunkáslétszám az 1975. évi 36%-ról kb. 50%-ra növekszik. A betanított munkások aránya az 1975. évi 44%-ról 40%-ra, míg a segédmunkások aránya 20%-ról 10%-ra csökken.

A jelenlegi szervezettségi színvonal felmérésére, s erre alapozva, a vízügyi sajátosságoknak megfelelő korszerű irányítási rendszer kidolgozására, a Vízgazdálkodási Intézet kapott megbízást. A

144