Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1977-08-01 / 4. szám

válnak a vízminőségi megfontolások, a természe­tes lefolyási folyamatok egyre inkább szabályo­zottá válnak. E fejlődési időszakban a vízügyi fel­ügyelet céljának, módszerének, tartalmának is szükségszerűen fejlődnie kell. Ez a fejlődés tük­röződik a felügyelet céljának kiterjedésében, a tervszerűség fokozásában és az ágazati politikai célkitűzések szolgálatának fejlesztésében. A felügyelet céljait tekintve, továbbra is alap­vető feladat a kiadott vízjogi engedélyek előírásai betartásának ellenőrzése a működő vízhasznála­toknál. Emellett azonban az ellenőrzés körébe be kell vonni azokat a működési jellemzőket is, ame­lyek egy, 5—15 évvel korábban, kevésbé fejlett vízgyűjtőn kiadott vízjogi engedélyben még nem kerülhettek megfogalmazásra. Ám ezek ismerete a fejlettség magasabb szintjén már nem nélkülöz­hető (pl. a víz használatának vízminőségi krité­riuma, a vízhasználat napi működési rendje, a vízigény időbeli ingadozása, a vízmennyiség és a vízminőségmérés követelményei, a szenny­víztisztítás hatásfokát jelző paraméterek köre és határértékei, egyéb környezetvédelmi szempon­tok stb.). A felügyeleti ellenőrzésnek magasabb vízgyűjtő-fejlettségi szinten ezek vizsgálatára is ki kell terjednie. Továbbá, a felügyelet során fel kell tárni a vízhasználat és az időközben kiépült más vízhasználók egymásra és a környezetre gya­korolt kölcsönhatásait is. A vízjogi engedélyek kiadásának gyakorlata ál­talában ugyanis az engedélyes tevékenységének feltételeire vonatkozik és — főleg a régebben ki­adott vízjogi engedélyek vonatkozásában — nem kellően veszi figyelembe a vízhasználatnak a ter­mészeti és gazdasági környezetre gyakorolt hatá­sát. A vízhasználatok mennyiségi növekedése ugyanis a vízgyűjtőfejlesztés folyamatában, ma­gasabb fejlődési szinten minőségi változást ered­ményez. A mennyiségi fejlődés a vízgazdálkodási körülmények minőségi változását hozza magával. E fejlődési átcsap ásnak egyik tünete éppen a víz­­használatok hatásainak összegeződésében jelent­kezhet. Így egy-egy vízhasználat működési hatá­sának ellenőrzése és elemzése a környezetére a vízgyűjtő terület egységes fejlődésének szempont­jából ma már, az intenzív vízgazdálkodás idősza­kában egyre inkább elengedhetetlen. A felügyeleti munka tervezése A felügyeleti munka továbbfejlesztése a terv­­szerűség fokozását is igényli. A felügyeleti tevé­kenység már évek óta tervszerű keretek, éves ter­vek alapján folyik. Az éves tervezés gyakorlata bevált. Mivel egyfelől a felügyeleti tevékenység­nek is alapvető rendeltetése a vízgazdálkodás kö­zéptávú tervteljesítésének elősegítése, másfelől e tevékenységet is nagyobb ráfordítással, bonyolul­tabb cél- és feltételrendszerrel, magasabb elvárás mellett kell végezni, így a felügyeleti tevékeny­ségben is szükséges a tervszerűség fokozása. Ezért az éves tervezés gyakorlatának fenntartása mel­lett, megkezdtük a középtávú tervezés gyakorla­tának kialakítását. Első ízben az V. ötéves terv teljesítésének elő­segítésére, az 1980-ig terjedő időszakra készül kö­zéptávú terv, amelyben fokozni kívánjuk a fel­ügyeleti munka koordinációját a szakágazatok kö­zött, nemcsak tartalmilag, hanem területileg is. Egyes fejlett, súlyponti vízgyűjtő területeken egy­­időben (pl. egy évben) valamennyi jelentősebb, különböző feladatokat ellátó vízhasználatot ellen­őrizzük. A középtávú terv területi tervezés for­májában készül. A vízügyi igazgatóságok műkö­dési területükre készítik el a tervet a központi irányelvek alapján. Az ágazatpolitikai célok szolgálata A vízügyi felügyelet munkájában fokozni kell az ágazatpolitikai célkitűzések szolgálatát. Ezek közül az V. ötéves tervidőszakban kiemelten je­lentkezik az egységes vízügyi területfejlesztés elő­segítése a területi szemléletű felügyelet végrehaj­tásával. Ez arra irányul, hogy egy-egy vízgyűjtő területen vagy vízgazdálkodási egységen vala­mennyi vízhasználatot, vízi munkát, egymásra gyakorolt hatásaik figyelembevételével ellenőriz­zük és a tapasztalatokat elemezzük. Egyik alapvető felügyeleti feladat például az ágazatpolitikai célok szolgálatában a felszín alatti vizek hasznosításának, elsősorban a kutak kikép­zésének és a káros szennyező hatásoknak ellen­őrzése e készletek védelme érdekében. A felügye­leti munkának kívánatos kiterjednie a több célú hasznosítás lehetőségének vizsgálatára (pl. több üzemeltető tevékenységének összehangolásával, tározók esetén), a létesítmények üzemi hatásfoká­nak ellenőrzésére (pl. szennyvíztisztító), a kör­nyezetvédelem és a kömyezetfejlesztés igényei­nek és követelményeinek kielégítésére. Ki kell terjednie a felügyeletnek a vízrajzi észlelési, mé­rési lehetőségek feltárására, a vízgazdálkodás egységes mennyiségi és minőségi szemlélete gya­korlati alkalmazásának figyelemmel kísérésére is. Mindezek alapvetően elősegítik a népgazdasági erőforrások, működő állóeszközök hatékonyabb hasznosítását. A vízügyi felügyelet vázolt irányelveinek kell tükröződniük a középtávú és az éves felügyeleti tervek összeállításánál, a központi és a helyi fel­ügyeleti célkitűzések konkrét megfogalmazásánál és koordinált megvalósításánál. A felügyelet szervezése A vízügyi felügyelet összetett feladatai a víz­ügyi igazgatóságok több szervezeti egységének összehangolt munkája eredményeként valósulnak meg. A feladatok közül az alábbiakban — a víz­készlet-gazdálkodással és az egységes vízügyi terü­­lefejlesztéssel összhangban — a vízgazdálkodás­­fejlesztési Osztályok feladatait emeljük ki. Az osz­tály feladatait képezi a középtávú felügyeleti terv műszaki előkészítésének koordinációja, a közép­távú helyi felügyeleti irányelvek műszaki-gazda­sági szempontjainak megfogalmazása a szakága­zatok felé, figyelembe véve az egységes vízügyi területfejlesztés követelményeit, a középtávú ágazatpolitikai célokat stb. Az osztály végzi a 138

Next

/
Thumbnails
Contents