Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1977-08-01 / 4. szám
Dr. Gergely István államtitkár zárszava Tisztelt Országgyűlés, Kedves Képviselő Elvtársak! Tizenhat hozzászólás hangzott el és mintegy 60 kérdést hozott szóba, említett meg azokban a kérdésekben, amelyek a vízgazdálkodás mai és jövőbeni helyzetét érintik. Külön köszönöm ágazatunk nevében ezt a jelentős érdeklődést, és a jó szándékú figyelemfelhívásokat. Mi úgy fogjuk ezt fel, mint a jóra és többre vágyás emberi, természetes tulajdonságát, amely a fejlődésnek is egyik előmozdítója. Ezeket a feladatokat a munkánkban programozni kívánjuk és az éves, ötéves tervek folyamán az anyagi lehetőségek birtokában, azok ismeretében és hasznosításával szeretnénk megfelelni ezeknek a követelményeknek. Külön is köszönöm, hogy az Országgyűlés elnöke lehetővé tette, hogy a központi és vidéki vezető munkatársaink nemcsak a jegyzőkönyvből olvashatják, hanem itt, az Országgyűlés hangulatában jegyezhették fel sajátos feladataikat, így a gyakorlati munkában, a valóra váltásban jobb csapatmunkával, együttműködve velük, tudjuk ezeket végrehajtani. Néhány kérdés van, amelyre néhány tőmondatban szeretnék csupán válaszolni. Az egyik a korszerűbb öntözőberendezésekkel való szélesebb körű előbbre haladásunk a mezőgazdaság területén Helyes irányzat ez, de csak akkor, ha a mait és a tegnapit is, amíg hatékonyan kihasználható, korszerűnek valljuk és nemcsak a legkorszerűbbet emlegetjük és hasznosítjuk. A mi népgazdaságunkban erre a több lehetőségű hasznosításra ma és a jövőben egyre nagyobb szükség van. A másik kérdés: a vízügyi objektumokhoz szivárgók létesítése szükséges. Jelentem az Országgyűlésnek, hogy minden új, nagyobb tározó és vízáteresztő rendszer szivárgókkal van már tervezve és folyamatosan, az anyagi lehetőségek birtokában, lemaradásainkat is bepótoljuk. Jelenleg zajlik ez éppen a szóba hozott Tisza II. objektum környezetében. A bányák és környezetük vízellátásának a kérdésénél említem meg, hogy a visontai környezet szinte egyedülálló. Van még egy-két kisebb településünk, amely bányászati vízsüllyesztések miatt szenvedett vízhiányokat. Kedves Elvtársak! Azt jelenthetem, hogy a mai időszakban megnyíló vagy művelés alatt álló bányáknál a vízgazdálkodás szempontjait kormányzatunk figyelembe vette, ezeknek a műszaki megoldása vízgazdálkodási oldalról tervezett, és ilyen visontai eset a jövőben a bányászatok művelésében nem fordulhat elő. így van ez a jelenlegi igen jelentős bányafejlesztések területén is, nem kevesebb, mint 5—6 milliárdos vízgazdálkodási kihatással az összes bányaművelések területén. A kis települések vízellátásának a gondja bennünket is szorít, meg is ijesztett. Körülbelül 400 községünk, kis településünk van olyan helyzetben, hogy egy liter egészséges ivóvízzel sem rendelkezik. Ezekre programot készítettünk, tárcaközi bizottságon jóváhagyást nyert, forrásaink is rendeződnek hozzá. Pár esztendő alatt valószínűleg nem palackolt vízzel, hanem az ÁFOR üzemanyag-elosztó hálózatához hasonlóan, kis településekben, utcába bevezetve, tankautóval éjszaka feltöltött egészséges vízzel kívánjuk e községeket, helységeket ellátni — a központi, helyi, üzemi és lakossági forrásokat összeadva. Belvízügyben a hozzászólások meggyőztek bennünket arról, hogy koncentrálni, súlypontozni kell a népgazdasági érdekeket legjobban figyelembe vevő területekre. Ezek nem változtak: ezek továbbra is Csongrád, Békés, Borsod és Szabolcs megye bizonyos területei. Ezekben a térségekben anyagi eszközeink döntő többségét használjuk fel, hogy minél előbb ezeket belvízmentesíteni tudjuk és a népgazdasági haszon az állami forintokért megtérüljön. Szeretném megemlíteni, hogy a csongrádi vízlépcső és a belvízvezetés, az az éremnek nem két oldala. Az egyik a Tisza-völgynek egy már halaszthatatlan vízpótló bázisa, valamint a belvízlevezetés öblözete is. Ezért a kettőt együtt nézzük. A gyorsítással egyetértünk és ebben lépéseket teszünk, hogy Csongrád megyében, Békésben és Bodrogközben, a Taktaközben és a Beregben minél hamarabb legyen hatékonyan elvégezve. A belvízrendezés biztonságosan megtörténjék, kétéltűen, hogy ezt bizonyos értelemben öntözésre, gazdaságfejlesztő munkára is hasznosítani lehessen. Árvízügyben köszönjük a jelzéseket. A fő védelmi rendszerek kiépítése volt elsősorban a feladatunk, amelyek nagy térségek vagyonát és társadalmát, embereit védik. Már egyre inkább tudunk biztosítani lehetőségeket a kisebb jelentőségű, de helyileg nem kis jelentőségű árvízvédelmi töltések kiépítésére, vagy azok továbbfejlesztésére. Ily módon jelenleg közel fele eszközállományunk beruházási forrásunk a kisebb vízfolyások helyi kárainak elhárítására történik. Ügy érzékeljük, hogy ezeket is programozva, sorolva, a következő évtizedben — nem hamarabb, ez hosszú munka — megfelelő módon tudjuk elvégezni, hogy érdemi kár társadalmunkat, gazdaságunkat ne érje az árvízveszélytől. A gázos kutak vonatkozásában elkészült a programunk. 2400—2500 ilyen kútunk van, ezek többségében a Nagy-Alföld területén helyezkednek el. Berendezéseket három típusú magyar találmányt, kiváló minőségűt gyártunk hozzá: a vállalati és más eszközöket kell felhasználni, hogy folyamatosan ezeknek a gáztalanításáról gondoskodjunk, valamint arról, hogy addig is a szabályokat, az előírásokat tartsuk be, mert akkor a veszély sokkal kisebb hányadára csökken. Végül a vízminőséggel kapcsolatos hozzászólásokat köszönöm, amelyek vízkincsünk, vízvagyonunk, környezetvédelmünk érdekében a vízminőség romlásának megállítására, sőt javításának kötelezettségeire hívják fel figyelmünket. Ezek természetesen sokrétű intézkedést igényelnek, amelynek jó része meg is történt — erre környezetvédelmi törvényünk kötelez bennünket. Első intézkedésünk volt mindenekelőtt, hogy hazai, 132
