Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1977-08-01 / 4. szám

ebben nemcsak az idei derekas munka tükröződik. Munkánk egy folyamatnak a része, s nem is csak a mának szól. Jó, vállalkozó kedvnek vagyunk a tanúi a szarvasmarha-tenyésztésben is, vagy az ültetvények telepítésének előkészítésében. Az idei mezőgazdasági munka végső eredmé­nye, tervezett, nagy exportbevételeink elérése még sok tényezőtől függ. Abban biztosak lehe­tünk, hogy a mezőgazdaság dolgozói — az egész társadalom cselekvő közösségében — mindent el­követnek azért, hogy szándékuk, munkájuk olyan minősítést kapjon, mint amilyet tavalyi erőfeszí­téseik kaptak — mondotta Romány Pál. Ifj. Pintér István (Baranya megye 7. vk.), a bel­­várdgyulai Közös Űt Tsz géplakatosa elmondotta: ma már 40 víztároló van a megyéjükben, s ez 12 millió köbméter víz befogadását teszi lehetővé. Így csökkentették a víz pusztító hatását s egyide­jűleg mintegy 4000 hektár öntözését, továbbá nagy mennyiségű pecsenyekacsa és liba nevelését tudják biztosítani. A mohácsi és a pécsi gerinc­vezeték mellett települt községek lakosainak ar­ról az igényéről is szólt, hogy a hálózatfejlesztés­sel együtt községüket is kapcsolják be a regionális vízműhálózat rendszerébe. Hütter Csaba (Nógrád megye, 5. vk.) a szécsé­­nyi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet elnök­­helyettese elmondta: a megye lakosságának veze­tékes vízellátása 1980-ra 55—56 százalékra nö­vekszik. A lakossági hozzájárulás több településen eléri a lakásonkénti 12 000 forintot is. Az ilyen nagy összegek befizetése jelentős teher a nyugdí­jasoknak, az alacsony jövedelmű családoknak. A képviselő megfontolásra ajánlotta, hogy a vezeté­kes ivóvízellátás anyagi terheinek egy része alól mentesítsék a lakosságot. Hárs József (Veszprém megye, 7. vk.), a lovász­­patonai Űj Élet Termelőszövetkezet főállatte­nyésztője arról beszélt, hogy a szennyvíztisztító­elvezető és elhelyező létesítmények építése a me­gyében lassú s ez a Balaton vízminőségének szem­pontjából problémát jelent. Biztató viszont, hogy a regionális szennyvízkezelő rendszerek terve már kialakult. A további cél, hogy a tisztított szenny­vizeket is távol tartsák a Balatontól. Szerinte a Hárs József, Veszprém megye víz minőségének javítása érdekében feltétlenül szükséges a keszthelyi és a fűzfői öböl kotrása. Szigeti Gábomé (Békés megye 3. vk.), a Gyulai Harisnyagyár munkásnője elmondotta: Békés­csaba, Békés és Gyula, valamint a környező tele­pülések vízgondjai máris számottevőek, ezért meg kell gyorsítani az ilyen irányú kutatást. Feltét­lenül szükséges a megyei regionális vízmű beru­házási programjának és kiviteli terveinek elké­szítése is, még a jelen tervidőszakban. Még kedve­zőtlenebb a helyzet a szennyvíz elvezetésével és tisztításával. Csatornaművé mindössze 12 telepü­lésnek van és lényegesen előbbre jutni önerőből nem tudnak. Nagy Csaba (Bács-Kiskun megye, 10. vk.), a Dél-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat műveze­tője a belvízi tavak növekvő népszerűségét emelte ki. A megyében is sorra alakulnak ki körülöttük az üdülőkörzetek, így Dunapatajon, Soltvadker­­ten. Kiskunhalason és a Kunfehértó vidékén. Ám arra is fel kell figyelni — húzta alá —, hogy a ta­vak vízminőségi, biológiai helyzete új gondokat vet fel. Szigeti Gábomé, Békés megye Nagy Csaba, Bács-Kiskun megye Hütter Csaba, Nógrád megye 131

Next

/
Thumbnails
Contents