Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1977-06-01 / 3. szám

leocapa, Keczkés, Sasku stb.) esetében ez a kapcsolat teljesen egyoldalú és egyértelmű: valamennyien arra szorítkoztak, hogy Széchenyi gazdaságpolitikai elgondolásait a megfelelő műszaki tervek formájába öntsék, a műszaki megoldás lehetőségeit megtalálják — Beszédesnek viszont, mesteréhez Vedreshez hasonlóan Széchenyi elvi célkitűzéseinek kialakításában is szerepe volt. Ezt írásaik gondos tanulmányozása és számos helyének egybevetése is tanúsítja. Különösen nyilvánvaló ez az erdősítés, a talajvédelem és környezetvédelem kérdéseiben, amelyek Széchenyi előtt valójában csak Beszédesnél és (még korábban) Vedresnél merültek fel, így amikor Széchenyi ezekről a kérdésekről beszél, nyilvánvalóan az ő véleményükre utal:

„Sokan a Tisza-völgy mindinkábbi élaljasodását legfőkép az erdők általjános elpusztításának tulajdonítják, melyhez képest a meztelen hegyekrül leszakadó föld és porond mind erősebben betölteni a lapályban folyó és alig hömpölygő vizek medreit. — És ebben alkalmasint igazuk van. — Tegyen tehát e tekintetben is minél előbbi rendet a törvényhozás”. (Eszmetöredékek, 1846.)

De vannak más egyezési pontok Széchenyi és Beszédes elveiben és álláspontjában. E tekintetben itt csak a legszembetűnőbbre a nyelvművelésre utalunk. A krónikák is feljegyezték, s Beszédes maga is büszkén emlegette, hogy a vízügyek terén, az addigi német és latin helyett, hivatalos nyelvvé a Sárvízi Társulat tette, közakarattal, a magyart — amikor Beszédes 1821-ben magyarul ismertette a Sárvíz-szabályozás tervét. — Éppen a magyar műszaki irodalom és műszaki nyelv művelése terén végzett munkájáért választotta meg a Magy. Tud. Akadémia — a Tudós Társaság — 1831-ben levelező tagjává Beszédes Józsefet. (Az Akadémia kézirattárában fennmaradt a magyar műszaki nyelv ajánlott terminus technicusairól készült jegyzete is, gondosan feltüntetve, hogy ki mikor vetette fel ezeket az elnevezéseket. Jó nyelvérzékére vall, hogy a nyelvújítás gyakran bizarr termékei közül nagyobbrészt olyanokat választott, melyek utóbb valóban meghonosodtak, polgárjogot nyertek, s műszaki nyelvünk ma is használt szavai. ((Méret, terület, átmérő, sugár, szög stb.)

Persze Beszédes ez irányú érdemei csak az Akadémián találhattak méltánylásra, felsőbb helyeken, azt mint renitenskedést nem nézték jó szemmel.

(Hasonló állásfoglalás az állami sízolgálatban álló Huszár Mátyás hivatali pályafutását ugyanekkor derékba törte s a vízrajzi felmérések korábban elismert vezetője, teljesen háttérbe szorítva, elfeledve, szinte üldözött vadként halt meg.)

Amikor Arad megye rendei gazdasági-műszaki érdemeinek elismeréseképpen Beszédes, a megye megválasztott táblabírája számára nemesség adományozását kérték a királytól, kérésük nem talált meghallgatásra.

[Pedig nem az első polgári vagy népi származású mérnök lett volna, aki gazdasági-műszaki érdemeiért nemességet kapott az országban. így néhány korábbi állami tisztviselő (kamarai mérnök) mellett nemességet kapott Beszédes elődje a Sárvíz-szabályozásnál: Bőhm (magyarosítva: Cseh)* Ferenc lés a Balaton vidékén működő Turnier Henrik veszprémi városi mérnök is (a veszprémi vízmű építője), akik az elsők voltak mérnökeink között a vízügyi tevékenység legmagasabb szintű elismerésében ...].

Beszédes bár elsősorban vízimérnök volt két ízben más területen is jelentősét alkotott: 1827— 1828-ban ő tűzte ki a Linz—Budweissi vasút pályáját, 1848—1849-ben pedig a Pest—Szolnoki Magyar Középponti Vasút főmérnöke lett. Működéséhez fűződik a központi kocsijavító létrehozása, melyből a MÁVAG hatalmas telepe kifejlődött.

Bár irodalmi tevékenysége méreteit és hatását tekintve egyaránt igen jelentős, nem tekinthető elméleti embernek, szakírónak. Az elmélet mindig is gyenge oldala volt: ismeretei csak gyakorlati tapasztalati körének határain belül voltak megalapozottak. Írásai pedig inkább a műszaki ismeretterjesztés és a vízügyi propaganda határán mozogtak. (Ebben is némileg Széchenyi szellemét követve, aki a közügyek vitele számára a legszélesebb nyilvánosságot kívánta). De mert Beszédes valójában a polgárosodó reformkor egyik első vállalkozó mérnöke volt, írásai gyakran a vállalkozói üzletszerzés céljait is szolgálták, vagyis a hirdetések, akkor még nem ismert műfajának funkcióját is pótolták. (Innen — végzett munkáinak ismételt ismertetése.. .)

Ilyen bizonytalan műfajú írásokkal persze kiállni a gyakran irigy és féltékeny pályatársak bíráló alaposságát — nem mindig sikerülhetett. így a nyilvánosság előtt való szereplés bizony gyakran balul ütött ki Beszédes számára.

Azok a kortársak azonban, akik mentesek voltak az egyéni elfogultságoktól mindig nagyra értékelték. így a vízszabályozások ügyeivel a gyakorlatban is foglalkozó kir. biztosok, akiknek közvetlen munkatársa volt: Zichy Ferenc, Széchenyi István és Vécsey Miklós vagy Keczkés Károly, mint a felügyeleti hatóság képviselője. Állandóbb munkatársainak, utódainak (Póka Antal, Vörös László, Halász Gáspár, Háky Dániel, Micskey Imre stb.) pedig nemzedékei tekintették példaképüknek és tanítómesterüknek.

Kevéssé ismeretes, hogy Jókai, aki a mérnökben a polgárosodó társadalom új alkotó értelmi* Az abban az időben még szokatlan névmagyarosításra akkor került sor, amikor II. József műszáki érdemeinek elismerésiéül magyar nemességet adományozott számára és Bőhm a magyar nemességet magyar névrvel kívánta viselni. (Talán így akarta kifejezésre juttatni, hogy nem azonosítja magát az uralkodó németesítő önkényével?) A környezete azonban nem fogadta el a befogadó közösséghez való csatlakozás e demonstrálását s a névmagyiarosítási ténye a legutóbbi időkig ismeretlen (vagy agyonhallgatott) maradt. Életrajzírója Sárközy Imre, aki pedig genealógiával is foglalkozott még 1897-ben sem tudott róla. Ez az oka annak, hogy Bőihtm Ferenc a XVIII. sz. végén szinte eltűnt a történelem homályában s még halálának helye és ideje is ismeretlen maradt. Csak napjainkban vált ismeretessé, hogy még a századfordulón is élt és működését új családi nevén folytatta.

111