Vízgazdálkodás, 1977 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1977-02-01 / 1. szám

Vedres István levelei Rumy Károlyhoz a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában*

A 16—18. században, az európai emberi közösségnek ebben a csodálatosan termékeny időszakában, az élet minden területéin: a politikában, a közszemléletben, a társadalom egészében, a technika és a művészetek területén: a politikában, a közszemléletben, a társadalom egészében, a technika és a művészetek terén egyaránt hatalmas változás, nem várt, sőt nem is sejtett haladás következett be.

Az átalakulás, a fejlődés, a haladás szelleme utat tört magának, nem ismervén sem természeti, sem nyelvi, sem politikai határokat. A háborúk óriási tömegeket mozgattak meg. Az emberek tízezrei jutottak el olyan távoli országokba, ahová egyébként az egyszerű falusi parasztfiatalok, legyenek akár a Duna-táj, akár Provance szülöttei, sohasem juthattak volna el. De nem kevesebbet jelentett az a számbelileg jóval kisebb, de hatásaiban épp oly jelentős népmozgalom is, amelyet a vallásilag konok és türelmetlen Habsburgok protestánsellenes, rekatoüzáló politikája indított el. Ennek következtében protestáns ifjúink ezrei vándoroltak ki a külföldi egyetemekre, ahonnét tudással gazdagon megrakodva tértek haza.

Végül a céhrendszeren belül is meghonosodott az a szokás, sőt követelmény, hogy mesterlegényeknek néhány éven át külföldi vándorúton kellett megfelelő gyakorlatot szerezniük. Ezzel — természetesen — nemcsak az ipari termékek új és tökéletesebb formáit ismerték meg és hozták magúkkal haza, hanem az új eszmék tömegét is segítettek átültetni egyiik területről, egyik országból a másikba.

Ennek a lázas időszaknak utolsó fél évszázadában öt nagy egyéniséggel gazdagodott a magyar társadalom: 1742-ben született Tessedik Sámuel evangélikus lelkész, a szarvasi gazdasági iskola és kísérleti tangazdaság létesítője, a lucerna és a lóhere hazai termesztésének meghonosítója. 1755-ben kezdte életútját Festetics György gróf, a keszthelyi Georgikon alapítója és a hazai nagyüzemi mezőgazdálkodás nagy reformátora; 1756-ban látta meg a napvilágot Vay I. Miklós báró, a szabolcsi burgonya és a korszerű ekék meghonosítója, valamint legelső textilgyárunk alapítója; 1763-ban Büdszentmihályon (ma: Tiszavasvári) jött világra egy elszegényedett hajdúsági nemes fiaként Pethe Ferenc, a magyar mezőgazdasági szakirodalom megszervezője és a tőzegiápos területek hasznosítási kísérleteinek megindítója; végül 1765-ben született Szegeden Vedres István, foglalkozása szeriint „Szeged városának földmérésze”, a vedresházi mintagazdaság létrehozója.

Mind az öten igen széles körű érdeklődésű és tudású szakemberek, koruk mezőgazdasági fejlődésének legfőbb mozgatói és irányítói voltak. Mind a négyen ismerték egymást. Tessedik, aki legidősebb volt köztük, járt az alkotások terén — időben — legelöl. Festetics kérésére sok jó tanáccsal szolgált a Georigikan alapításához is. Vay Miklós alsózsoleai, illetve goilopi kúriájában meglehetősen magányosan, de annál tevékenyebben töltötte

1 Mintegy tíz évvel ezelőtt a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárának rendezése alkalmával H. Boros Vilma űr. tudományos kutató Rumy Károlynál, a Keszthelyi Georgikon egykori tanárának hagyatékában Vedres Istvánnak, a múlt század kiváló vízépítő mérnökének és korszerű mezőgazdasági eszmék úttörő megvalósítójának 36 levelét találta (1). Kérésemre az anyagot feldolgozásra átengedte nekem, amit neki e helyütt is hálásan köszönök.

ki napjait a Tisza—Körös vidék vízszabályozási és mocsárlecsapolási problémáival. (Ferenc császár felkérésére e területnek ő voilt a királyi folyószabályozási kormánybiztosa). Igen jó viszonyban volt Tessedik Sámuellel, kinek hasonló nevű fiát maga mellé vette praktikánsnak. (Sok baja volt vele.).

Mivel az ifjabb Tessedik munkaterülete közelebb volt Szegedhez, mint Zsolcához, Vay nem egyszer kérte meg Vedrest, ellenőrizze a fiatal Tessedik helyszíni munkáját. Később a Maros-torkolat környékének rendezése során került a két kiváló férfiú közelebbi érintkezésbe egymással. Tudjuk, hogy Vedres nem ritkán fordult meg Tessediknél a szarvasi lelkészlakban, Tessedik is felkekereste egyszer-kétszer a keszthelyi Georgikont, de a négy kimagasló egyéniség személyesen alig-alig látta egymást.

Annál élónkebb volt a levelezésük, amelybe idővel további szakemberek is bekapcsolódtak. így Vedres valószínűleg Tessediktől szerzett tudomást Rumy Károly kilétéről és arról, hogy őt Festetics a Georgikon tanárául szerződtette.

Vedres István

Mint annyi kiváló embert, Vedrest is Szeged adta a hazának. Alsó- és középfokú iskoláit szülővárosában végezte, majd a mérnöki tanulmányok elsajátítása végett a pesti tudomány-egyetem mérnöki intézetében, az Institutum Hydraulico-Geometricumban iratkozott be. Egyike volt a legelsőknek, akik a nemrég szervezett intézettől (1786-ban) mérnöki oklevelet kaptak.

Még fiatal éveiben a pesti reformifjafc társaságában megismerkedett Dugonics Andrással és Révai Miklóssal, a későbbi esztendők szegedi tudományos körének két legjelesebb személyiségével. A szépirodalmi működéséről és műveiről közismert Dugonics András írásaival és emberi magatartásával igen nagy, maradandó és jellemformáló hatással volt környezetére. Vedresre is, Fékezhetetlen ellensége volt II. József németesítő és politikailag egységesítő törekvéseinek. A magyar föld jobb kihasználását, a belterjes gazdálkodás megismertetését és elterjesztését sürgette. Ezek a gondoláitok fogantak meg Vedresben, ö váltotta ezeket legelőször valóra. Ezen kívül Dugonics írta a legelső magyar nyelvű algebrát és földméréstant (geometria practicát) 1874-ben (2). Ennek ellenére — közismert világnézeti állásfoglalása miatt — nem őt nevezték ki a geodézia tanárává. Ugyanígy — vallása miatt — mellőzték Bolyai Farkast is, noha már a Magyar Tudós Társaságnak levelező tagja volt (3).

Vedres tehát a Mérnöki Intézetben személyesen nem találkozott Dugoniccsal, de az ő könyveit használta mérnöki tanulmányaihoz. Ezek a magyar nyelvű tankönyvek is hozzájárultak ahhoz, hogy Vedres sohasem tanult meg németül. (Leveleit tanulmányozva, miként látni fogjuk, megállapítható, hogy a német szakszövegeket olvasta, szótár segítségével megértette, sőt jól eligazodott bennük, de németül fogalmazni és beszélni nem tudott).

Hasonlóképpen vagyunk a nyelvújítóként és íróként ismert Révai Miklóssal is. Ezt, a Vedresnél 15 évvel idősebb tanárembert 1778-ban szentelték pappá Nagyváradon, ahol egyideig a piarista rend líceumában rajztanító, majd a helybeli akadémián a műépítészet és ábrázoló geometria tanára volt. (Ebbéli tudását a bécsi egyeli)