Vízgazdálkodás, 1976 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1976-06-01 / 3. szám
gyasztás ingadozását egyenlítik ki, hanem a vízszolgáltatást hozzá tudják igazítani az ingadozó mértékű fogyasztáshoz. Olykor középiskolában sem engedélyezett, ott sem tűrt fogalmazásbeli hanyagságokkal találkozunk. Ezeket puszta odafigyeléssel el lehet kerülni, nem kell hozzá írói készség. Pl.: „A rendszerszemlélet súlya és jelentősége már az alapproblémákkal való foglalkozásnál a felszínre került, s ez egyben biztosította a témának a műszaki tervezésben (tervezésen) túlmenően, a tervezésnek — mint általános értelemben vett — szellemi-alkotói folyamat ként való tárgyalását.” Helyesen: „folyamatnak a tárgyalását”. Más cikkben ugyancsak a hevenyészett fogalmazás következménye: „A vízminőség és a társadalom kapcsolata kétirányú”. Vagy: „Mindkét tevékenységet szétválaszthatatlanul összekapcsolja azonban a bázistevékenység, a vízminőség-ellenőrzés. A vízminőség-védelem fogalma ennek megfelelően a vízminőség-szabályozás gyűjtőfogalmává szélesedik ki.” Itt az a nyilvánvaló komplikáció lép fel, hogy a fogalomsorozat magyarázat és logikus elkülönítés nélkül marad. A felületes fogalmazás olykor veszélyes értelmetlenséget idéz elő: „Csehszlovák viszonylatban 1972-ben nagy eredményként könyvelhettük el a keletszlovákiai iparfejlesztés vízszennyezési hatásait bemutató tanulmány átadását” .. . Nyitva marad, ki adta át a másiknak? ... Ez a felsorolás most itt úgy tűnhetik, mint hibajegyzék, mint „dolgozatjavítás” a vízügyi kiadványokban. A „javításokból” azonban talán érezhető, hogy a vízügy sajtójában a jellegzetes hibák elkerülhetők volnának. És csak további feladat volna a széles körű törekvés arra, hogy közleményeink a gondolati gazdagságukat ehhez a gazdagsághoz méltó „ruházatban” vonultassák az olvasó elé. A vízügyi sajtó színvonal-kérdésének ez bizonyára a másodlagos, de nem felesleges kérdése. Dezséry László Dr. SZILY KAROLY 1916-1976 Szomorú szívvel kell dr. Szily Károly születési dátuma után odaírni a másik évszámot, amikor örökre eltávozott családja, szerettei köréből és a vízügyi szolgálat nagy családjából. Alig hihető, hogy soha többé nem jön munkahelyére, az OVH-ba és nem ülteti maga mellé az embereket, munkatársait, akik az évek során ezernyi panaszszall, bizonytalansággal kopogtattak hozzá, hogy jó tanácsot, vigasztalást nyerjenek bajuk, problémáik orvoslásához, a jogügyi esetekben jártas és mélységesen emberséges kollegától. Csaknem negyed évszázadig dolgozott a vízügyi szolgálatban mint jogi főelőadó és évekig önzetlenül munkálkodott mint szakszervezeti tisztségviselő. Emberségét, segíteniakarását saját fiatalkora alapozta meg, amikor kisfizetésű hajdúböszörményi adóhivatali tisztviselő és tanítónő gyermekeként anyagilag nehéz helyzetben, nem az élet napos oldalán végezte iskoláit, majd évekig gyakornokként dolgozott, amíg kihágási büntetőbíró lett Biharban. A felszabadulás után Békés megyében járási jegyző lett, s 1953-ban került a vízügyi szolgálatba, ahol egészen haláláig dolgozott. Dr. Szily Károly elvesztése felett érzett fájdalmunkat fokozza, hogy tartalmas, szorgalmas, a közösség iránt érzett felelősségtudattól és emberszeretettől áthatott életét akkor fejezte be a kérlelhetetlen halál, amikor a megérdemelt pihenéstől — a nyugdíjbavonulástól — úgyszólván csak napok választották el. Egész élete végig aktív munkával telt el, több munkával a kötelezőnél, hiszen egy évtizednél is régebben vállalta az Országos Vízügyi Hivatal szakszervezeti bizottságának elnöki tisztét, amelyet példamutató odaadással, hozzáértéssel és mélységes meggyőződéssel látott el. Fáradhatatlan munkával segítette munkatársai kényelmes, kultúrált pihenésének megteremtését siófoki üdülőnkben, ahol hosszú éveken át jogi tanácsival látta el az üdülő vezetését. Mindig megtalálta a humánus tennivalókat, mert szerette az embereket, munkatársait. Ők is nagyon szerették és tisztelték ezért oly nehéz a búcsú. Kiegyensúlyozott, derűs egyénisége, biztos és pontos ítéletei, véleménye a világ és az emberek dolgairól, szocialista társadalmunk humanista törekvéseiről, végigkísérték, minden tevékenységét, és ennek megfelelően élt, dolgozott. Mélységes humanizmustól átitatott életbölcsességét mindig sikerült átadnia a köznek, így dr. Szily Károly közösségi munkájának, tevékenységének emlékét, tiszteletét nemcsak a szavak őrzik, hanem a példamutatás sokáig élő ereje is. 81
