Vízgazdálkodás, 1976 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1976-06-01 / 3. szám

NÉVAIJÓZSEF 1910-1976 Szomorú veszteség érte ismét a vízügyi szolgá­lat dolgozóit: 66 esztendős korában elhunyt Névai József nyugdíjas, a VIZDOK nyomda volt veze­tője, a VITUKI műszaki tanácsadója, aki több mint félévszázadig — 12 esztendős kora óta — dolgozott. Sorsát már kora ifjúságában összekapcsolta a munkásmozgalommal. Felismerve az osztályel­nyomás lényegét, részt vett a for­radalmi mozgalomban, 1930-ban a párt tagja lett. Nehéz munkás­sorsával együtt vállalta a harcot egy jobb, szabadabb, emberibb társadalmi rendszer megteremté­séért. Munkásmozgalmi tevékenysé­ge következtében a 30-as évek­ben az átlagnál is jobban megis­merte a munkanélküliséget és po­litikai meggyőződése miatt 1943- ban munkaszolgálatosként hív­ták be. Csak a felszabadulás hoz­ta meg számára az örömet, a sza­badságot, az emberi boldogsághoz és boldoguláshoz való jogosultságot. 1948-ig kü­lönböző nyomdákban dolgozott és tanult, majd 1948 októberében az Országos Vízügyi Főigazga­tóság Személyzeti Osztálya vezetőjévé nevezték ki. Áldozatkész, lankadatlan szorgalmú munkájá­nak megbecsülését jelentette, hogy később az OVF Titkársága vezetőjévé, majd pedig a Vízgazdál­kodási Tudományos Kutató Intézet igazgatóhe­lyettesévé nevezik ki. E beosztásában szervezte meg az Intézet Sokszorosító Üzemét, amelynek hosszú ideig a vezetője volt. Átszervezés folytán került a Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Irodához, melynek nyomdáját hosszú éveken át — nyugdíjbavonulásáig — vezette. Névai József felelősségteljes gazdasági mun­kája mellett 1945-től körzeti, illetve alapszervi párttitkárként működött. A felszabadulás előtti párttevékenységének elismeréséül 1967-ben a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a „Szocialista Hazáért Érdemrend” kitüntetésben része­sítette. Áldozatkész munkájának kiemelkedő gazdasági tevékeny­ségének elismeréséül, 1965-iben a Munka Érdemrend ezüst foko­zatával tüntették ki és megkapta a vízügyi szolgálat aranykoszorús örökös törzsgárda jelvényét. 1971 végén vonult nyugdíjba, de ezt követően sem szakadt el a víz­ügyi szolgálat nagy családjától, hanem mint a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet mű­szaki tanácsadója aktívan támo­gatta az utódok munkáját. Eredményekben gazdag volt az a pálya, amit Névai József önfeláldozóan végigjárt, de a sors kiszámíthatatlan akaratából viszonylag rövid volt az az idő, amelyben a megérdemelt nyugállomány örömeit élvezhette. Súlyos betegség után a halál 1976. május 23-án elragadta körünkből. Munkás­ságának eredményei azonban sokáig nem feledte­tik emlékét. A VIZDOK-nyomda dolgozói őszinte részvétüket fejezik ki az elhunyt családjáriak. HÍREK 25 000 000 kilowatt A szovjet tudósok kidolgozták an­nak az erőműnek a tervrajzát, amely az Ohotszki tenger dagály-energiá­ját villamos energiává alakítja át. Ezt a távolkeleti tengert gyakran ha­sonlítják egy gigászi természetes szi­vattyúhoz, amely hol az egyik, hol a másik oldalra szivattyúzza át a vizet. Az apály és dagály közti szánt­különbség ott eléri a 14 métert. Ugyanakkor ez az óriási vízi energia semmiféle formában nincs kihasz­nálva. Ezt az energiát akarják a tu­dósok az ember szolgálatába állítani. A tengerpart egyik pontján tervezik felépíteni a dagály-erőművet, amely­nek kapacitása előreláthatóan 25 millió tonna. Ennek az egyedülálló tervnek a megvalósításával sok bo­nyolult technikai probléma kapcsola­tos, de ezek közül a tudósok egyet­len egyet sem tartanak megoldhatat­lannak. Az eljövendő erőmű ener­giáját felhasználják a kohászat, vegyipar és az ércbányászat fejlesz­téséhez a szovjet Távol-Keleten, azon a vidéken, (amely rendkívül gazdag természeti forrásokban. (APN) Árvíz megrendelésre Mesterségesen előidézett árvíznek voltak szem tanúi a Volga alsó folyá­sa mentén lakó emberek. Helyenként a folyó vízszintje 6 méterrel emel­kedett, víz árasztotta el az árterüle­tek termékeny földjeit. Az árvizet előre megtervezték: ahhoz, hogy elő­idézzék, meg kellett nyitni a volgo­­grádi hatalmas vízi erőmű gátjának zsilipjeit. Ennek a vízi erőműnek a hatalmas víztárolója tehetővé teszi a vízszint szabályozását a mezőgaz­dasági szükségleteknek megfelelően. A földek annyi nedvességhez jutnak, amennyit a szakemberek előre ki­számítottak. Ennek eredményeképpen az árterület földjein erősen megnőtt a zöldségfélék és a kukorica termés­eredménye. Az emberi kéz által elő­idézett árvíz ezen kívül kedvező fel­tételeket teremt a halak ívásához. A Volga alsó folyásában összpontosul a Szovjetunióban tevő igen értékes tokhalfajták nagy része. (APN) 77

Next

/
Thumbnails
Contents