Vízgazdálkodás, 1976 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1976-04-01 / 2. szám
Szabolcs-Szatmár megye ЯЯШ VÍZGAZDÁLKODÁSA Az elmúlt század közepéig vízgazdálkodásról nem beszélhettünk. A folyók szabadon, az időjárás szeszélyétől függően, évente többször is elárasztottak kisebb-nagyobb területeket. Maradandó nyomokat véstek megyénk tájaira, közformáló hatással voltak lakossága életére, települési arculatának kialakítására. Az áradások következtében a megyét nagy kiterjedésű vizenyősmocsaras területek, helyenként pedig kisebbnagyobb homokbuckák és dombok jellemezték. Szabolcs-Szatmár megye területét több folyó szeli át, amelyek közül a Tisza országhatárt képez a Szovjetunióval, Csehszlovákiával. A magyar— román határt szeli át a Szamos, a Túr, a Kraszna. A szovjet határt érintik a Batár-, a Palád-patakok. Jelentős a belvízi főcsatorna-, mellékcsatorna-hálózatunk, a mesterségesen létrehozott víztározók száma. A megye területének közel 40 százaléka — 2347 km2 — a Tisza, Szamos, Túr, Kraszna és a nyírségi dombokról lefolyó vizek felfogására épített Lónyai-csatorna árterülete, ahol több mint 200 ezer ember él. A megye arculata egy évszázad alatt -— a vízügyi beavatkozás hatására — teljesen megváltozott. Mezőgazdasági területté alakult át az ország legnagyobb mocsaras területe, a 300 km2 nagyságú Ecsedi-láp. A folyószabályozási és árvízvédelmi munkálatok következtében a mezőgazdálkodás biztonságosabbá vált. A több mint három évtizedes szocialista építőmunka, a vízgazdálkodás fejlődésének megyénkben is új irányt szabott. Bővült a vízgazdálkodás feladatköre, változott tartalma. Az utóbbi két évtizedben nagymértékben korszerűsítettük árvédelmünket, fejlesztettük belvízhálózatunkat. Öntözőtelepek, halastavak létesültek. Tiszalökön megépült a magyar vízgazdálkodás egyik legjelentősebb alkotása a vízlépcső, a hozzá tartozó öntözőrendszerrel. A nagyüzemi belterjes mezőgazdaság és az ipar növekvő víz iránti igényeinek figyelembevételével, kezdetét vette a komplex célú víztározás és elkezdődött a víz hasznosításának nagyüzemi fejlesztése. A víznek mint természetes elemnek, élettani tényezőnek, energiahordozónak és szállító közegnek, megyénkben is megnőtt a jelentősége és sokrétűvé vált kapcsolata társadalmi életünk fejlődésével. Újszerű, egyben időszerű feladata a vízgazdálkodásnak a vezetékes vízhálózat és szennyvízcsatorna rendszerének kiépítése. A víz- és a szennyvíz közművek építését igényli a gyors ütemű iparfejlesztés, ipartelepítés, a korszerű intézményhálózat kialakítása, a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátása, korszerű életfeltételeinek megteremtése. A közműves vízellátás jelentősége nagyobb mint eddig bármikor, a szocialista társadalmi és gazdasági fejlődéssel összefonódott. Éppen ezért a jövőben feltétele, illetve meghatározója egész fejlődésünknek. A vízgazdálkodás így vált teljes körűvé, szerves részévé szocialista előrehaladásunknak. A Tisza—Szamos közi térség újjáépítése A vízért és a víz pusztító erői elleni küzdelmeinkkel párosuló gondunkat kritikusan tetézte az 1970. évi árvíz. Megyénkben még soha nem tapasztalt méretű árvizet okozott a Romániában lehullott heves és nagy kiterjedésű esőzés. A Szamosközt határoló folyók vízszintje csaknem egyidőben meghaladta az addig mért legnagyobb szintet — másfél nap alatt 5—6 métert emelkedett — és május 14-ére virradó éjszakán drámai küzdelem kezdődött a gátakon. Közel egy hónapnak kellett eltelni ahhoz, hogy az árvíz sújtotta községekbe a visszatelepülés megkezdődjön. Szocialista államunk, az ország lakosainak segítőkészsége, s az árvízkárt szenvedettek akaratereje tette lehetővé, hogy ma már magasabb szinten, kedvezőbb feltételek között élnek az emberek. Az árvizes területeken megrongálódott középületek helyreállítására, pótlására megyénk 265,7 millió forint központi támogatást kapott, 118 közintézmény került újjáépítésre. Megépült 21,8 km úthálózat és helyreállítottunk 106 km útburkolatot. Kedvezményes hitelakcióval újjáépült 5871, és helyreállításra került 1371 magánlakás. Több mint, 170 millió forintot fordítottunk a közmüvekre. Közel 40 millió forintba került a Vízügyi Igazgatóság, 13 millió forintba a vízgazdálkodási társulatok kezelésében levő művek helyreállítása. Viszonylag rövid idő alatt 12 vízmű létesült 123,6 km hosszban, mely 23 település 24 700 lakosát látja el jó ivóvízzel. A megyénket érintő 1970. évi árvíz ma már történelem. Eltüntettük a pusztító árvíz megrendítő nyomait, mely igen nagy próbatétel volt erőinknek. Az árvíz után hat évvel később arról adhatunk tájékoztatást, hogy az ár- és belvíz-védekezésben hasznosítottuk a tapasztalatokat, a IV. ötéves tervidőszakban ezek figyelembevételével végeztük munkánkat. Az árvíz megmutatta, hol és hogyan kell biztonságosabbá tenni a védekezést. Megépült a Szamos—Túr lokalizációs gát mintegy 210 millió forint költséggel, elkezdődtek a folyók gáterősítő munkálatai. Vízügyi Igazgatóságunk és a helyi tanácsok ma felkészültebbek az ár- és belvíz elhárítására, mint azt megelőzően bármikor. 70
