Vízgazdálkodás, 1976 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1976-04-01 / 2. szám
Vízügyi együttműködés — a KGST-ben A modern világ jellemző vonása az integrációs folyamat. A vízügyi tevékenység koncentrációja és nemzetközivé tétele a gazdasági és tudományos haladás új igénye. A társulások fontos világgazdasági tényezők, főleg Európában. Jelentős azonban a különbség a két legnagyobb integrációs egyesülés, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és az Európai Gazdasági Közösség céljaiban, módszereiben és politikájában, tükrözve a politikai és gazdasági rendszerek eltérését. A KGST tervszerű integrációs módszereit gyakran hatástalannak minősítik a nyugateurópai integráció piaci módszereivel szemben. A szembeállítás indokolatlan. A tervszerű integráció nem ellentétes a piaccal, sem a szocialista áru/pénz kapcsolatokkal. E kapcsolatok szükséges eleme a tervgazdaság megszervezése nemzeti és nemzetközi keretekben. A Tisza és Duna vízkészletének komplex hasznosítására, az érdekelt tagországok népgazdaságának az árvizek és a vízszennyeződések által okozott károk csökkentésére irányuló összehangolt intézkedéseket joggal sorolhatjuk az integrációs folyamatok közé. Ebben a kérdésben maga a természet szolgál alapul és kiindulópontként a szocialista integráció kifejlődésére. A KGST-ben korán felismerték, hogy a vízgazdálkodás számos nagy célkitűzése nem valósítható meg csupán nemzeti keretekben. Szükség van közös erőfeszítésre az államhatárokon túlterjedő együttműködésre, az erők nemzetközi méretű összefogására. A vízügyi együttműködés gyakorlati megvalósítására a KGST Végrehajtó Bizottsága már első ülésén, 1962-ben létreA KGST szervezete hozta a KGST Vízügyi Vezetők Értekezletét (VVÉ). Már az együttműködés első szakaszában több olyan fontos —• elsősorban módszertani — kérdés szerepelt a WÉ munkatervében, mely a legégetőbb vízgazdálkodási problémák megoldásához nyújtott a tagországoknak segítséget: — felszíni vizek egységes vízminőségi kritériumai és normái; valamint osztályozásuk elve; — a vízvizsgálati módszerek és eszközök egységesítése; — a vízgazdálkodási mérleg összeállítási módszerének tökéletesítése; — a vízgazdálkodás távlati fejlesztési tervek összeállításának módszere; —• különböző iparágak szennyvíztisztítási és kezelési módszerei stb., hogy csak a néhány legfontosabb témát említsem. Az együttműködésnek ebben a szakaszában azonban egymás után jelentkezett néhány olyan alapvető probléma, mely akadályozta az együttműködés kibontakozását, s amelyekről korábban nem szereztünk tudomást, illetve félreismertük azt. Az egyik ilyen nehézség a „közös nyelv” hiánya volt, amit eleinte tolmácsproblémával magyaráztak, illetve tolmácsképzéssel próbáltak megoldani. Csak a sokszor éjszakába nyúló viták sorozata döbbentette rá a szakértőket, hogy a kialakulatlan egységes vízügyi terminológia hiánya okozza a nehézségeket. A VVÉ 1967. évi berlini ülésén határozatot hozott a KGST vízgazdálkodási értelmező szótár összeállítására. Az értelmező szótár összeállítását a KGST-tagországok neves szakértőiből álló munkacsoport végezte. A fogalmak összeállításához forrásként a vízgazdálkodás területén megjelent szabványokat, tudományos tájékoztató kiadványokat, lexikonokat és szótárakat, valamint a KGST 65
