Vízgazdálkodás, 1976 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1976-04-01 / 2. szám
melés és közlekedés talpraállításához és további fellendülésének a megalapozásához.” iMagyar_JTanicsköllársasijJ?öldmMíelésügVj_N*£k>Í£to£iíáíi, Az AMOSZ egyik vezető egyénisége volt Bogdánfy Ödön, aki előbb mint az energetikai szakosztály elnöke, majd mint a vízügyi szolgálat újonnan kinevezett vezetője az új összefüggések és feladatok felismerésével (és propagálásával) hasznosította széles körű elméleti és gyakorlati tudását, nemzetközi és történelmi tapasztalatait, látókörét. A tervgazdálkodás és műszaki fejlesztés alapelvei és szervezeti formái közül elég itt talán csak a Népgazdasági Tanács és a Műszaki Tudományos Tanács nevére utalnunk, amelyről nyilvánvaló, hogy mai intézmények előfutárai. Figyelemre méltó az is, hogy mind a népbiztosságok, mind az említett szervek az AMOSZ megfelelő szakosztályaiból alakultak, s hogy munkájukban az akkori magyar műszaki értelmiség legjobbjai szinte kivétel nélkül részt vettek; például az utóbbi elektromosipari és energiagazdálkodási osztályában: Bánki Donát, Benedek József, Bláthy Ottó Titusz, Kandó Kálmán, Seidner Mihály stb. A Népgazdasági Tanács munkájának fejlesztése során korán felmerült a területi lebontás gondolata, tehát a regionális tervezés és szervezés elve. Ezt a feladatot először a megyei keretek között (Bogdánfy, Fasching stb. javaslatára) kifejlesztett „mezőgazdasági műszaki szolgálat” vállalta és képviselte, de — eredményes működése ellenére — mellette hamarosan szükségesnek látták a közigazgatási határoktól független, a gazdasági adottságoknak, területi egységeknek megfelelő „Területi Népgazdasági Tanácsok” szervezését is. És ahogy a „mezőgazdasági műszaki szolgálat” elsősorban a belvízrendezés (síkvidéki vízrendezés: Nagykáta, Abony, Monor, Gyál stb.) feladatainak ellátásával, részben a mai vízügyi igazgatóságok teendőit is vállalta, nyilvánvaló a Területi Népgazdasági Tanácsoknak is lett volna ilyen irányú feladatuk. Az egyes vízügyi ágazatok közül a legrészletesebben a folyószabályozási (-csatornázási) és víziútfejlesztési programot ismerjük. Ez részben a Türr István óta vajúdó víziútfejlesztési programok megvalósítása lett volna, több, részben több célú, vízépítési nagylétesítmény, vízlépcső építésével. E vízlépcsők egyúttal a vízerőhasznosítás, általában az energiagazdálkodás fejlesztését is szolgálták volna, hiszen: „Az energiának egységes nagy telepeken való termelése és szétosztása par excellence állami, illetőleg népfeladat”, mert az olcsó energia nemcsak „termelésfejlesztő eszköz”, hanem „a mechanikai munkaszükségletnek egységes nagy üzemekben, kooperáló hőerőművekben és vízművekben gazdaságosan való termelése egységes ipari és őstermelési fejlődésünknek egyik alapföltétele ...” (Hoór Tempis Mór). [A vízgazdálkodásnak az energiagazdálkodással való szoros történeti kapcsolata több szempontból is lényeges: az utóbbi analógiájára alakultak ki a vízgazdálkodás alapelvei és mindkettőnek közös alapja a tudatos gazdasági fejlesztést megalapozó tervgazdálkodás volt. Egyébként a fenti gondola,2 Budapest, 1919 juniuis 19 D*» TUn смог** Jel on t ét л Duhá-Tisf.a csatorna építési igazgatóságának folyó évi április és május havi működéséről. A Dun?. “Tisza oaatoma építési igazgatóságának vzstőségs folyó évi márczlus hó 25-én lstt a Fölctolvléeügyl Népblztoeság áltál klnsvszvs.TsvéksnyBégét azonnal alkalmas helyiség megszerzésével kezdte meg.A helyiséget a Muzeum-körut l.szám alatti házban megszerezte, irodai ozélokTa alkalmasan berendezte ép- a munkálatok megkezdéséhez szükséges személyzetet felfogadta és megszervezte. А kor-abban a Dura-Tlsea csatornáról készített hivatalos és' nem hivatalos összes terveket és műveleteket összegyűjtötte óe heható tanúlaárypzás tárgyává tette azon őzéiből,hogy a megváltozott viszonyokkal számoló konkrét Javaslatot tegyen:hogy milyen vonalvezetéssel és milyen rendszer szerint építsék ki a csatornát. Valamint tanulmányává tette a módozatokat is,hogy miként kell'a korábban engedélyezett Dunavölgyl Öntöző és Lecsapoló Társulat által folyamatba tett munkálatokat Összeegyeztetni a csatornának ugyanezen a területen tervezett részével. Tanulmányát kiterjesztette arra is,hogy a változott politikai és gazdasági Visz onyo.-cnak megfeleld leg minő változásokat tegyen a csatorna építési terve in. Ezen változások megt élvezéséhez pxü.«séget terepfel’-ét elek eszközlése végett kiküldte a t ere pf ölvét el Ok’.■e az elid mérnökcsoportot.Kiküldte továbbá közegét, azon őzéiből,hofy a Dunavölgyl ceatoma épitéoének gyorsítása mily módokon volna elérhet i. .Ugyanis f. Duna-Tiezb ceatorna építése egy hosczu vonalon о eh', úgy gyorsít hat ő, hogyha c dunavölgyl csutoma álthl a terep -inéi előbb lseiнг-oltatik. A nagyszabású munka programokénmitóul munkái annyira el re haladtak,hogy a legrövidebb idő alatt a vonatkozó felterjeiz tép ». У ö 1 amivé Utóig yi Né pb izt ossághoz elkészül. Végül készítjük azon jt.vaelatot,hogy az eeész csatorna ét vele kapui ólat. or- müvek közül mely részekhez lehet azonnal hozzáfogni ér milyen sorrendben,a munkálatoknál milyen gépekre és eszközökre van szüküégünk ёв milyen intézkedéseket tegyünk,hogy a munkások élelmezése biztosittas ék; шаопм тШа torriuisle °^-T|SZA CSATORNA AbtTtU I6A2QATÚ3AQ VEZETŐ* A Duna-Tisza Csatorna Építési Igazgatóság első jelentése Gerstner Béla aláírásával tok hívták fel Leninnek a villamosítás (a GOELRO-terv) inspirálójának a figyelmét a Magyar Tanácsköztársaság műszaki fejlesztési tevékenységére, olyan mértékben, hogy — a magyar emigránsok visszaemlékezései szerint — külön is referáltatott magának erről.] A víziútfejlesztési program több eleme természetesen már a Kvassay-féle távlati fejlesztési programban is szerepelt (1908:XLIX. te.), de annak, hogy ez a kérdés az adott helyzetben ilyen nagy hangsúlyt kapott a közlekedéspolitika mellett területfejlesztési és szociálpolitikai okai is voltak: „A vízi utat... a vasút segítő társává kell tennünk, hogy életre keltse azt a forgalmat, ame-61
