Vízgazdálkodás, 1976 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1976-02-01 / 1. szám

szükség a dologhoz látni, s hogy a munkánk után fennmaradó időt önmívelésünkre fordítsuk.”

Előadását — az anyagi-politikai viszonyok figyelmen kívül hagyásával, túlfűtött lelkesedéssel — így fejezte be: .. az édesanyák s a tanárok azok, kik a józan és férfias nevelés által a nemzet erkölcsi, szellemi és így anyagi jólétére nagy befolyást gyakorolhatnak és fognak is gyakorolni, (mert) attól függ Magyarország jövője.”

VI. Összegzés

Türr István a múlt század második felének egyik legértékesebb, legszínesebb, sokoldalú, nagy nemzetközi tekintéllyel és kapcsolatokkal rendelkező, a magyar nemzeti történelem eddig kellően fel nem fedett alakja. Tevékenysége azt mutatja, hogy lényegében reálisan ismerte fel az ország gazdasági, politikai, kulturális helyzetét és sokoldalú munkásságával, jelentős kapcsolatok és nemzetközi látókör birtokában, bátor gondolkodóként, kivételes képességű szervezőként annak fejlődését kívánta előmozdítani.

A reális helyzetértékelést tükrözte Türr hazai gazdaságpolitikai koncepciója: a nemzetközi tapasztalatok és erőforrások felhasználásával a belterjesség irányába fejleszteni a magyar mezőgazdaságot; gazdaságosabbá tenni a termelést; növelni a termelékenységet; versenyképesen kijutni az európai piacra; kiszabadulni abból a helyzetből, amely Magyarországot gazdaságilag Ausztriának szolgáltatja ki. Ennek előmozdítására kell felhasználni a hitel-, a pénz-, az adópolitikát, a vízgazdálkodást, a széles körű kulturális és erkölcsi nevelőmunkát.

A termelőerők fejlesztése szükségszerűségének felismerése, az ennek érdekében kifejtett szervező- és propagandatevékenység, valamint gazdag nemzetközi tapasztalatainak és kapcsolatainak önzetlen felhasználása Türr István elévülhetetlen történelmi érdeme.

Tetteit közgazdasági szemlélete határozta meg, amelyet döntően a gyakorlati szükségletek igényei, problémái motiváltak, nézeteit az élet változó dinamikája hatotta át. Munkamódszerének és egyéniségének fő jellemzője: a problémák előzetes, elmélyült tanulmányozása, a megoldáskeresés, a gyors döntés, a bátor vállalkozás, az átlag fölötti lendület és akaraterő, a helyzetfelismerés, a rugalmasság, az önzetlen segítőkészség, a nagyfokú kezdeményezés. Nézőpontjának centrumában összekapcsolton jelentkezett a pénzügy és hitel, valamint a mezőgazdaság, a vízgazdálkodás, a közlekedés és a közművelődés. A kiegyezés korában hazatérése után szinte társ nélkül vívta hosszú, szívós és, sajnos, sok tekintetben hiábavaló harcát a bürokratizmussal, a korrupcióval.

Türr a magyar reformkor szülötte, a szabadságharcok hőse, a nemzetközi és a magyar történelmi fejlődés több mint fél évszázados nehéz, bonyolult időszakának tevékeny részese. A nemzetközi és a hazai haladást szolgáló cselekedetei, kezdeményezései, merész vállalkozásai, széles látóköre, vonzó egyénisége, mélységes humanizmusa

nagy tekintélyt szereztek nevének. A bátor katona a gazdaság, a kultúra, a béke munkása lett, cselekvő internacionalista és tenni kész hazafi.

Türr — a közhiedelemmel ellentétben — közvetlenül nem vett részt a magyar szabadságharcban, de érezte, tudta, hogy a szabadságharcok és forradalmak a fejlődést szolgálják és objektíve összefüggnek. Érezte és tudta azt is, hogy a haladás döntő feltétele a béke — nem véletlenül lett a szabadságharcok tábornokából a nemzetközi békemozgalom egyik úttörője.

Vízügyi vállalkozásai — noha nem volt vízügyi mérnök — a magyar és a nemzetközi vízgazdálkodás nagyjai közé emelik annak ellenére, hogy hazájában — minden erőfeszítése dacára — csupán a Ferenc-csatorna hálózatának kiépítése sikerült.

Türr nem volt író, sem újságíró. Ugyanakkor francia, olasz, magyar és más folyóiratokban, lapokban megjelent elemző tanulmányai, agitati v cikkei bőséges alapot adnak ahhoz, hogy jelentős publicistaként is számon tartsuk.

Türr István benne élt a történelmi kor bonyolult, ütközésekkel és szövevényekkel is telített áramlatában. Tetteivel egyaránt beírta nevét a múlt század közepén lezajló szabadságharcok és polgári forradalmak, a nemzetközi diplomácia, és békemozgalom, a nemzetközi és magyar vízgazdálkodás, s a magyar gazdaság és közművelődés történetébe.

Természetesen az ő életműve sem mentes az ellentmondásoktól. Helyes törekvései nemegyszer utópisztikus-illuzórikus elemekkel keverednek, s álmai olykor túl merészek, kevésbé megalapozottak.

A ma társadalma kritikusan és tárgyilagosan elemzi, felhasználja és továbbfejleszti a múlt hagyományait, így megvalósította, illetve továbbfejlesztve megvalósítja Türr több elgondolását is. Nemzedékünk joggal becsüli nagyra a haladást szolgáló nemzetközi és hazai tevékenységéért, a jövőbe mutató kezdeményezéseiért. Összetett, gazdag életművének részletesebb feltárása azonban — megítélésünk szerint — további kutatásokat érdemel.

dr. Faludi Gábor—dr. Kubatov János

IRODALOM

1. Országos Levéltár, Türr Iratok.

2. Stefánia Türr: L’Opera de Stefano Türr nel risorgimento italiano (1848—1870) Vol. 2. Roma 1903. Fozzano.

3. Gonda Béla: Türr tábornok. Budapest 1925. Kiadja Baja város közönsége.

4. Gonda Béla: Türr István harca a csatornákért — MMÉEK, 1925. 51—52. sz.

5. P. Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon. BME Központi Könyvtára Műszaki Tudománytörténeti Kiadványok 13. sz. Budapest, 1960.

6. Dr. Kubatov János: Türr István és a magyar felnőttoktatás kezdetei. Pedagógiai Szemle, 1970/12.

7. Dr. Faludi Gábor: Gondolatok Türr István értékeléséhez. Tudomány és Mezőgazdaság, 1969/1.

8. Dr. Faludi Gábor: Türr István és a magyar vízgazdálkodás. FVT Közlemények 3. Baja, 1970.

9. Dr. Faludi Gábor: Vázlat Türr István vízgazdálkodási nézeteiről. Földrajzi Közlemények, 1974/3.

10. Dr. Faludi Gábor: Türr István születésének 150. évfordulójára. Vízügyi Közlemények, 1975. 4. füzet.

26