Vízgazdálkodás, 1976 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1976-02-01 / 1. szám

A kormány által a felnőttoktatás céljára biztosított anyagi támogatás igen szerény volt, s e tény is hozzájárult ahhoz, hogy a nagy lendülettel megindult mozgalom országszerte, különösen a falvakban, fokozatosan lelassult. Türr és Irányi vezetésével a szervezést ennek ellenére folytatták. Kettőjük munkájának jelentősége akkor sem csökkent, miután Pesten 1870-ben megalakult a Népoktatási Központi Kör, mert a feladatok túlnyomó részét továbbra is ők végezték el. Türr lett a Kör elnöke. A fokozódó nehézségek miatti elkeseredésében tesz említést Türr arról, a „megfoghatatlan és szégyenítő közönyösségről”, amelylyel az értelmiség igyekezetüket kísérte. Pedig — írja „A felnőttek oktatása érdekében” c. kéziratában — „valóban itt az ideje, hogy a fölvilágosultság e századában már egyszer mi magyarok is komolyan hozzáfogjunk más culturállamok példája nyomán az önműveléshez, hogy — minél többen egyesítve filléreinket —, alkalmat nyújtsunk azoknak is a tanulásra, kik bármely okoknál fogva a rendes iskolázás áldásaiban nem részesülhettek.”

A kormány és néhány szerv adományaiból, valamint a tagdíjakból befolyt összeget Türr több ízben 1000—2000 forint „előleggel” egészítette ki, hogy az oktatást zavartalanul folytatni lehessen. Türr támogatására szükség is volt, mert a tanfolyamok résztvevői számára ingyenesen biztosított tanszerek és tankönyvek megvásárlása, illetve elkészítése sok pénzt igényelt.

A Kör munkáját összefoglaló évi jelentések — a felmerült gondok ellenére — szép eredményekről számolnak be. Az általában 6 hónap időtartamú kurzusok résztvevőinek (gyári munkások, katonák, varrónők, önálló iparosok, kereskedő- és iparostanulók, segédek, szolgák, napszámosok) nagyobb része megtanult írni és olvasni az egyszerű, többnyire erkölcsi tartalommal biró olvasmányok alapján. A Kör működésének első tíz esztendejében csaknem 16 ezren vettek részt a tanfolyamokon.

Türr többször időt szakított magának arra, hogy a körökben legtöbbször erkölcsi témájú felolvasásokat tartson.

A felnőttoktatás lényegében általa létrehozott szervezetében Türr mintegy másfél-két évtizedig fejtett ki igen aktív tevékenységet. Ezt követően különböző jellegű megbízatásai, vállalkozásai miatt egyre kevesebb időt fordíthat az őt, mint elnököt illető ügyek intézésére. Kapcsolata a Körrel nem szakadt meg teljesen, hiszen az elnökségi ülések egy részén megjelent, de a korábbihoz hasonló mértékben már nem vállalt tevékenységet.

Az 1902—1903-as tanévről kiadott jelentésben utoljára adott hangot annak a sajátos meggyőződésének, „hogy egyedül a műveltségben és az erkölcsben való haladás az a hatalom, mely a népjólét alapját megveti, s egész beteg társadalmunk helyzetét megváltoztatni képes.” Ebben a hitben kezdték meg működésüket a népoktatási körök, céljaikat azonban — mint írja — „csak kevesen értették meg, s azon kevesek nagy része is kidőlt immár a zászló alól, új erőket pedig megnyerni a

тГин ISгч \\

Bajától a világhírig

Türr István és a magyar vugaidálkodás -Egy régi internacionalista

Г urr litván tevékenysége a haaifelnütloktalis ügyiben ('.AfUBALDl ALATT

></l U rfKH Vjz«. V/Ml KOHÍ4 \£/CYHK«>í.

Publikációk Türr István munkásságával kapcsolatban

mai közönyös és elanyagiasodott korunkban már alig sikerült, holott soha nem volt nagyobb szükség a mi munkánkra.” Helyesen látta meg, hogy a felnőttoktatás rendezésének „szükségessége a szociális mozgalmakkal napról-napra emelkedik és követelőbben lép előtérbe.” Elképzelései gyakorlatilag a munkásmozgalom művelődési-oktatási formáiban valósultak meg.

A felnőttoktatás ügyében végzett munkájához szorosan fűződött az a törekvése, hogy a tudomány és kultúra eredményeit minden ember számára hozzáférhetővé értővé tegye. Ennek érdekében alakította meg 1869-ben a Corvina Társulatot, amelynek célja az ismeretterjesztés. A Társulat több mint 30 kiadványt jelentetett meg és terjesztette azokat igen olcsó áron vidéken és a fővárosban egyaránt. E kiadványok képezték a megalakuló népkönyvtárak egyik részét.

Türr az ország gazdasági életének fellendítését nem tartotta lehetségesnek a nevelés, a közművelődés, az erkölcs fejlesztése nélkül. Kivételes képességének, a jövőbe vezető reális helyzetfelismerésének bizonyítéka az is, hogy a gazdaság, a kultúra egységességét és kölcsönhatását vallotta.

Az általános emberi szabályokról, az erkölcsről, a munkáról sok cikket írt és több előadást, felolvasást tartott éppúgy, mint a művelődés fontosságáról. „Az emberi kötelességekről” című, 1871-es iratában örök erkölcsi-emberi szabályokat igyekszik megfogalmazni (ezt az írását is többször felolvasta a népoktatási körökben tett látogatása alkalmával.)

Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatos írásai, előadásai is széles látókörről, gazdag ismeretanyagról tanúskodnak. A mindmáig figyelemre méltó értékes gondolatok azonban utópisztikus, idealisztikus törekvésekkel keverednek.

Türr 1880. novemberében előadást tartott Franklin Benjámin életéről és tanairól. Előadásában — Franklin példája kapcsán — jórészt saját erkölcsi-emberi nézeteit foglalta össze. A munka, a szorgalom szükségességét, és becsületét különösen hangoztatta. Idézzük az előadás néhány részletét: „A munka a jóllét szerzője!... A rest oly lassan halad, hogy rögtön utoléri a szegénység ... a bor, a játék, a lakoma csak növelik szükségleteinket és fogyasztják vagyonúnkat... Nálunk, ha valakivel legalább fél órát el nem beszél az ember mindenféle üres dolgokról, sértve érzi magát az illető, pedig épen nálunk volna legnagyobb

25