Vízgazdálkodás, 1976 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1976-02-01 / 1. szám

csatornák építésére, s a meglevők fenntartására 114 millió Ft-ot, mind múlhatatlan szükségest ajánl és szavaz meg mit mondjunk mi? Éghajlati viszonyainknál fogva, időjárásunk egyik végletből folytonosan a másikba megy át, úgy, hogy földmívelésünk ezen egyetlen önfenntartási és megélhetési alapunk annyira ingadozó, hogy számítani rá alig lehet.

Valóban a legégetőbb szükséggé vált földmívelésünket az oly gyakran előforduló két elemi csapástól, a szárazság és túlságos nedves időjárástól vizeiknek csatornázásra való felhasználása által biztosítani, a takarmány biztos termelése által, mely csak öntözés által érhető el, hogy szomorú hanyatlásnak indult marhatenyészségünket emelni, iparunknak alapját, mely olcsó szállítás nélkül lehetetlen, megvetni, s vízi utak előállítása által közutaink siralmas állapotát és hiányát pótolni, s ezáltal ismét felette költséges vasutaink forgalmát segíteni és biztosítani.

Önvédelmi kötelességünk parancsolja földmívelésünk biztosítása tényezőit el nem hanyagolni. Az 1863 évi szárazság 126 millió Ft kárt okozott, holott 30—40 millió Ft-tal a főbb csatornáinkat el lehetne készíteni, és így az országot az ínség ellen biztosítani.”

Türr a közlekedés és szállítás mellett állandóan hangsúlyozta a csatornázás egyéb összetevőit is, mindenekelőtt a mezőgazdasági termelés fellendítésében betöltött szerepét. Egyik tanulmányában a föld javítással hozta összefüggésbe a csatornázást.

„A szántóföldeinken eszközlendő fokozott és állandóan intenzívebb termelés, új művelési telepek előteremtése puszta mezőkből és bűzhödt mocsárokból, a művelés nemeinek fölcserélése, a kizsarolt szántóföldeknek legelőkké és rétekké való átváltozása csakis csatornázás és öntözés által (Türr kiemelése) létesítendő. És ha az egyszer megvalósul, nemcsak kedvesebbé varázsolja a tágas róna képét, de a termelés fokozása által jelentékenyen megjavítja a földmíves, sőt a többi néposztálynak is mostani szomorú anyagi helyzetét.”

A jórészt külterjes, monokulturális (kenyérgabona) mezőgazdasággal rendelkező Magyarországon — elképzelése szerint — mindenekelőtt a természetes nagy folyókat, a Tiszát, a Dunát, a Drávát, a Szávát kell úgy összekötni, hogy e hajózható csatornarendszer áthálózza az egész országot és elősegítse azt, hogy a magyar kenyérgabona olcsó és gyors szállítás következtében az amerikai és az orosz gabona előtt jelenjen meg a nyugat-európai piacon. 1879-ben Türr ismételten részletes emlékiratot terjesztett a kormányhoz. Ebben az 1868-ban javasolt Duna-adriai csatorna megvalósításától ideiglenesen elállt, s az ország pénzügyi helyzetéből kiindulva a kevesebb anyagi befektetéssel rövid idő alatt kiépíthető hajóutak létesítését javasolta:

— a Dunát a Szávával összekötő vukovár— samaci csatornát,

— a Felső-Száva hajózhatóvá tételét Samactól a Kulpa folyó betorkollásáig, onnan Károlyvárosig

Türr István — 1907

(esetleg Kulpa Brodig, ahonnan a fiumei vasút szállítaná tovább az árukat).

A kormány egy öttagú szakbizottságot küldött ki az előterjesztett elgondolás tanulmányozására. E bizottság Türr javaslatait megerősítve állást foglalt az emlékiratban rögzítettek mellett, és — mindenekelőtt a víziúthálózat fejlesztése érdekében — egy állandó vízi pénzügyi alap létesítését szorgalmazta.

Türrnek jelentős érdemei voltak több külföldi csatornaépítési munkálat megszervezésében és irányításában. Merész célokat tűzött maga elé, s a feladatokból nagy részt vállalt. A megfelelő előkészületek után — amelyben magyar szakemberek is részt vettek — 1876-ban a kolumbiai kormánytól engedélyt kapott a Darien földszoros átvágására, (ezt a munkát folytatja a későbbi Panama Részvénytársaság Lesseps vezetésével), majd 1881-ben a görög kormány adott Türr számára megbízást a korinthoszi csatorna létesítésére és üzemeltetésére. E csatorna építését nagy erőfeszítéssel és anyagi áldozattal készítette elő, s részben irányította is a munkát. Nem rajta múlott, hogy a kellően figyelembe nem vett és vehető építési problémák (talajviszonyok, időjárási sajátosságok stb.) miatt a jelentkező nehézségekkel nem tudott maradéktalanul megbirkózni.

23