Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1975-08-01 / 4. szám
A Szigetközben, az árvíz levonulása után, aug. 13-án kezdték meg a töltések helyreállítását. 1955- ben jelent meg az Országos Árvíz- és Belvízvédelmi Szabályzat (OABSZ), az árvíz- és belvízvédekezés előírásait tartalmazó jogszabály. [40/1955 (V. É. 12.) sz. főig. út.] Meghatározza a védekezést irányító és végrehajtó szervek feladatait és ügykörét és intézkedik a készültség különböző fokozatairól, valamint az ezzel kapcsolatos teendőkről. 1956 tavaszán rendkívüli jeges árvíz pusztított a Dunán, amely Dunaföldvár alatt általában 0,5 méterrel haladta meg a korábbi maximumokat. Az ismételt — 57 helyen bekövetkezett — gátszakadások miatt összesen 75 000 ha került víz alá. 39 községet kellett kiüríteni és 57 000 embert áttelepíteni. Az anyagi kár 627 millió Ft volt. (Ekkor pusztult el a Tassi Vízierőmű is.) Az 1956. évi árvizet követő töltéshelyreállítási munkálatok során kezdődött meg a dunai védtöltések továbbfejlesztése a korszerű biztonsági követelményeknek megfelelően és ekkor került sor a dunai jégtörő-flotta kialakítására. 1956- ban Körtvélyesen, Hódmezővásárhely határában, a korábbi szivattyútelepek és lecsapoló csatornák tehermentesítése ill. vízlevezető kapacitásának növelése érdekében 2,5 m3/s teljesítményű új szivattyútelepet adtak át. Folyó- és tőszabályozás, vízi utak, kikötők 1950— 1955 között a szocialista iparosítás programja keretében fellendült az ipari kikötőépítési tevékenység. 1950—1955 között épült a Duna 1581 fkm-nél a Dunai Vasmű Kikötője, 1951-ben megkezdték a Tiszamenti Vegyiművek rakodójának építését, 1953-ban pedig fejlesztették a Csepeli Vas- és Fémművek, valamint az Óbudai Hajógyár kikötőjét. 1951— 1952-ben átmetszéses mederszabályozást végeztek a Rábán, a Ragyogó-hídnál és a Rábakecskédi-hídnál stb. 1953-ban kezdték meg a Keleti-főcsatorna tiszavasvári vízbeeresztő és hajózó zsilipjének építését. (Elkészült 1958-ban.) 1954. ápr. 4-re készült el a Tisza-csatornázás keretében első korszerű több célú vízépítési nagylétesítményünk: a Tiszalöki Vízlépcső, mely Dombrádig biztosítja a duzzasztómű feletti Tiszaszakasz hajózását. 1956-ban adták át a fél szelvénnyel elkészült 100 km hosszú Keleti-főcsatornát, amely teljes elkészülése után az öntözés mellett hajózási célokat is szolgál. Az 1956-os árvíz után kezdték meg a Solti Duna-ág (1565—1559 fkm) lefolyási viszonyainak rendezését. Mezőgazdasági vízhasznosítás Az 1950-es évek első felében a vízgazdálkodás egyik központi feladata lett az öntözés fejlesztése, az öntözés terén tapasztalható évszázados elmaradottság megszüntetése. A gyors ütemű, de éppen A Tiszalöki Vízlépcső — első több célú vízépítési nagylétesítményünk (1954) ezért gyakran megalapozatlan fejlesztésre jellemző, hogy 1950 és 1953 között az öntözött területek nagysága megháromszorozódott: 30 600 ha-ról 93 600 ha-ra nőtt. (Az erőltetett fejlesztést az évtized közepén stagnálás majd kisebb hanyatlás követte, s csak 1960-tól sikerült azután a most már tartósan egyenletes ütemű fejlődést ismét biztosítani.) A gyors fejlesztés egyik hatásos eszköze, s találmányként is jelentős és gazdaságos műszaki megoldása volt úszóműves vízkivételek alkalmazása: 1954-ben adták át a kőtelki úszóműves öntözőrendszert (amely az 1948. évi provizóriumot feleslegessé tette). 1954. ápr. 4-én helyezték üzembe a Tiszalöki Vízlépcsőt, amely biztosította a Tiszalöki öntözőrendszer kiépült első szakaszának vízellátását, valamint — a Keleti-főcsatornán keresztül — a Körös völgyi öntözések tiszai vízpótlását. (Az öntözőrendszer teljes területe 50 000 ha öntözés és 6300 ha halastó volt.) Az 1956. júl. 14-re elkészült 100 km hosszú Keleti-főcsatorna (átmenetileg fél szelvénnyel) 45 m3/s vízszállítást biztosított. 1956-ban tértek át a nagytáblás öntözések tervezésére. Az 1957: 48 tvr. értelmében alakult vízitársulatok egyik fő feladata az öntözés és a tógazdálkodással való vízhasznosítás. (1960-ig 60 olyan társulat alakult, mely öntözéssel, vagy öntözéssel is foglalkozott.) Vízellátás és csatornázás A szocialista iparosítás programjának végrehajtása növekvő feladatokat támasztott a vízellátással és csatornázással, mégpedig a közműves vízellátással és az ipari vízellátással, valamint a csatornázással szemben egyaránt: 1951-ben adták át Várpalota és Dorog közüzemi vízmüvének első szakaszát és ugyanakkor Várpalotán 33,7 km csatornahálózatot építettek ki. 149
