Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1975-08-01 / 4. szám

1951- ben építette a Várpalotai Víz- és Csatornamű Vállalat az első nagyobb és korszerű hazai ipari szennyvíztisztító telepet.

1952- ben Dunaújváros és Ajka kapott új közüzemi vízmüvet és Dunaújváros (40,1 km), Kazincbarcika (16,2 km), valamint Szigetszentmiklós (5 km) jelentős csatornahálózatot is.

1954-ben adták át többek között — Komló új vízmüvét és Ózd-Üjtelep (10,5 km) csatornaművét.

1954-ben készítette el a Fővárosi Tanács Mélyépítő- és Tervező Vállalata a Délpesti Ipari Vízmű terveit, amelynek építését 1955-ben kezdték meg.

A napi 100 000 m3 kapacitású vízmüvet 1958— 1960-ban helyezték üzembe két lépcsőben. Átadása jelentősen tehermentesítette a városi vízmű ivóvízszolgáltató műveit.

1952-ben megkezdődött hazánkban a geotermikus energia hasznosítása is, a margitszigeti 2. sz. Magda-hőkútra telepített termálvíz-hasznosító berendezéssel, amely egyben Európa egyik legnagyobb ilyen berendezése volt. (A Szt. István park lakó- és középületeinek fűtését és melegvíz-ellátását biztosító mű energiahasznosítása évente mintegy 18 millió Ft értékű szén megtakarítását jelentette.)

Hidrológiai és vízgazdálkodási tudományos kutatás és tervezés

1952-ben szervezték meg, a vízgazdálkodási tervezés tudományos megalapozása érdekében — a 2029 16/1952. Mt. sz. hat. alapján — a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetet (VITUKI).

Szervezetének magját az egykori Vízrajzi Intézet képezte, működési köre azonban a korszerű vízgazdálkodási tudományos kutatás minden területére kiterjed. Feladata az ország felszíni és felszín alatti vízkészletével kapcsolatos hidrológiai, hidraulikai és vízkémiai, valamint a vízépítési tudományos kutató tevékenység ellátása.

[Működését az alakuláskor hat osztállyal és egy (könyvtári és dokumentációs) csoporttal kezdte.]

Átvette és folytatta a hagyományos vízrajzi adatszolgáltatások szerkesztését és közreadását s e nagy múltú kiadványok sorát számos új és a vízgazdálkodási tervezéshez nélkülözhetetlen adatszolgáltatással, ill. kiadvánnyal gyarapította. (Magyarország vízkészlete, Magyarország hidrológiai atlasza, Beszámolók és kutatási eredmények stb.)

A VITUKI már 1952-ben megkezdte a „Magyarország Hidrológiai Atlasza” c. kiadványsorozat közreadását.

Az Intézet munkáját már hasznosították az Országos Vízgazdálkodási Keretterv, első népgazdasági ágazati tervünk 1953—1954-ben elkészült koncepciójának kidolgozásánál is. A terv készítője a VIZITERV volt, s azt az MTA Műszaki Tudományok Osztálya 1954 júniusában vitatta meg. [A koncepcióból, miután más ágazati terv még nem készült, szükségszerűen hiányzott a más népgazdasági ágazatokkal való kapcsolat; ezért azt később át kellett dolgozni. Ennek ellenére kiinduló

pontul szolgált a kormány által 1961-ben elrendelt és 1965-ben elfogadott részletes Országos (és területi) Vízgazdálkodási Keretterv kidolgozásánál, amely a Vízügyi Törvény értelmében a vízgazdálkodási tervezés alapja lett.]

1954-ben indította meg a VITUKI a „Magyarország vízkészlete” c. alapvető kiadványsorozatát.

1954— 1956 között készült „Tározási lehetőségeink” országos katasztere, mely a VITUKI nemzetközi viszonylatban is úttörő és kiemelkedő jelentőségű munkája volt. (1958-ban jelent meg, a fenti sorozat III. részeként.)

1955- ben helyezték üzembe a Kvassay-zsilip mellett a VITUKI Vízépítési Laboratóriumát.

(A kísérleti csarnok területe 1400 m2, a szabadtéri kísérleti terület 3 ha.)

A kutatási feladatok, mind komplexitásukat, mind méreteiket tekintve, hamarosan túlnőttek az egyetlen Intézet keretein s ezért abba rövidesen más intézményeket is be kellett vonni:

1955-ben kezdte meg az Intézet — az ÖRKI- vel és a Délalföldi Mezőgazdasági Kutató Intézettel közös — öntözési kutatásait. (Eredményeit az „Időszerű öntözési kutatások” c. évenként megjelenő periodikus kiadványban tették közzé.)

1955-ben kezdte meg működését a VITUKI III. Vízminőségi Osztálya.

1955-ben kezdte meg a VITUKI IV. Vízgazdálkodási Osztálya a 84 km2-es „Mirhó-gyolcsi tájjellemző és belvízkutatási területen” (Abádszalók térségében) a belvizek képződésének és lefolyásának tanulmányozását.

1955- ben bocsátották vízre a VITUKI Balaton kutatóhajóját, amely nagy lendületet adott a tó hidrológiai és vízminőségi viszonyainak feltárására irányuló és a Balaton védelmét szolgáló kutatásoknak.

1956- ban kezdte meg az OVF — a VITUKI szakmai közreműködésével — a vízügyi igazgatóságok korszerű vízminőségi laboratóriumainak. kiépítését, amelynek alapján lehetővé vált a rendszeres vízminőség-vizsgálat.

Tájákoztatás, oktatás, továbbképzés

1952-ben, a M. N. E. T. 13/1952 (MK. VII. 22.) tvr. alapján, a Budapesti Műszaki Egyetemből kivált karokból Építőipari Műszaki Egyetemet szerveztek. (1955-től 1967-ig Építőipari és Közlekedési Egyetemként folytatta működését. Ekkor megszűnt.)

1954- ben az OVF kétéves vízmesterképző iskolát szervezett.

1955- től Magyarország tagja a Nemzetközi Öntözési és Belvízrendezési Szövetségnek.

1955-ben indult meg a VITUKI Vízgazdálkodási Műszaki Szemle c. tájékoztató kiadványa. (1960-ig jelent meg.)

1957- ben indította meg a VITUKI a „Tanulmányok és kutatási eredmények” c. kiadványsorozatát.

P. Károlyi Zsigmond

к

150