Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1975-06-01 / 3. szám

Dégen Imre és Huszár István elvtársak az őket köszöntő úttörőkkel

Ián a béke napja, amikor elhallgattak a fegyverek Dél-Vietnamban is, amikor már nem folyik ott sem a népirtás, hanem a vietnami nép kivívta a maga számára a szabadságot és a békét.

A párt- és tanácsi szervek kezdeményezésére a lakosság összefogásának eredményeként az ország 1000. községi vízmüvét avatjuk. Ez a vízmű — erről már hallottunk — nagyban hozzájárul ahhoz is, hogy egy éven belül Hajdú-Bihar megye valamennyi településének korszerű, egészséges ivívizet szolgáltató vízmüve legyen. A vízmüvet itt ma üzembe helyezzük. A gépház szivattyúi betáplálják a csővezetékek szerteágazó érhálózatába az éltető vizet. Kultúrát, egészséget, kényelmet juttatnak a lakosság otthonaiba. Ennek igaz jelentőségét akkor mérhetjük fel, ha felidézzük a régi vízellátási helyzetet, a falvak felszabadulás előtti állapotát, amikor sok otthonban nemcsak a karéj kenyér, de még az üdítő tiszta víz is hiányzott. Amikor a fertőzött kutak vize megannyi járványos betegség kórokozója volt. Ha arra gondolunk, hogy ebben a hazában, ebben az országban és gondolom, hogy a hazának e táján is a bús koldusok Magyarországa volt, amikor a dolgozóknak sem itt, sem másutt, se hite, se kenyere nem volt.

Cél: a dolgozó nép életkörülményeinek javítása

Ebből az állapotból a felszabadulás nyitott utat és ez tette lehetővé, hogy az elmaradott agrárország helyén fejlett iparral és korszerű nagyüzemi mezőgazdasággal rendelkező ország jöjjön létre. Az elmúlt három évtized a szocialista társadalmi viszonyok létrejöttének és megerősödésének, népünk gazdasági, kulturális és szociális felemelkedésének történelmi jelentőségű korszaka. 30 év nem túlságosan nagy idő. E harminc év most már csak egy fél emberöltőnek számít. Az, hogy egy fél emberöltő pusztán harminc év, ma már ez is nagy jelentőségű népünk egészének életében. Valamikor 30 év egy emberöltőnek számított, olyan nagy volt a halálozási arányszám mind csecsemőkorban, mind ifjúkorban, mind felnőttek korában. Ma Magyarországon sok tényező együttes hatására már a születéskor várható átlagos élettartam megközelíti a 70 évet. Ennek a félemberöltőnyi korszaknak legfontosabb célkitűzése minden kitérő, minden gond, minden baj, minden hiba ellenére az volt és ma is az, hogy fejlett társadalmunk követelményének megfelelően gondoskodjunk dolgozó népünk életkörülményeinek javításáról. Ennek a munkának fontos tényezője a

dinamikusan fejlődő városok, s az új arcú szocialista falvak korszerű vízgazdálkodása, a vízellátás, a csatornázás kiépítése és fejlesztése.

A vízellátás különösen az utóbbi évtizedben haladt rohamos léptekkel előre. Ezen a téren több mint félévszázados lemaradást pótoltunk. A közel 7 millió lakosból, akik az országban ma vezetékes vízellátásban részesülnek, négy és félmillió lakoshoz ebben az utolsó egy évtizedben jutott el a vízvezeték. A felszabadulás előtt — mondom nemrégen volt — igaz, hogy csak az idősebbek emlékezhetnek erre, csak néhány város belterülete részesült közműves vízellátásban.

Falun a vízvezeték úgyszólván ismeretlen volt, ma mind a 73 városunkban van vízmű és a mai naptól kezdve már 1000 falu lakóit is közművek látják el ivóvízzel. Hozzátehetem, hogy 7 millió lakos részesül vezetékes ivóvízellátásban, 30 évvel ezelőtt mindössze 1 millió részesült ilyen ivóvízellátásban. Ha azt akarjuk, hogy ne csak a mezőgazdasági munka jellege közeledjék az ipari munkához, hanem a falusi életkörülmények is jussanak közelebb a városéhoz, a falvak ma már befejezett villamosítását követően elsődleges követelmény, hogy fokozatosan minden háztartásban, ahol az műszakilag és gazdaságilag lehetséges, a legcélszerűbb formában közművek, vagy jó ivóvizet adó közkutak útján eljuttassuk az egészséges ivóvizet. Ez a párt és a kormány törekvése, célkitűzése.

Ezt a központilag megfogalmazott törekvést segíti a ma már országos társadalmi jellegű mozgalom, hiszen most már mozgalommá terebélyesedett fo-90