Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1975-06-01 / 3. szám
AZ EZREDIK KÖZSÉGI VÍZMŰ AVATÁSA Huszár István a Minisztertanács elnökhelyettese adta át az új létesítményt 1975. május 6-án avatták fel Körösszegapátiban, ebben a Hajdú-Bihar megyei kisközségben hazánk ezredik községi vízmüvét. Az ünnepségen, melyet ebből az alkalomból rendeztek, megjelent Huszár István, a minisztertanács elnökhelyettese, Dégen Imre államtitkár, az OVH elnöke, Sikula György, a Hajdú- Bihar megyei pártbizottság első titkára, dr. Ambrus István, a megyei tanács elnöke, számos vízügyi vezető és dolgozó, valamint a község apraja-nagyja. Még a szomszédos községekből is érkeztek vendégek erre a jelentős avatási ünnepségre. Délelőtt tizenegy órakor érkeztek a magas rangú vendégek Körösszegapátiba, ahol mindenekelőtt a községi MSZMP szervezet épületében tartottak fogadást a tiszteletükre, bemutatták nekik a községet, aztán átvonultak a községi vízműhöz. Az időjárás — a május eleji dátumot meghazudtolóan nyáriasan meleg volt — kedvezett a szabadtéri avatásnak. Az ünnepséget a községi vízmű előtti térségen tartották, melyet erre az alkalomra zászlódíszbe öltöztettek a Körösszegapátiak. A vendégeket úttörőzenekar köszöntötte, és a helybeli úttörőkből alakult tánccsoport adott műsort. Dr. Ambrus István köszöntötte a résztvevőket, majd Huszár István mondott avató beszédet. A kormány elnökhelyettese mindenekelőtt kiemelte annak fontosságát, hogy hazánkban immár három évtizede folytathat dolgozó népünk békés alkotó munkát, majd a következőket mondotta: Ebben az évben sok alkalommal és sokféleképpen emlékeztünk meg az emberi munkáról, arról, hogyan teszi egyre szebbé, gazdagabbá a saját sorsát maga irányító nép hazáját. A munkáról volt szó pártunk XI. kongresszusán, ahol a Központi Bizottság beszámolójában számot adtunk arról, hogy az elmúlt 5 évben hogyan lett gazdagabb, szebb népünk élete. Miről másról, ha nem erről a munkáról beszéltünk akkor, amikor felszabadulásunk 30. évfordulóját ünnepeltük. Amikor áttekintettük a három évtized óta megtett utat, a munkáról emlékeztünk meg néhány nappal korábban, május elsején. Ügy vélem, hogy ez az első gondolat akkor is, amikor itt Körösszegapátiban az 1000. községi vízmű felavatásának ünnepére gyűltünk össze. Igen, a munkáé a dicsőség, azé, akiről a nagy költőnk azt mondta, hogy „Ő az élet anyja, a munka a szépség és a szabadság nővére”. Az 1000. vízmű — szocialista építőmunkánk dicsérete Ilyen szorgos, odaadó munka nélkül itt Körösszegapátiban sem ünnepelhetnénk az 1000. községi vízmű felavatását. Ez a vízmű is méltán dicséri szocialista építőmunkánk teremtő ererjét. E művet azon időszak békés alkotómunkájának jelentős eredményei közé sorolhatjuk, amit hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára és szocialista fejlődésünk további útját kijelölő pártkongresszus tiszteletére ajánlottunk föl. És azt gondolom, hogy erről a munkáról kell akkor is megemlékezni, amikor napokon belül ünnepelni fogjuk a fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulóját szerte a világon az egész Európában. És hadd tegyem hozzá: talán ez lehet az első olyan győzelemnapi ünnepség, amelyik valóban ta-89
