Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1975-04-01 / 2. szám
A helyes vezetési stílus és a jó munkahelyi légkör szerepe az üzemi demokrácia kibontakoztatásában Rendkívül fontos előfeltétele az üzemi demokrácia továbbfejlesztésének a helyes vezetési stílus kialakítása és — ami ezzel szorosan összefügg — a jó munkahelyi légkör megteremtése. Vitathatatlan, hogy a demokratikus vezetési stílus alkalmazása esetén a vezető és a beosztottak kapcsolata kevésbé az alá- és fölérendeltségben, inkább a gyümölcsöző együttműködésben fejeződik ki. Az ilyen stílusú vezető nagy gondot fordít a vállalat, intézmény céljainak és azok összefüggéseinek ismertetésére. A vezetést decentralizálja, megfelelő önállóságot biztosít beosztottjai részére. A fegyelem betartásában határozott, következetes, azonban olyan légkör kialakítására törekszik, amely a fegyelmet elsősorban nem az ő személyiségével, hanem az üzem érdekével, közhangulatával hozza kapcsolatba. Az ilyen üzemi légkörben természetesen a fegyelemsértést a szervezet dolgozóinak többsége sem nézi jó szemmel, hanem ellenkezőleg: tevőlegesen hozzájárul annak mielőbbi megszüntetéséhez. A demokratikus vezetési stílust meghonosító vezető a motivációt nem korlátozza csupán az anyagi ösztönzésre, hanem figyelembe veszi a magasabb rendű szükségleteket is és gondoskodik azok kielégítéséről. Törődik a csoportkohézióval, a jó kollektívák kialakításával, tudomásul veszi az informális szervezetek létezését és a bennük rejlő energiát felhasználja a termelés érdekében. Magatartását az emberközpontú szemlélet jellemzi, igyekszik magáévá tenni munkatársai emberi problémáit is és segítséget nyújt azok megoldásához. Az ilyen vezetőt a dolgozók magukénak érzik, úgy vélik: hozzájuk tartozik, „első az egyenlők között”. A demokratikus beállítottságú vezető tudja, hogy a célkitűzések a közös tevékenységben részt vevő egyének összehangolt erőfeszítései nyomán valósulnak meg. Rendelkezéseire jellemző, hogy azok kiadásánál nem fitogtatja folyton hatalmát. Utasításai — amikor csak a körülmények ezt engedik — általában megbízásjellegűek. Az ilyen típusú vezető komolyan veszi az üzemi demokráciát, nem változtatja meg önkényesen a tanácskozó testületekkel megtárgyalt, közösen kialakított álláspontot. A konstruktív, egyéni javaslatokat, valamint a kollektíva véleményét őszintén tiszteletben tartja. Az elmondottak figyelembevételével az ilyen jellegű vezetési stílus biztosítja tartósan az eredményes üzemi tevékenység feltételeit, emellett egybeesik szocialista rendszerünk humanizmusával. Erre való tekintettel vezetőink törekvésének arra kell irányulnia, hogy munkájukban az ilyen fajta vezetési stílust honosítsák meg, mivel ennek fegyvertárában bőségesen rendelkezésre állnak az alkotó munkát kibontakoztató üzemi demokrácia eszközei, és módszerei. Természetesen az ilyen felfogású vezetés nem egyszerűen csak elfogadja és felhasználja az üzemi demokráciában rejlő lehetőségeket, hanem tudatosan és felelősségteljesen igyekszik azokat gazdagítani, továbbfejleszteni. A következőkben röviden azokra a kérdésekre térünk ki, melyeket az eddigiek alapján gazdasági vezetőink munkájában célszerűnek tartunk figyelembe venni az üzemi demokrácia továbbfejlesztése érdekében. Mielőtt azonban ezekre rátérnénk, röviden szeretnénk utalni az egyszemélyi felelős vezetés és a gazdasági munka demokratizmusának dialektikus egységére, mint fontos alapelvre. A szocialista gazdasági irányítás egyik lényeges elve az egyszemélyi felelős vezetés, amely azt jelenti, hogy a gazdasági egységek működéséért az egység vezetője felelős. A vezetés sohasem lehet személytelen. A vezető és a vezetett egyaránt akaratot, törekvést, szándékot képvisel. De miután egyetlen gazdasági egységnek sem lehet többféle akarata, az egység akaratát szükségszerűen egy embernek — a felelős vezetőnek kell kifejeznie. A vezető megfelelő információk, kellő előkészítés alapján dönt. A szocialista vállalatoknál, intézményeknél a döntés előkészítése a demokratikus módszereket, a kollektív vitát — amint erre már utaltunk — nem nélkülözheti. Minden esetben szükséges az érintett dolgozók bevonása, de az előkészítésbe bevonandók körét a döntés jellege determinálja. Munkatársainkat differenciáltan kell tehát bevonni a döntések előkészítésébe, mivel ha mindenkit mindenbe bevonunk, mindenben meghallgatunk, a demokratizmus üres formasággá válik. A döntések előkészítése során felszínre kerülő vélemények különböző irányú akaratokat fejeznek ki, melyek a vezető számára információkat jelentenek. Ezeket ő jelentőségüknek megfelelően mérlegeli és akár helyesen, akár helytelenül értékeli a különböző véleményeket, döntéséért neki kell személyében viselnie a felelősséget. Ezeknek a döntéseknek a helyességét a vezetőtől közvetlenül számon kérheti egyrészt saját felettese, de ugyanakkor az egyszemélyi felelős vezető döntési tevékenységét — természetesen általános tevékenységét is — értékelheti közvetve a vállalati, intézményi kollektíva, annak képviseleti szervei, mégpedig akkor, amikor az egyszemélyi felelős vezető számot ad végzett munkájáról, másrészt, amikor a vezető személyi megítélése, tehát megerősítése, anyagi-, erkölcsi elismerése stb. van napirenden. Végső soron tehát minden döntés a megfelelő szinten, illetve fórumon felülvizsgálatra kerülhet. Az a tény, tehát, hogy az állami üzemek, intézmények vezetőinek felelőssége a dolgozókkal szemben közvetett, nem csökkentheti felelősségüket beosztottaikkal szemben. Nemcsak azért, mert a kinevező szervek is végső soron a nép megbízásából állították őket az üzem vagy intézmény élére, hanem azért, mert nincs külön elszámolnivalójuk felettes szerveikkel és külön az üzemmel, hiszen a feladat, amit rájuk bíztak, azonos: a párt, a kormány által képviselt politika elvein nyugszik. Ez nem jelenti azt, hogy az állami vezető szervek által rájuk bízott feladatok részleteiben is mindenki egyetértésével találkoznak az üzemben. De 65
