Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1975-04-01 / 2. szám

Mint munkavállalónak és munkát végző embernők pedig érdeke a megfelelő munkahelyi légkör, az emberek közötti jó kapcsolat, hogy kedvezőek legyenek a munka feltételei, vagy hogy munkahelye szociális, illetve kulturális jellegű szolgáltatásait élvezze. A munkahelyi demokrácia ezekben a kérdésekben is nyújt különböző lehetőségeket állásfoglalásra, javaslattételre, illetve biztosít bizonyos vonatkozásban döntési lehetőségeket is.

Az üzemi demokrácia lehetővé teszi, hogy a dolgozó beleszólhasson saját munkahelyi terveibe és tevékenységébe, az eredményes munkához szükséges munkafeltételek kérdésébe, a munka alapján elnyerhető anyagi és erkölcsi elismerések elosztásába; döntést hozhat a szociális, kulturális és sportkérdésekben.

Az üzemi demokrácia nemcsak a dolgozók, hanem egyben a munkahely és az ottani vezetők érdeke. Annak következtében, hogy felszínre hozza a dolgozók véleményét, valamint értékelését a munkahelyről és az ott folyó tevékenységről s ennek során módot nyújt arra, hogy a beosztottak megtegyék ajánlásaikat a munka javítására — közvetlenül hozzájárul a munkahelyen folyó tevékenységről alkotott kép pontosabb megrajzolásához, az ottani munka és munkahelyi légkör javulásához. A munkahelyi demokrácia felébreszti a dolgozók érdeklődését munkahelyük és munkájuk iránt, érdekeltté teszi őket munkahelyük ügyeiben. Ennélfogva minden korszerűnek tekintett eljárásnál jobban kiváltja bennük a munkahellyel való azonosulás érzését, ami létrehozza, vagy fokozza a munkahelyük, illetve munkájuk iránti felelősségüket és arra ösztönzi őket, hogy a munkahelyük által megszabott feladataikat saját ügyüknek tekintsék, azokat lelkiismeretesen, pontosan, aktívan, öntevékenyen végezzék. Az üzemi demokrácia kibontakoztatása révén tehát a különféle munkahelyek és vezetőik olyan ösztönzőhöz jutnak, olyan kimeríthetetlen erőforrásra tesznek szert, amely az adott terület munkájának szakadatlan fellendítését teszi lehetővé.

Az üzemi demokrácia — amint erre az előzőekben már utaltunk — munkaterületenként más és más tartalmú lehet. Ezért is rendkívül fontos, hogy mindenkor konkrétan megjelöljük, hol, milyen jogosítvánnyal bírhatnak a dolgozók, hol, miben, hogyan vehetnek részt: mire terjed ki jogkörük, a javaslattételi és véleményezési jog, az egyetértési és kifogásolási jog, a döntési és ellenőrzési jog, ki, milyen szervek vagy személyek hogyan élhetnek e jogokkal.

Az üzemekben pl. a termelési folyamatban a technológiai eljárások operatív irányítását, vagy az üzemek a termeléssel szorosan összefüggő szervezeti felépítését nem az üzemi demokrácia szervei döntik el. Ezt a technika és az üzemszervezés adott követelményei szabják meg. Itt ezért szigorú egyszemélyi felelősség, feltétlen technikai fölé- és alárendeltség érvényesül. Az üzemi demokratizmusra viszont már feltétlenül szükég van — vállalat esetében — a termelési folyamat tervezése idején, végrehajtásának értékelése folyamán, a vállalat célszerű szervezeti felépítésének megítélésében, amikor általában az összfunkcióra

való alkalmasság szempontjából elemzik a vállalatot.

Az üzemi demokrácia érvényesülhet a termelés folyamatában létrejövő emberi viszonyok értékelésében, megfelelő szabályozásában, abban, hogy megvalósítsák az arányos munkaelosztást és a munka eredményei alapján történjék a dolgozók dotálása. Vagyis a termelés megszervezésében és irányításában, amíg tart egy zárt technológiai folyamat, nincs rá mód, de előtte és utána tág tere van az üzemi demokrácia érvényesítésének.

A piaci viszonyok egy-egy vállalattól független kényszerűséget jelentenek, melyhez az üzemnek alkalmazkodnia kell. Ebben nincs helye a demokratikus döntésnek. Abban viszont, hogy az üzem miként befolyásolja vagy elégítse ki a piacot, vagyis a lehetséges termelési, piacszerzési, piackihasználási alternatívák kérdésében már jelentős szerepe lehet a demokratikus tájékoztatásnak és állásfoglalásnak.

Az üzemi demokrácia jelentős szerepet játszhat abban, hogy kiküszöbölődjenek a dolgozók különböző kategóriái közötti tudati és társadalmi különbségek, a különállás és az elszigetelődés tendenciái. Fontos színtere az üzemi demokráciának a vállalati nyereség üzemnél maradó részének elosztásában való részvétel, a rendelkezés afelett, hogy kit illessenek meg az ebből származó anyagiak és az erkölcsi elismerés. Az üzemi demokrácia szerves része a vállalatok szociális és kulturális alapjai felhasználása feletti döntés is.

Az üzemi demokrácia sokoldalú lehetőségeivel — amint azt a tapasztalatok mutatják — nem tart lépést e forma kiépítése, illetve realizálása. Ez részben arra vezethető vissza, hogy a vezetők egy része nem ismerte még fel az üzemi demokráciában rejlő nagy mozgósító erőt és ezért csak a legszükségesebb mértékben foglalkozik ezekkel a kérdésékkel (szinte csak a környezeti hatások „nyomására” és nem belső meggyőződésből). A másik ok abban rejlik, hogy számos vezető nem alakította még ki tudatosan azokat a módszereket, amelyek hatékonyan hozzájárulnának az alkotó munkát kibontakoztató üzemi demokrácia kiszélesítéséhez. Számos helyen a nem megfelelő vezetési stílus vagy a rossz munkahelyi léakör az oka annak, hogy az üzemi demokráciát nem sikerült a kívánatos szintre emelni.

Ilyen körülmények között egyáltalán nem véletlen reagálás az, amit a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutató Intézetének különféle üzemekben, vállalatoknál, szövetkezetekben végzett szociológiai felmérése állapított meg. Eszerint a fizikai dolgozók többsége, 51%-a jelentette ki, hogy a munkásoknak mint csoportnak „nagyon kis, illetőleg kis befolyása van a vállalati eseményekre.” A gazdasági szervek legalsóbb szintjén levő dolgozók 46%-a vélekedett úgy, hogy a munkások befolyását jelentősen növelni kellene.

Mindezek arra figyelmeztetnek bennünket, hogy az üzemi demokrácia fejlesztése terén még igen sok a tennivalónk. Céljaink elérése érdekében arra kell törekednünk, hogy semmiképpen se érjük be formális megoldásokkal, vagy pedig a

61