Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1975-04-01 / 2. szám

A közösségtől kapja tudását a kooperációban megnövekedő hatóerejét, a lehetőségét arra, hogy célszerűen fejtse ki képességeit. A munka által kikovácsolt kollektívában nyilvánul meg, hogy az ember mire alkalmas, ott nyeri el tevékenysége azt az értékítéletet, amely sikerélményt nyújtva számára további cselekedeteinek lendítőereje lehet.

Ezek a munkában immanensen benne rejlő vonatkozások a dolgozókban potenciálisan meglevő energiák csak akkor tudnak zavartalanul, a maguk teljességében kibontakozni, ha az egyes egyén és a kollektíva között harmonikus kapcsolat alakul ki. Ez teszi ui. csak lehetővé az egyén képességeinek, aktivitásának kiteljesülését. Ennek az állapotnak a kialakításában játszik jelentős szerepet az üzemi demokrácia.

Az üzemi demokrácia rendszerének mindenekelőtt arra kell szolgálnia, hogy egyesítse a társadalmi érdeket a helyi kollektív érdekkel úgy, hogy ez egyben a dolgozó helyes értelemben vett egyéni érdekét is szolgálja. Fel kell tárnia a helyi erőforrásokat és mozgósítania kell a helyi pozitív tényezőket. A dolgozók kezdeményezéseit és erőfeszítéseit be kell kapcsolnia az egész társadalom áramkörébe. Mindezeken túlmenően az üzemi demokráciának úgy kell kibontakoznia, hogy hatása érezhető legyen a felsőbb szervek döntéseiben, vagyis a helyi aktivitást érvényesítse felfelé is és így hatékony tényezővé váljon a szélesebb közösség, végső fokon az ország sorsának alakításában. El kell érni, hogy az üzemi demokrácia ily módon ne csak a szocialista demokrácia helyi megnyilvánulása legyen, hanem olyan transzmisszió, amely szinte közvetlenül legyen képes a dolgozók helyi aktivitását a társadalom egésze irányába közvetíteni.

Már Lenin is fellépett a munkások szűk látókörű, csakis az ún. „célszerű” csupán közvetlen érdekeket szem előtt tartó gondolkodása és ennek megfelelő akciói ellen. Arra szólította fel a dolgozókat s közöttük elsősorban a munkásokat, hogy mindenkor tekintsenek túl környezetükön, vegyék számba az össztársadalom dimenzióit, mindenkor legyenek képesek az egész társadalom összefüggéseit áttekinteni és össztársadalmi méretben gondolkodva cselekedni.

Ezek a lenini elvek csak akkor valósulhatnak meg, ha az üzemi demokrácia fórumain nemcsak helyi problémákat tárgyalnak, hanem azokat felhasználják a dolgozók átfogóbb felvilágosítására, beleszólási lehetőségeink növelésére. Emellett természetesen módot kel nyújtani arra, hogy a helyszínen, a demokratikus fórumokon kialakuló munkahelyi véleményt ne csak jelezzék felfelé, hanem ez a jelzés fent meghallgatásra is találjon, és a döntéseknél mérvadó is legyen.

A dolgozók üzemi demokráciához való joga

Az üzemi demokrácia —- a különböző munkaterületektől függően — eltérő feltételek között nyilvánul meg és különböző követelmények realizálásában juthat kifejezésre. Nyilvánvaló pl. hogy másf éle lehetőségei vannak az üzemi demokrácia gyakorlásának egy állami vállalatnál, mint egy termelőszövetkezetben, ahol a tsz-tagök egyben a termelési eszközök közvetlen tulajdonosai. Más módon érvényesül a demokrácia az üzemben, ahol az üzemi demokrácia egyes szerveinek, a szakszervezeteim ék még kifogásolási jogúk is van és bizonyos anyagi eszközök felett is rendelkeznek, mint egy közhivatalban, ahol az üzemi demokrácia lehetséges fórumainak nincsenek ilyen jogosítványaik, sőt anyagi eszközeik sem. Ami vitathatatlan, az az, hogy bárhol is folyik munkatevékenység, a dolgozók elidegeníthetetlen jogaihoz hozzátartozik az üzemi demokráciához való jog. Az, hogy munkahelyükön a vezetői döntések előtt véleményt nyilváníthassanak és esetenként, egyes kérdésekben még bizonyos döntési joguk is legyen, hogy az adott munkahely ügyeinek a végrehajtásában ne csak puszta kivitelezőkként vegyenek részt, hanem joguk legyen munkaterületükön megfelelő módon ellenőrizni a határozatok végrehajtását és azt értékelhessék. Az üzemi demokrácia tehát azt jelenti, hogy — akár közvetlenül, akár közvetve — biztosított a dolgozók jelenléte és részvétele a döntéshozatalban, a végrehajtásiban és annak ellenőrzésében.

A dolgozóknak ez az elidegeníthetelen joga először is abból ered, hogy a szocialista állam néphatalom, ezért minden egyes dolgozó mint állampolgár személyileg is a népszuverenitás részese és ezért megilleti őket az az uralmon levőket általában jellemző jog, hogy elvileg minden lényegesebb társadalmi ügyben véleményt nyilvánítsanak és az állampolgárok kollektív döntését befolyásolják, a hatalom gyakorlását felügyeljék.

Az üzemi demokráciához való jog — másodszor — abból fakad, hogy az egyes dolgozó, a társadalom, adott munkamegosztásában egy adott munkaterület sajátosságai által meghatározott kollektíva tagjaként egy adott munkahelyi kollektív érdek személyes megtestesítője. A kollektíva érdekei, pl. a munka hatékony és eredményes végzése, az ezt előmozdító feltételek megteremtése az ezzel együtt járó anyagi vagy erkölcsi érdekeltség, társadalmi presztízs stb. mindaddig, amíg az egyes egyén e kollektíva tevékenységének részese, őt mindenképpen érdekeltté teszik a kollektíva tevékenységében, a munkavégzés folyamatában és eredményében. így pl. a vállalati nyereség elérése, a társadalmi presztízs, amit a vállalat, intézmény, hivatal stb. jó munkájával elnyerhet vagy a megbélyegzés, ami a rosszul végzett, sikertelen munkát kíséri, a munkavállaló egyénre — dotációjára éppúgy, mint társadalmi megbecsülésére — visszahat és ily módon pozitívan vagy negatívan érinti egyéni érdekeit. Az üzemi demokrácia a dolgozóknak azt a természetes jogát rögzíti, hogy mindazokban a kérdésekben, amelyek őt személyében lényegesen érintik, véleményt nyilváníthasson és sorsa mikénti alakulásának feltételeiben ily módon beleszólhasson.

Az üzemi demokráciához való jog megilleti a dolgozó embert — harmadszor — annak következtében, hogy a demokráciában joga van személyes érdekei védelmére. Ennek gyakorlását részben az üzemi demokrácia különböző fórumai biztosítják.

60