Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1975-04-01 / 2. szám
Gondolatok az üzemi demokráciáról A VEZETÉS SZEMSZÖGÉBŐL Sok szó esik mostanában országszerte — és így vízügyi szerveinknél is — az üzemi demokrácia kérdéseiről. Ez a téma a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán is fontos helyet kapott. A Központi Bizottság beszámolója ezzel kapcsolatban többek között a következőket állapította meg: „A szocialista demokrácia erősítésén belül most előtérben álló feladat az üzemi, a munkahelyi demokrácia fejlesztése. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ha erősödik az üzemi demokrácia, ha a dolgozóknak nagyobb a beleszólási lehetőségük a vállalati gazdálkodásba, a helyi és a közügyékbe, ez fokozza aktivitásukat, szélesíti látókörüket és növeli felelősségtudatukat. . . Az üzemi demokrácia továbbfejlesztése a legközelebbi években elsősorban a már meglevő demokratikus fórumok még hatékonyabb munkájától, még jobb működésétől függ. Segíteni kell mindezeknek a fórumoknak a további fejlődését. Először azzal, hogy növeljük a pártszervezetek jogkörét az üzemi, a vállalati szintű feladatok összehangolásában, a vállalatok éves és ötéves terveinek kialakításában és jóváhagyásában. Másodszor azzal, hogy általánossá tesszük a munkások, a fizikai dolgozok bevonását a vezetés fontos szerveinek, az igazgatói tanácsoknak és a vállalati felügyelő bizottságának a munkájába. Harmadszor az üzemek állami vezetői a gazdasági vezetés színvonalának emelésével, a vállalatok belső szervezetének korszerűsítésével, a vállalat ügyeiről, problémáiról a dolgozóknak adott rendszeres és jó tájékoztatással segíthetik és segítsék a demokrácia tényleges érvényesülését. Az állami élet, a tanácsok, az üzemek, a szövetkezetek demokratikus intézményeinek továbbfejlesztésével, a szocialista demokrácia általános kibontakoztatásával közelebb jutunk annak a lenini követelménynek a megvalósításához, hogy az állampolgárok többsége váljék a hatalom gyakorlásának és a közügyek intézésének részesévé. Ez a munkáshatalom, a szocialista állam erősítésének és fejlesztésének elsőrendű követelménye, pártunk politikai programjának fontos része.” Mindezeket figyelembe véve vízügyi szerveink vezetőinek is mindent el kell követniük az üzemi demokrácia továbbfejlesztése terén, a legfelsőbb vezetői szintektől a legkisebb egységek vezetéséig. Ennek sikeres végrehajtása érdekében a következőkből kell kiindulni: Az üzemi demokrácia továbbfejlesztése rendkívül fontos feladatokat hárít a vezetőkre, a legfelsőbb vezetői szintektől a legkisebb egységek vezetéséig. E feladatok sikeres végrehajtásához mindenekelőtt tudatában kell lenni a következőknek: Embereket vezetni annyit jelent, mint őket tudatosan alkalmazott módszerekkel és ösztönzőkkel hatékony munkára késztetni meghatározott célok elérése érdekében úgy, hogy egyúttal emberi fejlődésük is érvényesüljön. A munka, mint az ember önteremtő folyamatának ismétlődő, megújuló aktusa Vízügyi szerveink minden vezetőjének alapvető feladata, hogy ez az imént említett kettős követelmény a dolgozók irányában harmonikus egységben érvényesüljön. Nem elegendő tehát kizárólag csak arra törekedni, hogy a dolgozók minél nagyobb munkateljesítményeket nyújtsanak, hanem azt is el kell érni, hogy egyúttal társadalmi érvényesülésük is kibontakozzék. Azt kell ui. szem előtt tartani, hogy elsősorban a munka köti az egyes egyént közvetlenül a társadalomhoz, ez a tevékenység lesz összes többi szükségszerű kapcsolatának alapja és meghatározója. A munkával eltöltött idő az embernek legösszefüggőbben és legtartalmasabban felhasznált életideje, mind a külvilágra hatás, mind önmaga átformálása szempontjából. A munka az emberek leglényegesebb tevékenysége, mivel az ember önteremtő folyamatának állandóan ismétlődő, megújuló aktusa. Az anyagi termelőmunka révén az ember saját szolgálatába kényszeríti, felhasználja a természet erőit. A szellemi munka az embert a valóságban felmerülő megismerésbeli, értelmezésbeli, célkitűzés jellegű problémákkal konfrontálja, vagy pedig az emberi társadalom, az emberék közötti viszonylatok szabályozásának feladata elé állítja. Mindkét esetben a munka az ember saját képességeinek, erejének, ákaratának színtere megnyilvánulása, amelyben kitűnhet, mennyire meszszire jutott az ember saját fejlődésében, mire képes valóságosan. A munka az emberek közötti szükségszerű társadalmi kapcsolat. A termelési viszonyok kialakulása a közösség tagjai között egyik alapvető feltétele annak, hogy az ember tudjon hatni a külvilágra. Ebben a vonatkozásban a munkát végző kollektívában az ember egyesíti személyes erőfeszítéseit a közösségiekkel, alárendeli őket a munkafolyamat és az eközben kialakuló emberi kapcsolatok szabályszerűségeinek. Ezzel egyidejűleg e folyamatban feloldhatatlan összefüggést teremt többi társával. Ebben a kapcsolatban a közösség tagjai hatnak reá és ő maga is visszahat reájuk. 59
