Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1975-04-01 / 2. szám
A termelési környezetet a vízgazdálkodási infrastruktúrán kívül természetesen számos egyéb tényező is befolyásolja. A statisztikai vizsgálat közvetlenül tehát nem nyújt információt a vízgazdálkodás fejlesztésének mértékére, de a termelési és infrastrukturális beruházások egyensúlyát illetve egyensúlytalanságát a vizsgálat, vízgazdálkodási egységenként és termelő ágazatonként, kimutatja. Ez alapján a fejlesztés fő területei kijelölhetők és a vízgazdálkodásra vonatkozó szuboptimumra vonatkozó részletesebb vizsgálat folytatható. Az optimális vízgazdálkodási infrastruktúra méretezése Láttuk, hogy a termelési szintnek megfelelő infrastruktúra arány hatására a termelési költségek csökkennek, amely a termelőberuházások hatékonyságának növekedésében is kifejezésre jut. Ennek számszerűsítése érdekében a vízgazdálkodási infrastruktúra állomány (lekötött gazdasági erőforrások) és a termelés költségének tényleges arányát, valamint a termelés hatékonyságának tényleges szintjét kell ismerni. Ez azt jelenti, hogy a termelő beruházások által elérhető nemzeti jövedelememelkedést kell összemérni a vízgazdálkodás és a termelés lekötött alapjainak arányával. A szuboptimum az az arány lesz, amelynél maximális a termelő beruházások hatékonysága. A gazdasági elemzésnek tehát ki kell terjedni a vízgazdálkodási infrastruktúrán felépülő termelés fő ökonómiai tényezőire is. Az optimális vízgazdálkodási infrastruktúra méretezésére tehát a függvénykapcsolat alkalmazható, ahol dN — a nemzeti jövedelem növekménye a termelő ágazatokban történő It beruházás következtében, dlt — a termelő ágazatban eszközölt beruházás növekmény, I( — a termelő ágazatok eszközállományának értéke (lekötött nemzeti vagyon), I,- — a vízgazdálkodási infrastrukturális ágazatban lekötött eszközállomány (nemzeti vagyon). A fenti képletben szereplő függvénykapcsolat a termelő ágazatokban eszközölt beruházások hatékonyságát fejezi ki a termelő és a vízgazdálkodási infrastruktúra ágazataiban lekötött nemzeti vagyon arányának függvényében (3. ábra). A 3. ábra alapján a maximális hatékonysághoz tartozó termelő és vízgazdálkodási infrastruktúra arányra kell törekedni. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a dN nemzeti jövedelem előállításához felhasznált termelési költségek a görbe 0P pontjában lesznek minimálisak. Az 1. ábra alapján ez azt jelenti, hogy a 45°-os egyenes által kijelölt optimális termelési és infrastrukturális költség arány érvényesül. 3. ábra. A termelőberuházás maximális hatékonyságához tartozó infrastrukturális és termelő beruházás arány Mivel a fenti vizsgálat optimális termelő és infrastruktúra állományarányt ad, ez azt jelenti, hogy a termelő beruházások és infrastrukturális beruházások egyidejű arányos fejlesztése indokolt. Sok esetben azonban az infrastrukturális és termelő ágazatok nem növelhetők egyidejűleg arányosan. Ekkor olyan fejlesztési sorrendet kell kidolgozni, amely egy következő magasabb termelési szintet minimális többletköltséggel és legrövidebb idő alatt tesz lehetővé. Az 1. ábra alapján látható, hogy a C pontba AA|BB2C úton, de az AB[BCtC úton is el lehet jutni. Az első sorrend infrastrukturális többletkapacitás melletti fejlesztést, a második sorrend infrastrukturális kapacitáshiány mellett történő fejlesztésre utal. A két változat közül az infrastrukturális többletkapacitás melletti fejlesztés indokoltabb. Ekkor a termelés költségei alacsonyabb szinten tarthatók és az infrastruktúra területi fejlesztésével a területfejlesztési politika jobban érvényesíthető. * * * A beruházások gazdasági növekedésben betöltött alapvető szerepe indokolja, hogy a népgazdaság egyensúlyi feltételeinek biztosítása érdekében az arányos fejlesztés követelményeinek megfelelő sorrendiséget érvényesítő szelektív beruházási politika érvényesüljön. Ennek során különös figyelmet érdemelnek az infrastrukturális létesítmények, amelyek a termelési, életszínvonal-politikai és területfejlesztési célkitűzések megvalósítását megalapozzák, az erőforrások tervszerű, hatékony felhasználását biztosítják. Az intenzív termelés, a munka növekvő hatékonysága mellett, a vízhiány és a káros vízfelesleg egyaránt a termelési feltételeket zavaró tényezővé válik és ennek hatása fokozottabban fékezi a gazdasági fejlődést. Ez indokolttá teszi egyrészt a vízgazdálkodási infrastruktúra termeléssel arányos fejlesztését, másrészt a termelő beruházások olyan telepítését, amely figyelembe veszi a vízgazdálkodási infrastruktúra kedvező adottságait. Csuka József 58
