Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1975-08-01 / 4. szám

4. ábra. Gräfenberg környéke magyar betegekkel (Barabás Miklós vízfestménye 1839. — A Szépművészeti Múzeum tulajdona)

3. ábra. A Sebes-Körös völgye Huszár Mátyás idejében (Barabás Miklós vízfestménye 1838. — A Szépművészeti Múzeum tulajdona)

Szerencsére a szabályozási tervek az építészeti főigazgatóságon voltak. Beletelt néhány hét, míg összekeresték és leküldték azokat. De most már a hideg télben kényszerítették a nagybeteg embert, hogy fiatal beosztottjaival járja végig a szabályozandó szakaszokat.

A karácsonyi ünnepeket igen gyenge állapotban töltötte. A hideg tél és a ködök csak még jobban aláásták egészségét. 1843 január közepén kénytelen újból 6 heti betegszabadságot kérni, de főhatósága kérését megtagadta : orvosi bizonyítvány beszerzésére utasítják. Ez azonban — nem tudjuk miért —, nagyon elhúzódott. Közben pedig kénytelen a „főnöki” teendőket elvégezni: vagyis a naplókat vezetni, a tüzelőt a pincéből felhordani stb.

Hiába írja egyik felterjesztést, kérvényt a másik után, körülbelül február közepéig, kérelme Budán süket fülekre talál. Rauchmüller könyörtelen szelleme megfertőzte a főigazgatóság egész személyi apparátusát.

Élete utolsó négy hetében már jártányi ereje sem volt. Betegen feküdt lakásán. Felesége ápolta.

1843. március 15-én kapta kézhez a főigazgatóság Schmidt György írásbeli jelentését arról, hogy Huszár Mátyás kerületi igazgató mérnök Nagyváradon 1843. március 10-én délután 5 órakor meghalt. Részletes jelentést küldött igazgatója haláláról Margitay is. Sajnos, ezek a jelentések a levéltárból eltűntek; talán kiselejtezték őket. Nyomukat csak az Országos Építészeti Főigazgatóság korabeli iktatókönyve őrzi [6].

Huszár Mátyás temetése és sírja

Idáig lehet nyomon követni az Országos Levéltárban a szerencsétlen sorsú Huszár Mátyás igazgató mérnök sorsát. Csakis a helyszínen, Nagyváradon remélhettem, hogy a nyomokat tovább követhetem. Ezért 1964. évi váradi tartózkodásom alkalmával felkerestem Öpalotay János apátplébánost, s az ő segítségével a halottak anyakönyvéből [7] a következőket tudhattam meg.

A halotti anyakönyv III. kötetét 1804. január 1-én kezdte el vezetni Thezarovich Gábriel, az időbeni váradi lelkész [8]. A könyv 316. oldalán az alábbi latin nyelvű bejegyzés olvasható (fordítása tőlem):

„Huszár Mátyás megholt 1843. március 10-én, eltemettetett március 11-én Kerületi kamarai mérnök (volt). Megholt N. Váradon 62 éves korában, szélhűdésben. A haldoklók szentségeiben nem részesült.”

„A Középtemetőben Lázár, Szenessy és Máté Pál temette.”

A Középtemetőt korábban „Zöldkert”-nek nevezték. A városi hatóság ezt a temetőt 1932-ben — városfejlesztési okokból — felszámoltatta és azoknak a halottaknak maradványait, akikért senki sem jelentkezett, a Rulikovszky utcai temetőben kialakított közös sírba vitette.

Huszár Mátyás hamvai tehát 1964-ben a Rulikovszky utcai temető tömegsírjában nyugodtak. További sorsuk előttünk ismeretlen.

A halotti anyakönyvben foglaltakból kiolvasható, hogy Huszár Mátyás hirtelen hal meg: mire a pap a helyszínre érkezett, nem volt életben.

Temetésén Máté Pál apátplébános mellett Lázár Miklós és Szenessy György segédlelkész celebrált.

*

A Huszár Mátyás által évtizedeken át vezetett nagyváradi kamarai kerületi mérnöki hivatal 1879 óta korszerűsített formában: mint kultúrmérnöki, illetve folyammérnöki hivatal 1919-ig változatlan feladatkörrel állott fenn. A kerületi kultúrmérnöki hivatalt Nagyváradon, a folyammérnöki hivatalt pedig Gyulán szervezték meg. A nagyváradi kultúrmérnökség elsősorban belvízrendezéssel, talajjavítási és öntözési feladatokkal, a gyulai folyammérnökség pedig a folyószabályozási munkálatok megtervezésével és végrehajtásával foglalkozott. A Huszár Mátyás, illetve hivatalfőnöki utódai korában készült. térképeket, terveket és egyéb munkarészeket az új hivatalok között feladatkörüknek megfelelően osztották szét.

1919-ben a nagyváradi kultúrmérnöki hivatal is Gyulára költözött, s így a mai gyulai Vízügyi Igazgatóság a Huszár Mátyás vezette egykori kerületi mérnöki hivatal egyenes utódja. A régi munkarészek és térképek nagy részét mai is a gyulai Vízügyi Igazgatóság tervtára őrzi. Az egyéb iratok és térképek, tervek részint a budapesti Magyar Állami Országos Levéltárban, részint a bécsi Österreichisches Staatsarchivhoz tartozó Hofkammerarchivban találhatók.

Dr. Bendefy László

IRODALOM

1. Bendefy L.: Huszár Mátyás élete és geodéziai tevékenységének kritikai méltatása (In: Szintezési munkálatok Magyarországon 1820—1920) Akad. Kiadó, 67—147. old. Bpest, 1958.

2. (Hóman B.)—Szekfű Gy.: Magyar Történet 2. kiad.

V. kt. 32—37. old. Bpest, 1936.

3. Bessenyei Gy.: „Magyarság” c. röpirat. 1778 (OSzK)

4. Bendefy L.: 1. alatt id. m. 88—95. old.

5. Bendefy L.: Huszár Mátyás szegedi vízmércéje (Tanulmány a Tisza és mellékfolyói szabályozás előtti vízszintviszonyainak megállapításához) = Hidrológiai Tájékoztató 1967 május; jubileumi szám, 97—104. old., 4 ábrával, Bpest, 1967.

6. Minden, ez ideig idézett forrás jelzete Bendefy 1. alatt idézett munkájában (67—101. old.) megtalálható.

7. Tom[us] Matric[ul]a Mortuorum Ecclesiae Parochialis C[atholicae] Rjomanae] M[agno]-Varadiensis ab Anno 1804—1855.

8. Matricula Defunctorum Rom.[anae]-Cath.[olicae] Parochiali Ecclesiae Magno-Varadiensis Civitatis a primo Januarii 1804. Continuata per Gábrielem Thezarovich, Parochum M[agno] Varadiensem. Tom. III.

145