Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1975-08-01 / 4. szám
A varsói II. Tervezésmódszertani Konferencia tanulságai A Varsóban 1974. december 4-e és 7-e között megtartott II. Tervezésmódszertani Konferenciát hallgatólagosan a műszaki tervezés jegyében szervezték. Azonban már maga a témákba való csoportosítás lehetőséget adott e határoknak a túllépésére. A konferencia üléscsoportjai a következő témakörökbe voltak csoportosítva: 1. A tervezés alapproblémái 2. A megtervezett rendszer kiválasztása és szakvéleményezése 3. A tervezés módszerei 4. A rendszer tervezése — a tervezés elősegítésének a lehetőségei 5. Tervezésmódszertan 6. A tervezés, mint alkotó rendszer 7. A tervezés, mint tantárgy 8. A tervezés, mint vizsgálati eszköz A konferencia szervezői a modern irányzatoknak megfelelően erősen motiválták az előadókat a rendszerszemléletű tárgyalásmódra. A rendszerszemlélet súlya és jelentősége már az alapproblémákkal való foglalkozásnál a felszínre került, s ez egyben biztosította a témának a műszaki tervezésben túlmenően, a tervezésnek — mint általános értelemben vett — szellemialkotói folyamatként való tárgyalását. így a műszaki vonatkozások mellett a tervezéssel oktatási, környezetvédelmi, kutatási, stb. vonalon is .foglalkoztak. A különféle területeken kifejtett erőfeszítésekről és elért eredményekről szóló beszámolók még jobban megerősítették a különféle tervezési folyamatokban levő közös vonások kidomborodását és a rendszerszemlélet szükségességét. Nem egy területen már jelentős előrehaladást lehetett tapasztalni. így pl. dr. Peter Koch, NDK, előadásában bemutatta a számítógépsoftware fejlesztési munkáinál jelenleg már alkalmazott módszereket, melyek megalkotása szigorúan a rendszerelmélet segítségével történik. Végigvezette a tervezés folyamatát a probléma megfogalmazásától egészen annak a megoldásáig. E tevékenységhez már rendszeresen felhasználják a kidolgozott folyamatábrákat, problémamegoldást megkönnyítő segédleteket, stb. A továbbiakban rámutatott a jelenleg még fennálló hiányosságokra és a továbbfejlesztés irányára. Természetesen számos hasonló eredményt ismertettek a lengyel szerzők is, amelyek közül a legérdekesebbnek a környezetvédelemmel kapcsolatos feladatoknak a megoldása tűnt számomra. Itt az információ beszerzéséből, annak a feldolgozásáig, majd az azon alapuló környezetvédelmi intézkedések megtervezéséig mindent bemutatott az előadónő, beleértve magát a szervezetet is és annak a team-formában való működését is. Nem lehet rendszeresen ismertetni a mintegy 80 elhangzott előadást, már csak azért sem, mivel azok általában egyszerre 3 helyen folytak. Meg kell ragadni azonban az alkalmat arra, hogy kiemeljük a tervezéstan ismeretének a szükségességét. Számos országban, így Lengyelországban is, az oktatott tárgyak között szerepel az egyetemen a tervezéstan. Megállapítható, s ezt a felsoroltak is igazolják, ennek jelentősége és gyakorlati hasznosításának az eredményei is. Az ösztönös és sokkal lassabban, vagy esetleg egyáltalában ki sem fejlődött tervezői készséget és tudást megfelelő tehetséggel rendelkező egyéneknél ennek a tantárgynak a hallgatása elősegíti kibontakozásában és magasabb szintre is emeli. Megnöveli a tervezéssel foglalkozó szakemberek öntudatát, felelősségérzetét és szakmai teljesítményét, ezáltal szakmaszeretetét is. Tekintettel arra, hogy minden vezető, nagyon sok gazdasági szakember, rendszerszervező, stb. is szükségszerűen tervezési tevékenységet is folytat, e téma jelentősége még sokkal nagyobb, mintha leszűkítenénk azt műszaki vonalra. Mit ad tehát a tervezéstan a felhasználók részére? Mindenekelőtt tudatossá teszi alkalmazóiban a szellemi alkotás folyamatát, hozzásegít annak optimális kialakításához, s nem utolsósorban kézbe adja használati utasítás mellékelésével a rendelkezésre álló eszközöket, eljárásokat és módszereket, legyenek azok anyagiak, vagy szellemiek. így egyre nagyobb jelentőséggel lép az előtérbe a tervezésnek számítógéppel való segítése, a gondolkodásnak és az ötleteknek brain storminggal, stb.-vel való hatékonyabbá tétele. A rendszerszemlélet pedig mindezeknek az eszközöknek és lehetőségeknek adott esetben való, esetleges párhuzamos optimális felhasználására ad irányelveket. E néhány gondolatnak a felvetése — újabb gondolatokat ébreszt, a tapasztaltak felhasználásának a szükségességét. Felmerül a kérdés, hogyan és hol lehetne biztosítani ezeknek az eredményeknek a felhasználását? A válasz önként adódik: — oktatási intézményekben, — vezetőképző, vagy továbbképző tanfolyamokon és — gazdasági tervezéssel foglalkozó szakemberek továbbképzésében. Tekintettel a vízgazdálkodás fokozódó jelentőségére és az abban hozott intézkedések hosszú távú kihatásaira, beleértve a környezetvédelmet is, célszei'ű lenne megvizsgálni ennek a témának a lehetőségét a vízügyön belül is. Dr. Zavilla Olivér OVH Vízgazdálkodási Tröszt Szervezésfejlesztési ov. h. 146
