Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1975-08-01 / 4. szám

Huszárt a Körös-Regulierungsamt éléről leváltották és kinevezték az összesen két beosztott mérnökkel rendelkező váradi kerületi mérnöki hivatal igazgató-mérnökévé. Közülük Schmidt Ágoston rövidesen meghalt; ezért Vargha lett Huszár helyettese. Örökké úton vannak; ha pedig otthon van, még a tüzelőt is magának kell felhordania a pincéből, hogy meg ne fagyjon a hivatalában. Ö maga adminisztrál. Minden egyes faggyúgyertyáról el kell számolnia. (Halála után Rauchmiiller az özvegyet is másfél tucat faggyúgyertya árának megtérítéséért zaklatta!)

A sok megaláztatás Huszárt nagyon megviselte. 1832 elején kezdődő betegségének jeleit már nem tudja titkolni Vargháék előtt. A nyár végéig állapota annyira romlott, hogy szeptember végén orvosi kivizsgálásra és egészségének helyreállítása céljából sürgősen Pestre kellett utaznia. Régi egészségét azonban nem tudta visszaszerezni. Elhatározta tehát, hogy megválik Váradtól és megpályázza a temesvári terv- és térképtár (Plan-Arehiv) igazgatói állását. Ez a státus azonban be volt töltve; így nem kaphatta meg.

Betegsége miatt többször távol kellett maradnia hivatalától, sőt még Váradtól is. Ezért 1833. január 31-i felterjesztésében azt kérte, hogy Vargha Jánost nevezzék ki teljes jogú helyettesévé és még egy fiatal építészt is kér maga mellé; de ez utóbbi kérését nem teljesítették. Ellenben rendelkezésére bocsátottak annyi pénzt, amenynyiből ki tudott javíttatni egy rozoga kincstári épületet saját lakása céljaira, mert közel négy éven át még csak tisztességes otthona sem volt.

1833 május végén újból sürgeti egy fiatal szakember kinevezését, mert már nagyon beteg, nem győzi a munkát! Vidékre csakis beosztott mérnökeit küldi, ő maga otthon lábadozik. Annyi adminisztrációs munkát végez el, amennyit éppen elbír, de amit elintéz, azt a lehető legnagyobb gonddal és pontossággal csinálja.

1835-ben egészségi állapota némileg javult, ezért ez év nyarán néhány alkalommal megtekintette a Hortobágyon és a szentágotai híd környékén folyó építkezéseket és egyéb vízépítési munkálatokat. Ez idő tájt megürült Budán a kir. építészi állás. Huszár megpályázta, hogy jó orvosok és a budai hévizes fürdők közelében lehessen. Rauchmiiller — Huszár személyes okmányainak és szolgálati bizonyítványainak másolatait meghamisítva — a kérvényt a Helytartótanáccsal elutasíttatta. Ez az eljárás rendkívül megrázta a különben is törődött embert. 1836 tavaszán Pestre utazott, hogy újabb orvosi vizsgálatnak vesse alá magát. Orvosai javaslatára 8 heti betegszabadságot kér és naponta fürdőkúrát vesz a „Bruck- Bad”-ban, azaz a mai Rudas-fürdőben.

Ám miközben Pesten tartózkodott, újabb, váratlan csapás érte. 1836. június 19-én, egy rendkívül viharos napon Nagyváradon két helyütt is tűz támadt s rövidesen az egész város égett, sőt még a mellékvárosok is, köztük Várad-Velence, ahol Huszár hivatala és lakása volt, elhamvadtak. Véletlenül Vargha János is hivatalos úton volt és ezért minden hivatalos helyiséget lezárt. Csupán Fidy Imre, egy fiatal mérnökgyakornok tartózkodott otthon.

Amikor a tűzvész elérte a Saás-utcát, ahol a hivatal bérelt helyiségei és egyben Vargháék lakása is volt, Vargháné gyermekeit egy szolgálóra bízván, egyik ismerősükhöz küldötte, maga pedig feltörte a hivatali helyiségek és a szekrények ajtajait férjének néhány barátjával, a hosszú évek munkáját jelentő térképlapokat, közöttük a Huszár-féle: 70 lapból álló Körös-felvételt, valamennyi ügyiratot, mérési és szintezési jegyzőkönyvet, hossz- és keresztszelvényt, rajzot, műtárgyak terveit stb. a lángokból az utolsó darabig kimentette. S a hős asszony nem törődött azzal, hogy közben lakásuk, istállójuk, színjük,

2. ábra. Huszár Mátyás halálának bejegyzése az Országos Építészeti Főigazgatóság iktatókönyvében

magtárjuk, mindenük porrá égett, hogy ezüstneműjét és készpénzét tartalmazó karján lógó zacskóját egy elvetemült gazember a nagy tolongásban karjáról letépte: egyetlen gondolata az volt, hogy a köz vagyonát, Huszár Mátyás életművét megmentse.

Ez alkalommal Huszár lakása is vagy teljesen leégett, vagy legalábbis erősen megrongálódott. Mindössze annyit tudunk, hogy a tűzvészből megmaradt kincstári limlomot Vargha 22 forint néhány krajcárért adta el egy ószeresnek.

Huszár letörten sietett haza. A szeme elé táruló város helyén üszkös romokat talált. Az egykori tereken és a város piacán a környékbeli parasztság ingyen osztotta szét termékeit a kárvallottaknak. Huszár egyetlen szobát bérelt és ott helyezte el a Vargháné által megmentett iratokat, rajzokat, térképeket s terveket.

A továbbiakban valóban nem jutott ideje semmi másra, mint Várad újjáépítésére. Mindössze két segítsége volt: Kosztka Lipót mérnök, akit az Országos Építési Főigazgatóság küldött ki a tervek készítésében való segédkezésre, valamint Fidy Imre. öt a hajózási igazgatóság állományából helyezték vissza, hogy az újjáépítés helyszíni ellenőre legyen. Vargha Jánosékat a szörnyű csapás anyagilag és idegileg annyira tönkretette, hogy Vargha azonnali áthelyezését kérte a Bega-csatorna munkálataihoz. Ez meg is történt: Temesvárra költöztek.

A sok munka ismét aláásta Huszár egészségét. Sokat betegeskedett, de nem kért szabadságot, hisz egész Várad újjáépítése az ő vállára nehezült. Gyakori betegsége két beosztottjának munkáját is növelte. Kosztka, bár maga sem volt valami nagyon egészséges, kitartott főnöke mellett, Fidy azonban annyira beleúnt a sok munkába, hogy 1840 tavaszán egyszerűen otthagyta a hivatalt, sőt az egész kamarai szolgálatot is. (Könnyen tehette, mert abban az időben még nem volt rendezett nyugdíj, ami az embereket csábította volna a kitartásra.)

Tehát mindössze ketten maradtak a hivatalban. Huszár ennek ellenére kénytelen volt 1840 júniusa elején kéthavi betegszabadságot kérni és Gráfenbergbe utazni, hogy gyógyfürdőkkel kúrálja magát. Betegen tért haza. Hivatali teendőit télen sem tudta ellátni, mert vízkúrát használt „ ... wegen seinen Flechten gebrauchenden zu können”, vagyis hogy száraz bőrbaj-féle tünetekben mutatkozó betegségét gyógyítgathassa. De ez sem használt. Valószínűleg súlyos érrendszeri betegségben szenvedett.

1841-ben, alig hogy kitavaszodott, ismét kéthavi betegszabadságot kért, de csak ősszel kapta meg. Addig a premontreiek templománok és konviktusi épületének helyreállításán fáradozott. Ősszel végre újból elutazhatott Gráfenbergbe. A cseh határ közelében levő kedvelt fürdőhelyet kénes forrásai miatt hazánkból is sokan keresték fel. Neves közéleti emberek és számos főrangú is. Huszár november 20-án érkezett vissza Váradra, de alig mutatkozott nála némi javulás.

Elfoglalta hivatalát, de azonnali segítséget kért maga mellé. Ügy látszik, hazafelé jövet megbeszélte Budán az Országos Építésügyi Főigazgatósággal, mert ezúttal rögtön intézkedtek: Margitay Gábor mérnök-gyakornokot sürgősen Váradra helyezték Huszár segítségére. Nagyon is szükség volt erre az intézkedésre, mert 1842 tavaszán Huszár olyannyira megbetegedett, hogy alig múlott el a tél, 8 heti betegszabadságra kellett mennie. Ezúttal a budai fürdőket vette igénybe. Távozásakor a hivatalt a fiatal Margitayra bízta. Az idősebb, de nem koros Kosztka ugyanis szintén beteg volt és alig három héttel főnökének elutazása után váratlanul meghalt.

Újabb öt hét telt el, míg Huszár hazaérkezett. Közben Margitay egyedül viaskodott a reá zúduló teendőkkel Huszárnak ismét újabb beosztottat kellett a főhatóságtól kérnie. Ekkor egy igen ügyes, nagyképzettségű ifjú mérnök-gyakornokot neveztek ki melléje: név szerint Schmidt Györgyöt, aki Lányi Sámuel mellett, a Huszár Mátyás által létesített szegedi vízmérce megrongálódott skálahordó oszlopainak 1834 decemberében történt helyreállításával hívta fel magára a főhatóság figyelmét [5].

Schmidtnél jó kezekben volt a hivatal. Huszár tehát augusztus közepén 6 heti szabadságot kért és szeptember végéig ismét Gráfenbergben keresett gyógyulást. Október 1-én érkezett vissza Váradra, ahol azonnal át is vette hivatala irányítását.

Noha közeledett a tél, a budai főhatóság kegyetlenül szorítja Huszárt: kezdjék meg a Körösök szabályozását.

144