Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1975-08-01 / 4. szám
Vb? F‘Г¥Т /\ РШ halála h sírja. Huszár Mátyás (1778—1843) a nagyváradi kamarai mérnöki hivatal igazgató mérnöke, a Körösök térképezésének, majd Budán a Duna-mappációnak vezetője, Vay Miklós mérnök-tábornokkal együtt a korszerű vízrajzi felmérés úttörője, megteremtője volt hazánkban. Életét és vízrajzi felmérési és folyószabályozási tevékenységét 1953 és 1956 között folytatott levéltári kutatásaim alapján dolgoztam fel és adtam közre [1]. Kevés homályos részlet maradt, amelynek feldolgozása további szorgos kutatást kíván. Mindenesetre két kérdés tisztázására irányuló törekvésem azóta sem lanyhult. Ezek egyike Huszár Mátyás halálának körülményei, valamint sírjának holléte; a másik — nem kevésbé nehéz probléma — hites arcképének felkutatása volt. Az alábbiakban az elsőnek említett tárgykörben elért eredményről óhajtok számot adni. Huszár Mátyás hivatali tragédiája A Duna-mappációhoz kinevezett magyar származású mérnökök közül Lányi Sámuelről és Huszár Mátyásról bizonyossággal tudjuk, hogy tagjai voltak a 48-as reformokat előkészítő ifjúsági csoportnak: a Bessenyei eszméit követő és megvalósítani törekvő „hazafiúi magyar társaságnak.” Bármennyire kezdetleges volt is ez a szervezkedés [2], s a közlekedésből és a rendőri megfigyelésből adódó, szinte leküzdhetetlen nehézségek állták is útját, Bessenyei eszméi éltek és terjedtek, még a nagy reformer halála után is. Tanításának lényege összefoglalható néhány sorban. Így hangzik: „Az ország boldogságának egyik legfőbb eszköze a tudomány. Ez mentői közönségesebb (= általánosabb) a lakosok közt, az ország is annál boldogabb,” ... s „mivel a tudománynak kulcsa az anyanyelv, ezért az ország lakosainak boldogulásához is magyar nyelvű tudomány szükséges” [3]. Az eszmét először Bessenyei testőrtársai, majd a hazai nemzeti írók, tanárok, köztük nagy számmal a pálosok és piaristák teszik magukévá és terjesztik széles e hazában. Akik e célt tisztán látták, tudták, hogy az általános, sőt a legmagasabb európai műveltségre kell törekedni. Bessenyei korában mindezek a gondolatok nem voltak többek jámbor óhajnál, vagy írott malasztnál, de az 1820-as évek közepére beértek. A hazafiúi társaságoknak már ezrével voltak tagjai, s a meghirdetett eszmék kezdtek a gyakorlatban is megvalósulni. Mindezen törekvések gyökerei a francia felvilágosult íróknál találhatók meg és a Bécsben élő testőrök ezek fokozatos megvalósulását nemcsak a francia, hanem a német társadalomban is megfigyelhették. A bécsi udvar — természetesen — nagy figyelemmel és gyanakvással szemlélte az új eszmék terjedését hazánkban. Figyelte pedig annál inkább, mert Hajnóczy, Berzeviczy Gergely és a magyar jakobinus mozgalomban kompromittált néhány személy, mint Kazinczy és több írótársa is, részt vettek Bessenyei céljainak megvalósításában. Ennek következményeként az 1805. évi országgyűlés már követeli, hogy a Helytartótanácshoz intézett beadványokat és felterjesztéseket is legyen végre szabad magyar nyelven benyújtani. 1807-ben pedig azt követeli erőteljesen az országgyűlés, hogy az iskolákban vezessék be a magyar nyelvű oktatást. 1825-ben megjelenik a „Zalán futása”. Hatása óriási volt! Most már a politikusok is követelték, hogy állítsák méltó helyére a „lingua patria”-t, a magyar nyelvet, mint „a nemzeti szellem típusát”, mert „a hazát szeretni annyit jelent, mint szeretni a hazai nyelvet.” Ez a hazafiúi lelkesedés fűthette Huszár Mátyást, amikor 1827. március 20-án a Duna-mappáció jelentőségéről és állásáról szóló terjedelmes jelentését nem a kötelező latin vagy német, hanem magyar nyelven terjeszti fel a Helytartótanácshoz. A jelentés olyan kimerítő és értékes, hogy nem dobták vissza, de megbízták Temesvári Miklós tanácsost, hogy hivatalos formában azonnal részesítse Huszárt erőteljes megrovásban, mivel a fennálló rendelkezések ellenére jelentését nemzeti magyar nyelven („lingua Nationalis Hungarica”) merészelte felterjeszteni. Huszár ettől a naptól kezdve többé nem tudós, nem a zseniális térképész, műszerszerkesztő és a folyószabályozások szervezője, hanem rebellis magyar, akitől tartani kell. Már csak azt kellett kidolgozniuk, hogyan távolítsák el „tapintatosan” és elfogadható szakmai indoklással a Duna-mappáció éléről. Az aljas munkának végrehajtásával Rauchmüller von Ehrenstein Józsefet, az Országos Építészeti Főigazgatóság újonnan kinevezett főnökét és annak helyettesét, Eklér Józsefet bízták meg. Első lépésként elrendelték a Körösök vízrendszere szabályozásának azonnali megkezdését s ennek vezetőjéül Huszár Mátyást nevezték ki. 1829. május 16-án és 19-én rendezték meg a Dunamappáció főnöki hivatalának átadását az utód: az ifjú Vásárhelyi Pál kezébe. És még annyi időt sem engedve Huszárnak, hogy becsomagoljon, május 20-án, az első postakocsival útnak kellett indulnia Nagyváradra [4]. Huszár Mátyás betegsége és halála A nagyváradi Körös-szabályozási hivatalban, ahol valaha 18—25 mérnök is dolgozott keze alatt, három geometra fogadja: a tapasztalt Schmidt Ágoston, valamint a fiatalabb Vargha János mérnök és a még ifjabb Fábry gyakornok. A szakemberhiányt Huszár a saját erejével igyekezett pótolni, ami persze nem sikerült teljes mértékben. Az előírt teljesítménynek hónapról hónapra volt valami híja. Ez adott alapot Zichy Ferenc gróf, királyi biztosnak arra, hogy 15 hónappal Huszárnak Váradra érkezése után, 1830. szeptember 6-án azt jelentse a Helytartótanácsnak, hogy 6 nem tud Huszárral együtt dolgozni, kéri a leváltását és helyébe Zelenka Lajos mérnök kinevezését. Rauchmüller nem késlekedett Zichy óhaját teljesíteni. 1. ábra. Huszár Mátyás aláírása az 1827. március 20-i magyar nyelvű helyzetjelentésén 143
