Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1975-08-01 / 4. szám
Vízügyi építési munkáknál történő felhasználás miatt a hídmezőt korláttal is elláttuk, a hatósági előírásoknak megfelelően. A korlát oszlopokból és láncból áll. Az oszlopokat a fedélzetre elhelyezett hüvelybe lehet elhelyezni. Szükség esetén szakaszonként könnyen kiszedhető. A fedélzet és a katamarán rész 45 mm vastag deszkával van burkolva. A nagyméretű búvónyílás felett kivihető kivitelben készül. A katamarán rész két végén 1—1 fémpallót építünk be. A ponton mindkét végén, jobb és bal oldalon 1—1 kettős kikötőbak helyezhető el és 1 db csappal rögzíthető. A kikötőbakok között és a bordákon a fedélzetre hegesztett kikötőkarikák találhatók. A hídmező helyzetének rögzítésére, továbbá a munkavégzés közben szükséges helyzetváltoztatásra a hídmező négy sarkán 1—1 kézi működtetésű csörlő helyezkedik el. Mindegyik csörlőhöz 1 db 25 kg-os billenőkapás horgony és 50 fm sodronykötél tartozik. A kötéldob csavarorsóval mozgatott szalagfékkel rögzíthető. A csörlők gyors felszerelését a fedélzetre előzőleg felerősített papucs teszi lehetővé, amely felveszi a kötél húzóerejét. A sodronykötél sérülésmentes kifutását a csörlőre szerelt görgős kötélkapu biztosítja. A pontontestek mindkét végén háromféle helyzetben helyezhetők el a csörlők. A pontontest mindkét oldalán a válaszfalaknál és a bordáknál függőleges üreget alakítottunk ki. Itt helyezhető el a csatolóberendezés egyik lényeges eleme a reteszelő lemez. A másik lényeges elem a csap, amely palástján réseléssel rendelkezik. Katamarán változat kialakításánál a kapcsolatot létesítő csap az összekötő vasszerkezetbe van beépítve. A csapok vége kúpos a csatolás megkönnyítése végett. Csatolást az alábbiak szerint kell végrehajtani: — katamarán változat esetén a három pontont a szükséges távolságra kell beállítani. A csatolás helyén a fedélzetre pátria lemezeket kell elhelyezni. Így biztosítható a pontonok közötti átjárás. A katamarán kereteket a két belső csatolószekrényre kell felrakni, a külső pontonokra. A pontonokat egyenként összehúzva elvégezhető a csatolás. Ezután berakva a katamarán rész padlózatát és felszerelve a kikötőbakokat és csörlőket, a hídmező alkalmas a rendeltetésszerű felhasználásra. — Pontonos változatnál is azonos műveletek vannak azzal a különbséggel, hogy itt csak csapok szerepelnek a katamarán keret helyett. A ponton oldalán elhelyezett 4—4 db csatolószekrény lehetővé teszi azt, hogy a középső pontont feles osztással csatoljuk, illetve későbbiek során a nagy hídmező kialakítását 5 vagy 8 db ponton felhasználásával. Az első hídmező gyártása és kipróbálása során szerzett tapasztalatokat a sorozatgyártás megkezdése előtt felhasználtuk és a gyártási technológiát ennek megfelelően módosítottuk. Abban bízunk, hogy a közösen kialakított hídmező nagymértékben megkönnyíti majd a védelmi osztagok munkáját. Ágoston István oki. gépészmérnök anyagmozgató szakm. HÍREK Kercshez ért a Dnyeper folyó vize Keres (APN). Befejeződött az Észak-Krími Csatorna utolsó, 39 kilométeres szakaszának építése. A Dnyeper vize — 400 kilométeres út megtétele után — Kercsihez érkezett. Most töltik fel azt a hatalmas víztárolót, amely a Fekete-tenger e kikötővárosának vízellátását biztosítja majd. A csatorna révén a Krím-félsziget, ahol sok a gyümölcsös és a szőlőskert, most az ország nagy rizstermesztő területévé válik. A csatorna üzembehelyezésével a Krím — az egyik legnépszerűbb szovjet üdülőhely — városainak és falvainak vízellátása jelentős mértékben javul. A VOLGA 2000-ben A Kujbisevi kutatóközpontban a Volga—Urál terület vízkészleteinek védelmi és komplex felhasználási terv kidolgozásához kezdtek. A feladat végrehajtása a víztartalékokat kutató részlegre hárul. Több ezer hatalmas ipari létesítmény épül és működik a Volga és Urál folyók mentén, többek között kohászati, vegyipari és olajipari létesítmények. Növekszik a falvak és városok száma. A három legnagyobban Gorkijban, Kujbisevben és Szverdlovszkban a lakosok száma meghaladja az 1 milliót, sok a százezren felüli lélekszámú város. Évente egyre több vizet használnak fel a Volga és a Káma medréből a termelés során és a szociálisjóléti szükségletek kielégítéséhez, ugyanakkor nagyon sok iparivizet eresztenek a folyókba. Mi a teendő, hogy a további rohamos gazdasági fejlődés ne okozzon kárt Európa legnagyobb folyójának és mellékágainak tisztaságában? A kujbisevi szakemberektől kapunk választ erre a kérdésre. A terv kidolgozása során a munka alapjául az állami vízgazdálkodás jogszabályai, a természetvédelmi törvény, a Volga—Ural folyók szennyezettségének elhárításáról szóló kormányhatározat és más Szovjetunióban érvényben levő okmányok szolgáltak. A népgazdaság fejlődési ütemét szem előtt tartva javaslatokat dolgoznak ki a termelőerők és racionális elosztásáról, a mezőgazdaság és halgazdaság fejlesztéséről, az ivóvízellátás javításáról, valamint a víztároló medencék üdülési, turizmus és sportlehetőségek kihasználásáról. Ugyanakkor a terv a városok és üzemek útmutatója lesz a folyók szennyezettségét csökkentő tisztítóberendezések építése során. Hogy mennyire időszerű ez a feladat, azt a következő adatok bizonyítják. Az elmúlt 7—8 év alatt a Volga, a Káma és az Urál folyók mentén másfélszeresére növekedett az ipari vízlevezető lefolyók száma. Azonban a folyók szennyezettsége csökkent. Ezt úgy érték el, hogy a tisztítóberendezések számát a négyszeresére növelték. A kujbisevi tervezők munkája, valamint a Szovjetunió víztartalékainak komplex felhasználási és védelmi terve 2000-ig határozza meg a fejlődés útját. (APN) 142
