Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1975-06-01 / 3. szám
vízállástartomány felvétele. Amit mindkét esetben tisztán kell látnunk az, hogy ezt az ideális vízállást vagy vízállás tartományt semmiképpen, semmiféle mesterséges szabályozással nem tudjuk pontosan, az év minden időszakában betartani, és a természeti viszonyoktól függően, a lehető legjobb szabályozási politika alkalmazása esetén is többé-kevésbé eltér a tó vízállása ettől az ideális értéktől. Hasonlóan egy folyóhoz, ahol a tározók legkedvezőbb üzemeltetése esetén sem tudjuk elkerülni a szélsőséges kisvizeket, vagy árvizeket, a Velencei-tóban a lehető legnagyobb mértékű kedvező emberi beavatkozás, tehát a két tározó tervszerű üzemeltetése esetén sem tudjuk teljes mértékben kiküszöbölni a természetből származó bizonytalanságot, mégpedig az ideálistól eltérő magas vagy alacsony vízállások előfordulását. Célunk csupán annyi, de ez is igen nagy jelentőségű, hogy a lehető legkisebbre szorítsuk hosszú időszakban ettől az ideális 160 cm-es vízállástól, vagy esetleg az előírt 150— 170 cm-es vízállástartománytól való eltérések miatt fellépő károk várható értékét. 1.2 Az ideálistól eltérő vízállás esetén fellépő károk Az ideális vízállástól vagy vízállástartománytól eltérő magas vagy alacsony vízállások egyaránt okoznak károkat a tóban és környezetében. Ezek a károk lehetnek a vízállás által okozott közvetlen károk, illetve az üdülést érintő közvetett károk. Mint említettük nem lehetséges valamennyi, a legkülönbözőbb jellegű károkat pénzben kifejezni, de gyakran a pénzben ki nem fejezhető károk jelentősége eléri a gazdaságilag értékelhető károk nagyságát. A jobb áttekinthetőség végett a különböző károkat az alábbi táblázatban foglaljuk össze. vízállás károk közvetlen közvetett magas elöntések és belvizek miatt épület, létesítmény és mezőgazdasági károk: egész évben rosszabb üdülési viszonyok: üdülési idényben alacsony a tó biológiai életének, a vízminőségromlásnak, a hajózásnak kára: egész évben rosszabb üdülési viszonyok, kevesebb látogató: üdülési idényben esztétikai károsodás : egész évben Látható, hogy a magas és alacsony vízállás egyaránt okoz közvetlen és közvetett károkat a Velencei-tóban és környezetében. A magas vízállásból származó közvetlen károk az elöntésekből, talajvízszint-emelkedésből, vagy belvizekből származnak, és egész évben, tehát minden hónapban okozhatnak károkat a tó menti épületekben, műszaki létesítményekben és mezőgazdasági területeken. A magas vízállásból származó közvetett károk a roszszabb üdülési viszonyokból erednek, de természetesen csak nyáron, az üdülési idényben. Ekkor azonban a szélsőségesen magas vízállás esetén rosszabbak a strandolási viszonyok, a strandok megközelítése, elhelyezkedés a strandokon és így előreláthatólag kevesebb üdülő keresi fel a tó környezetét. Ez a közvetett kár kiesést jelent az idegenforgalomban, a vendéglátóiparban, stb. Az alacsony vízállás is okoz közvetett és közvetlen károkat. Alacsony vízállás következtében egész évben, minden hónapban károsodik a tó biológiai egyensúlya, rosszabb a vízminőség, nehezebbek a hajózási viszonyok. Ezeket közvetlen károknak tekintjük, még akkor is, ha a vízminőségromlást vagy a biológiai egyensúly kedvezőtlen változását pénzben igen nehéz kifejezni. Az alacsony vízállás hatása különösen kedvezőtlen az üdülési idényben a Velencei-tónál. Ismeretes, hogy igen száraz években olyan alacsony a tó vízszintje, hogy ugrásszerűen romlanak a fürdési lehetőségek, ennek közvetett hatása anyagilag jelentős: kisebb az üdülőforgalom, idegenforgalmi bevétel. Ezzel párhuzamosan esztétikai károsodás is éri a tavat, hiszen száraz időszakban nem mondhatjuk, hogy a Velencei-tó túlzottan esztétikus látványt nyújtana. Természetesen az esztétikai kárt pénzben nem szabad és nem is lehet kifejezni, de ugyanakkor társadalmi jelentősége egyáltalán nem elhanyagolható. 1.3 Kárfüggvények A kárfüggvények megállapításának általános módszere az, hogy az ideálistól eltérő különböző magas, illetve alacsony vízállások esetére összegezzük a közvetlen, illetve közvetett károk gazdasági értékét és figyelembe vesszük a pénzben ki nem fejezhető társadalmi károsodás hatását. Leggyakrabban azt az eljárást szokták követni, hogy az év minden egyes hónapjában a kárfüggvény jellegét — tehát pl. azt, hogy négyzetes vagy köbös — ugyanannak fogadják el, de a károk mértéke a különböző hónapban más és más. Ezt az ún. súlyozási tényezővel lehet figyelembe venni, amely azt mutatja, hogy az év különböző hónapjaiban, a legnagyobb hónapban eggyel jellemzett súlyozási tényezőhöz képest, a károk hányadrésze lép fel. A fentiekből következik, hogy ezeket a súlyokat az alacsony és magas vízállásoknál kialakuló károkra egyaránt meg kell állapítani. Az előzetes elemzések szerint a Velencei-tóra ezeket a súlyokat az alábbi értékekkel lehet jellemezni. jan. febr. márc. ápr. máj. jún. Magas 0,8 0,8 0,8 0,8 0,9 1,0 Alacsony 0,5 0,5 0,5 0,5 0,8 1,0 júl. aug. szept. okt. nov. dec. Magas 1,0 1,0 0,9 0,8 0,8 0,8 Alacsony 1,0 1,0 0,7 0,5 0,5 0,5 Mivel a fenti súlyok tükrözik az előző táblázatban rögzített károk viszonylagos nagyságát az év egyes hónapjaiban, világos, hogy viszonylag a legnagyobb károk az üdülési idényben lépnek fel, ahol az alacsony és magas vízállásból származó károk egyaránt okoznak közvetett és közvetlen károkat. Ezzel szemben az év többi időszakában az alacsony és magas vízállások közvetett károkat nem okoznak, bár mint látjuk a súlyokból, a közvetlen károk mértéke, különösen a magas vízállások tartományában elég jelentős. 107
