Vízgazdálkodás, 1975 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1975-06-01 / 3. szám

2. Л módszer közelítő alkalmazása jan. febr. márc. ápr. máj. jún. Az alábbiakban bemutatjuk a módszer alkalmazását jelen vizsgálataink során. 2.1 Az ideális vízszint, vagy vízszinttartomány Vizsgálataink során elfogadtuk a Velencei-tóra ideális vízszintként megállapított agárdi 160 cm-es vízállást és azt vizsgáltuk, hogy ettől a vízszinttől eltérő magasabb vagy alacsony vízállások milyen károkat okoznak és ezek a károk milyen kárfüggvénnyel fejezhetők ki. 2.2 A 160 cm-es agárdi vízállástól eltérő vízszintek által okozott károk A vizsgálat jelenlegi szintjén a magas és alacsony víz­állásokból származó károkat nem abszolút értékben, ha­nem egymáshoz viszonyítva becsültük. Ennek oka első­sorban a kárbecsléshez szükséges adatok hiánya, ame­lyet csak igen részletes és költséges közgazdasági elem­zéssel lehetett volna pótolni. A viszonylagos károk meg­határozásánál figyelembe vettük a VIB adatai alapján [4]: — a magas vízállás által veszélyeztetett területek nagyságát 160 cm-nél magasabb, különböző vízállás esetén (180 cm-es vízállás esetén pl. 60 ha a tó déli part­ján); — a lakosság számának alakulását; — az üdülőforgalom nagyságát; — az üdülés lehetőségeit és fejlesztésének irányait, a sportolási és turisztikai lehetőségeket; — a tájegységben települt ipari, mezőgazdasági és egyéb termelőágazatok helyzetét; — a déli part belterületi ingatlanainak megoszlását; — a fizető strandok forgalmát; a nádgazdálkodás adatait; — a vendéglátóipari forgalom jellemzőit; — a kereskedelmi egységek megoszlását és forgalmát; — a campingek és egyéb férőhelyek alakulását a Ve­lencei-tó környékén; — a halászati és horgászati adatokat; — és a Velencei-tavi Intéző Bizottság által összeállí­tott további fontos adatokat. 2.3 Az alkalmazott kárfüggvények Az előző pontban ismertetett felmérés alapján első közelítésiként az alábbi típusú kárfüggvényeket fogadtuk el: a) A 160 cm-tői eltérő vízállások által okozott kár az eltérés négyzetével arányos, mind a magas, mind az alacsony vízállások tartományában. b) A kárfüggvény négyzetes összefüggése megegyezik az alacsony és magas vízállások tartományában. c) Az előző két pontból következik, hogy ebben az esetben egyetlen kárjüggvényt lehet alkalmazni mégpedig úgy, hogy a különböző hónapokra érvé­nyes súlyértékeket, az 1.3 pontban ismertetett té­nyezők átlagolásával kapjuk. Ennek alapján az egyes hónapokra célszerűen az alábbi súlyokkal le­het figyelembe venni a 160 cm-től eltérő magas vagy alacsony vízállások által okozott károk nagy­ságát. Egységes súlyok 0,65 0,65 0,65 0,85 0,85 1 júl. aug. szept. okt. nov. dec. Egységes súlyok 1 1 0,80 0,65 0,65 0,65 3. A további hidroökonomiai vizsgálatok feladatai Mint említettük, esetünkben a hidroökonómiai vizsgá­latok célja az, hogy a Velencei-tó optimális szabályozá­sához szükséges kiindulási adatok, tehát elsősorban kár­­függvények rendelkezésre álljanak. A szükséges pontos­ságot és részletességet úgy lehet szabatosan megállapí­tani, ha megvizsgáljuk, hogy a különböző pontossággal megállapított kárfüggvények hatása hogyan jelentkezik a tó és a két tározó vízszintszabályozási utasításában. Tehát, ha valamelyik elhanyagolás feloldása révén je­lentősen megváltozik az optimális zsilipkezelési szabály­zat, akkor valóban törekedni kell arra, hogy ezt a té­nyezőt pontosabban állapítsuk meg. Ugyanakkor elő­fordulhat, hogy a jelenleg alkalmazott közelítő kárfügg­­vények használata teljes mértékben kielégítő, azaz az optimális zsilipkezelési utasítás nem túl érzékeny a fel­vett kárfüggvényekre. Ez azt jelenti, hogy érzékenység­­vizsgálatok elvégzése alapján célszerű pontosítani az előzőkben becslésszerűen megadott kárfüggvényeket, illetve feloldani az alkalmazott feltételeket. Minden­esetre úgy véljük, hogy elemezni kell: a) Megengedhető-e a 160 cm-es ideális vízállás felvé­tele, illetve milyen zsilipkezelési politika változást okoz, ha 150—170 cm-es vízállástartományt jelö­lünk ki. b) Ellenőrizni kell érzékenységi vizsgálattal, hogy a négyzetestől eltérő kárfüggvény milyen hatást gya­korol az optimális megoldásra. c) Ugyancsak meg kell vizsgálni, hogy a magas, illet­ve alacsony vízállásokra ugyanolyan négyzetes kárfüggvény felvétele milyen hatással van az opti­mális megoldására. Ha jelentős az eltérés, akkor két függvényt kell alkalmazni a magas, illetve ala­csony vízállásokra. d) Ellenőrizni kell, hogy a korábbiakban rögzített át­lagos súlyokra mennyire érzékeny az optimális zsi­lipkezelési politika és esetleg ennek megfelelően megállapítani a legcélszerűbben használható átlagos súlyokat. A hidroökonómiai vizsgálatot a Velencei-tó fejlesztésé­nek jelenlegi időszakára végeztük el. A becslésként ka­pott súlyok, illetve kárfüggvények tehát a jelenlegi idő­szakra vonatkoznak. Mivel a Velencei-tó fejlesztése so­rán feltehetőleg megváltoznak a távlatban várható kár­­függvények, meg kell vizsgáim, hogy ennek alapján mó­dosított kárfüggvények milyen befolyást gyakorolnak a kezelési utasításokra. Ez különösen abban az esetben ér­dekes, ha távlatban elképzelhető, hogy az egyes hóna­pokban fellépő kárók arányai is változnak, tehát az em­lített súlyok is mások lesznek. A kezelési szabályzatok szempontjából viszonylag egyszerűbb a helyzet, ha a ká­rok abszolút nagysága változik, ami várható is, hiszen a fejlettebb üdülési viszonyok, sűrűbb beépítés érzéke­nyebb a magas vagy alacsonyabb vízállásból származó károkra. Tehát, ha az abszolút nagyságok lényegesen 108

Next

/
Thumbnails
Contents