Vízgazdálkodás, 1974 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1974-04-01 / 2. szám

esetleges károkozásai stb.). Utána azokon a szakaszokon, ahol az árvízi jelenségek és ezek méretei, vagy valamilyen más ok alapján, pl. a védett terület értéknövekedése, az esetleges védekezés nehéz, vagy gazdaságtalan volta stb. miatt, az erősítés szükségesnek mutatkozik, a szakaszon rendelkezésre álló építőanyagok és lehetőségek számbavételével, a következő fejezetben ismertetett összehasonlító vizsgálatok segítségével, ki kell választani azt a megerősítési módot, mely a szakasz veszélyesnek mutatkozó folyamatainak a figyelembevételével a leghatékonyabbnak mutatkozik.

b) Az egyedi szakaszokon — éppen a szakasz átlagostól eltérő, zavart jellege miatt — a mértékadó folyamatok rendszerint számbavehetetlenek. Ezért ezeknek az árvízvédelmi biztonság szempontjából mindig megbízhatatlan szakaszoknak az alapján soha nem szabad egy hosszabb védvonalszakasz átlagos biztonságát megítélni. Az egyedi szakaszokat tehát — mint a védvonal leggyengébb láncszemeit — mindig különválasztva, egyedileg kell megerősíteni, ha szükséges még olyan túlméretezett módszerekkel is, amelyek a szakasz állékonyságát minden eshetőségre biztosítják (pl. a szivárgások lezárása résfallal, széles terhelő szőnyeg a mentett oldalon stb.).

Az erősítések szükséges mértékének a megállapítása

Az erősítések szükséges mértékének a megállapítására egyszerű módszernek látszik a megerősítésre kijelölt védvonal részletes talajmechanikai feltárása és vizsgálata után, a védvonal biztonsági tényezőinek a kiszámítása és ennek alapján a szükséges mértékű erősítés megtervezése.

A védvonalak altalajának és a töltések anyagának a talajmechanikai jellemzői azonban — még egy-egy teljesen azonos típusú védvonalon is — szelvényről szelvényre változhatnak. Egy-egy hosszabb védvonalszakasz talajmechanikai jellemzőinek a megbízható megállapításához tehát olyan nagyarányú feltárások és vizsgálatok lennének szükségesek, amelyek elvégzésére gyakorlatilag rendszerint sem költség, sem idő nem áll a rendelkezésre. De ezen a gazdaságossági kérdésen túlmenően nehezíti a részletes talajmechanikai vizsgálatokat az is, hogy a védvonalaink mai, kb. egy körüli biztonsági tényezői miatt, az állékonysági vizsgálatokhoz szükséges talajmechanikai jellemzőket olyan nagy pontossággal kellene megállapítani, amelyet a mai, kb. + 10— 15%-os szórással terhelt laboratóriumi vizsgálatok — különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a szükséges jellemzők nagy részét szárazon vett talajmintákon, de telítettség melletti állapotban kell megállapítani — még nem tesznek lehetővé.

A részletes talajmechanikai feltárások és vizsgálatok tehát a védvonalerősítések vizsgálatára, hosszabb védvonalszakaszokon ma még nem alkalmazhatók. Alkalmasnak és gazdaságosnak mutatkozik azonban erre a célra a védvonal talajtani adottságaiból és az árvédekezési tapasztalatokból kiinduló ún. összehasonlító vizsgálati rendszer.

Ennek a rendszernek az alapelvei a következőkben foglalhatók össze.

Összehasonlító vizsgálatok

Egy-egy helyesen lehatárolt azonos típusú védvonalszakaszon az altalaj rétegsorának és a töltés minőségének az azonos jellegű adottságai miatt, a szakasz minden szelvényében azonos jellegű szivárgások fognak kialakulni és csak a szivárgások méretei, tehát a veszélyessége fog szelvényről szelvényre változni, a szelvények méretei és az altalaj, vagy a töltés minőségének kisebb-nagyobb változásai szerint. Ezért feltételezhető, hogy a védvonal bármilyen átalakítása, a védvonalszakasz minden szelvényében azonos, vagy közel azonos módon és arányban fogja egyegy folyamat méretét vagy erősségét és ezzel a veszélyességét is befolyásolni.

Meg van tehát a lehetőség arra, hogy a védvonalak típusszakaszokra osztása alapján, minden egyes típusszakaszon csak bizonyos számú — elméletileg csak egy —, de megfelelően kiválasztott jellemző szelvényben vizsgálva az eredeti; majd a különböző módon megerősítettnek feltételezett szelvényben várható szivárgások méreteit és ennek alapján a szelvény állékonyságának a különböző biztonsági mutatóit, a mutatók %-os növekedése vagy csökkenése, mint átlagos érték az egész szakaszra elfogadható legyen.

A fenti módszer alkalmazásánál — ha a vizsgálatok mindkét esetben, tehát az eredeti és a megerősítettnek feltételezett szelvény vizsgálatánál is — azonos rétegződési adatokkal és talaj - mechanikai jellemzőkkel, valamint azonos feltételezéseken alapuló számítási rendszerrel történtek, a vizsgálati eredményekből a rétegződési és talajmechanikai adatok szóródásai és kisebb megállapítási hibái is majdnem teljes egészében kiesnek. A biztonsági mutatók növekedésének vagy csökkenésének a %-os értékei tehát igen kis szórással, a változások valódi értékeit fogják képviselni még akkor is, ha a vizsgálatokhoz felhasznált rétegződési adatok és talajmechanikai jellemzők megállapítása csak közelítő módszerekkel történt.

Az összehasonlító vizsgálatok tehát elvégezhetők a védvonal helyszínrajzáról és hossz-szelvényéről megállapítható környezeti és geometriai adatok, a vízfolyás öblözetének ismert földtani adatai és egy-két jellemző szelvény megfelelő feltárása alapján, egyszerű osztályozó vizsgálatokkal is.

Az eddigi tapasztalatok szerint az összehasonlító vizsgálatokhoz — ha a típusszakasz vízvezető rétegének a közelítő adatai: a réteg vastagsága és átlagos vízvezető képessége esetleg a már meglevő földtani, vagy feltárási adatokból ismertek — a jellemző szelvényekben elégséges csak a fedőrétegsor vastagságát és minőségi jellegét megállapítani egy-egy kézifúrással a hullámtéren, az anyagárokban és a töltés mentett oldali lábvo-59