Vízgazdálkodás, 1974 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1974-04-01 / 2. szám
JAVASLAT a védvonalak megerősítési módszereinek kiválasztására és hatékonyságának értékelésére A védvonalak természeti adottságai: a töltések környezetének és a mentett területnek a felszíni formái, a védvonal altalajának a rétegsora és vízvezető képessége, a töltés anyagának a minősége és tömörsége kisebb-nagyobb mértékben minden védvonalon változhatnak. Ezért szelvényről szelvényre változhat a védvonalak állékonysági biztonságának a mértéke is. Az utolsó évtizedek hosszan tartó és magas árvizeinek a tapasztalatai azt mutatták, hogy védvonalaink nagy részén az állékonysági biztonság átlagos mértéke, a sok évtizedes fokozatos fejlesztés hatására, általában már megfelelő és a legtöbb védvonalon csak rövidebb szakaszok, vagy csak egyes szelvények azok, ahol ez az átlagos érték nincs biztosítva. A védett területek értéke azonban az iparfejlesztések, a mezőgazdasági művelés korszerűsítése stb. miatt folyamatosan növekszik. Az árhullámok magassága pedig a vízgyűjtő területeken végzett lecsapolásük, belvízrendezések, öntözések stb.-k hatására lassan emelkedik. A védelmi követelmények tehát növekednek. Ezzel szemben az árvízvédelmi töltések védképessége az elöregedés miatt folytonosan csökken. Védvonalaink tehát még jelentős mértékű fejlesztésre szorulnak. Nagyon gazdaságtalannak látszik azonban a védvonalak mai állékonysági biztonsága mellett, ennél a fejlesztésnél azt az évtizedek óta megszokott rendszert alkalmazni, amely a fejlesztésre kijelölt védvonal minden szakaszának azonos módszerrel és mértékkel történő szabványszerű folyamatos megerősítéséből, legtöbbször a töltéskorona szélesítéséből és a rézsűk laposításából áll. A különböző típusú védvonalakon lejátszódó árvízi folyamatok, ezek okai és lehetséges következményei, már nagy részben tisztázottak. Megfelelően ismerjük védvonalaink különböző adottságait is. Ezért ma már meg lehet kísérelni a szabványszerü folyamatos erősítési rendszertől eltérve, egy olyan rendszer bevezetését is, amely az erősítendő védvonalat természeti és műszaki adottságai alapján rövidebb szakaszokra osztja és az erősítést szakaszról szakaszra csak a szükséges mértékig, ott és olyan módszerekkel hajtja végre, amely a szakaszon várható veszélyes folyamatok és a rendelkezésre álló építési lehetőségek szempontjából a leggazdaságosabbnak mutatkokozik. így lehetőség lenne arra, hogy védvonalaink szükséges erősítése a természeti adottságokhoz jobban alkalmazkodva, minden felesleges biztonságnövelés nélkül, tehát a szabványszerű erősítésnél megbízhatóbban és gazdaságosabban legyen végrehajtható. Egy ilyen okszerű erősítési rendszer kereteit foglalják össze javaslatként a következők. A védvonal szakaszokra osztása A javasolt rendszer alkalmazásának első lépésében a megerősítésre kijelölt védvonalat az árvédekezési tapasztalatok, a töltés formája és méretei, a védvonal geomorfológiai adottságai, az altalaj és a töltés ismert, vagy valamilyen tájékoztató feltárással megállapított minősége alapján, szakaszokra kell osztani. Külön kell választani azokat az azonos típusú szakaszokat, amelyeken az altalaj rétegsorának a méretei és vízvezető képessége, a töltés minősége, anyaga és szerkezete, a mentett terület művelése, beépítettsége stb. azonosak vagy közel azonosak és amelyeken árvizek idején a védvonalon általában ritmikusan ismétlődő azonos jelenségek mutatkoztak (pl. hoszszabb szakaszokon változó magasságú rézsűszivárgás, fedőréteg-felpuhulás, vagy erős altalajszivárgás stb.). Utána, ezeken a típusszakaszokon belül, ki kell jelölni azókat a sokszor csak 10— 200 m hosszú egyedi szakaszokat, amelyeknek a geomorfológiai, vagy műszaki adottságai eltérnek a szakasz átlagos adottságaitól és a szelvények árvizek alatti jelenségei is lényegesen különböznek a ritmikusan ismétlődő típusjelenségektől (pl. meder és mederszegély áttöltések, műtárgyak, erős és különleges védekezést igénylő, egyedi jelenségek stb.). Az erősítési mód kiválasztása A típus és egyedi szakaszokra osztott védvonal megerősítésének ökszerű és gazdaságos lehetőségeit szakaszonként kell megvizsgálni. a) A típusszakaszokon az árvédekezési tapasztalatoknak és az altalaj, valamint a töltés minőségi jellegének az összevetésével, számba kell venni azokat a folyamatokat, amelyek a szakasz adottságai mellett az árvíz alatt bekövetkezhetnek: a különböző altalaj- és töltésszivárgások lehetőségét és ezek várható következményeit (pl. keresztszivárgás a töltésben, talp- és kontúrszivárgás, felszivárgás az altalajból a töltésbe, altalajszivárgás; a rézsűcsúszás és az altalajtörés különböző lehetőségei, a fakadóvizek mennyisége és 58
