Vízgazdálkodás, 1974 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1974-04-01 / 2. szám
A RHEINKÄLTE GMBH DÜSSELDORF adatközlése szerint pl. évi 1000 üzemórában dolgozó berendezés éves összköltség-alakulása (üzemköltség, amortizáció) 750 000 kcal/h fűtőteljesítmény mellett, fürdőüzemben, 16—18 C°-os bázis hőmérsékletű vízzel az alábbiak szerint alakul: — hőszivattyús berendezés összköltsége, ha 100% akkor — szilárd tüzelőanyaggal való melegítés (kazánházzal, vezetékekkel stb.) 200% — gázüzemé 150% — olajfűtésé 122% A 12. ábra DM-ben szemlélteti a költségviszonyokat. Összefoglalás Amint az előzőekből látható, bizonyos körülmények között vizek melegítésére a hőszivatytyúk használata gazdaságos. Hideg vizű stranfürdők víztemperálására, közepes hőfokú termálvíz hőfokának emelésére olyan céllal, hogy az fűtés céljára is alkalmassá váljon, érdemes a hőszivattyút vizsgálat tárgyává tenni. Esetenként indokolt megvizsgálni a kétoldalú kihasználás lehetőségét: — lehet-e a berendezéssel egyidejűleg hűteni és fűteni, vagy — az aggregét egyszer vízmelegítésre, más időszakban hűtésre helyezhető-e üzembe? A felsoroltak alapján alkalom nyílhat például üveg alatti terek fűtésének és mezőgazdasági hütötárolók, valamint uszodavíz és mükorcsolyapálya egy berendezéssel való üzemben tartására. Az első ilyen jellegű kísérleti berendezés a Fővárosi Fürdőigazgatóság egyik fürdőüzemében fog megépülni, amelyet az Országos Vízügyi Hivatal Műszaki Fejlesztési Osztálya kezdeményezett a Budapesti Műszaki Egyetem II. sz. Épületgépészeti DM-ével együtt. A berendezések létesítését mérlegelve, figyelembe kell még venni, hogy az üzem tiszta, égéstermék nem képződik, tüzelőanyag szállításáról, tárolásáról nem kell gondoskodni és e tekintetben a módszer a környezetvédelem közvetlen eszköze. 12. ábra. Vízmelegítési módok összköltségének alakulása IRODALOMJEGYZÉK 1. Rietschel/RAISS: Heiz und Klimateehnik I—II. Berlin, Heidelberg, New York, 1968. 2. Dr. Fekete Iván, Láng Lajos, Nagy Lajos: Hőszivattyúk alkalmazási lehetőségeinek vizsgálata közfürdőkben (tanulmány), 1968. 3. Hévízművek kialakítása OVHMI 145. (Dr. Simon Ferenc, 1972.) (Tervezet.) 4. Dr. Simon Ferenc: Közfürdők víz-hőellátása és néhány műszaki fejlesztési kérdése. „Vízgazdálkodás” 5. 1973. 5. Welz H.: Uszoda fűtése hővisszanyeréssel (Építésügyi műszaki és gazdasági tájékoztató. 1973. Bauwlt 1973. 30. sz.) 6. Dr. Simon Ferenc és Morvái Gyula: Beszámolójelentés NSZK- beli, ausztriai tanulmányúiról. 1973. 7. H. Faltin: Műszaki hőtan, 1970. Dr. Simon Ferenc oki. gépészmérnök A zürichi ivóvízellátás új nyomóalagútja Zürich város az ivóvizet több helyről szerzi be, amelyek mindegyikéhez tárolómedence is tartozik. Most ezeket a tárolókat nagyátmérőjű nyomóvezetékkel kötik össze és ily módon regionális vízellátó rendszert alakítanak ki, ami által a medencék egymást kisegíthetik és ezáltal jobban hasznosíthatók. A tárolók összekötésére azért volt szükség, mert Zürichben és a város környékén évről évre több ivóvizet igényelnek és a tervek szerint a vízfogyasztásban a következő fejlődésre számítanak. Évek 1975 1985 m'Vév nú/év A város vízfogyasztása 357 200 413 600 A városon kívüli fogyasztás 71 000 130 000 Ennek az elgondolásnak keretében most a Zürichberg alatt nyomóalagutat készítettek, amely a sonnenbergi és a strickhofi tárolókat köti össze. A Zürichberg a mi budapesti Várhegyünkhöz hasonló sűrűn beépített magaslat, ahol az alagút építését robbantással nem lehetett végezni. A robbantás ugyanis megremegtette volna az épületeket és esetleg károk keletkeztek volna. Egyetlen módszerként kínálkozott az új aknamaró berendezés alkalmazása, amely az USA-ban jól bevált, és a svájci Fribourg-Ъап már kipróbálásra került. Ez a Robin-féle aknamaró berendezés rázkódtatás- és lármamentesen dolgozik. A táró profilját igen szabatosan marja ki. A zürichi munkahelyen a táró első 25 m hosszú szakaszát kézi munkaerő segítségével hajtották előre. Ebbe a kezdeti szakaszba szerelték be a 30 tonna súlyú és 13,5 m hosszú aknamaró berendezést. A marótárcsa átmérője 2560 mm volt és a közepes szilárdságú állékony kőzetben napi 12,5 m közepes sebességgel haladt előre, de volt olyan hely is ahol a napi 25,0 m-es teljesítményt is elérték. Mindezt az eredményt naponta egy műszak alatt mutatták fel. Ily módon elérték, hogy a sűrűn lakott területen az alagútból kifutó csillék ürítése és rendezése okozta zaj nem zavarta a környék lakódnak nyugalmát. Viszont az éjszakai műszakban szerelték fel az alagútban a víz és sűrített levegő vezetékeit és a síneket. A 2122 m hosszú alagút 1967 augusztus és 1968 május között készült el 9 havi munkával. Az alagutat 8 cm vastag vasalt betonnal burkolták, amelynek felületére még 2 cm vastag fehércement simítást hordtak fel. A táróépítő marófejes berendezés jól bevált és azóta már nagy átmérőjű csatornaépítésekhez is alkalmazzák. (Plan 1972/6) (Markó Iván) 57
