Vízgazdálkodás, 1974 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1974-04-01 / 2. szám
■ЛТО <ПП> <ШШ> лпг итшеЩ'дгс kapckúiatai Magyarország sajátos földrajzi helyzetéből következik, hogy vízgazdálkodásának eredményes fejlesztéséhez nélkülözhetetlen a szoros együttműködés a szomszédos országokkal. Felszíni vízkészleteink túlnyomó része, 95 százaléka határainkon kívül eső területekről származik. Országhatárainkból 600 kilométert folyók és vízfolyásók alkotnak. Ez a határszakaszok közel egyharmada. Emellett 90 kisébbnagyobb vízfolyás keresztezi határainkat. így a magyar vízgazdálkodás helyzetét, fejlődését meghatározó kérdés, hogy viszonyaink rendezésében az egységes, összefüggő térség szemléletéből induljunk ki és természeti kapcsolataiknál fogva, műszaki megoldásokban és gazdasági kihatásokban összetartozó vagy célszerűen együtt megoldható feladatainkat az érdekelt szomszédos országokkal összehangoltan és együttműködve végezzük. Magyarország a Kárpát-medence legmélyebben fekvő része, így a környező hegyekről időnként lezúduló árvizek gyakran veszélyeztetik. Túl ezen, az ipar, a mezőgazdaság, a települések fejlődése folytán a szomszédos országokban a közös vizeket érő szennyezések is hátrányosan éreztetik 'hatásukat a magyarországi vízrendszeren. Mindez kétségtelenné teszi a nemzetközi együttműködés fontosságát. A gazdasági növekedés fokozatosan szükségesebbé teszi a műszaki, gazdasági együttműködést, ha az érdekelt országok nem akarnak ezek elmulasztásából gazdasági hátrányt szenvedni. A gazdasági fejlettségtől, a vízgyűjtő természeti adottságaitól és a technikai színvonaltól függően fokozatosan kiterjednék ezek a vízhasznosítási és vízkárelhárítási szakágak tevékenységének minden területére mind műszaki, mind gazdasági vonatkozásban. A kapcsolatok bővítésének kezdeti szakaszában általában ezek egymás gazdasági, műszaki és természeti adataival kapcsolatos tájékoztatásban nyilvánulnak meg, később a hasznosítások és vízkárelhárítások teljes összehangolásáig fejlődhetnek. A műszaki-tudományos fejlődés üteme napjainkban meggyorsult, világszerte hatalmas arányokban bontakozik ki a technikai forradalom, megsokszorozódott a nemzetközi érintkezés. Ma már egyetlen ország, még a legnagyobb sem tud a tudomány és technika autarchikus fejlesztésére berendezkedni annak veszélye nélkül, hogy a nemzetközi versenyben saját gazdasági fejlődésében le ne maradjon. Az államok közötti tudományos együttműködés és kooperáció abból az objektív valóságból következik, hogy minden nép függetlenül attól, hogy nagy vagy kicsi és minden ország, akár fejlett gazdasági szempontból, akár pedig most fejlődik, aktívan részt vehet az anyagi és szellemi értékek nemzetközi cseréjében. Minden idők történelmi tapasztalata azt mutatta, hogy minden nép adhat és kaphat ezen értékek világméretű forgalmának keretem belül. A nemzetközi tudományos kooperáció egyike azoknak a legmegfelelőbb utaknak, amelyek más államok tudományos potenciáljainak bevonása segítségével legjobban hasznosítják a nemzeti tudományos potenciált. Nemzetközi együttműködésen alapuló tudományos és műszaki haladás az egyik legfőbb tényező a termelés minőségi szintjének emelésében, amely a jobb minőségű termékek újabb és újabb választékában nyilvánul meg. Ez a műszaki haladás tapasztalatcserék, licenszek, szabadalmak és egyéb módszerek felhasználásával kollektív erőfeszítéssel jön létre. A vízügyi tudományos kooperációra vonatkozó intézkedések célja elsősorban a vízi létesítmények megvalósítási idejének csökkentése, a vízügy anyagi eszközeinek optimális kihasználása. « 47
