Vízgazdálkodás, 1974 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1974-02-01 / 1. szám
A GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS NEGATÍV JELENSÉGEI A környezetvédelem kérdéseinek tárgyalása során mind tágabb teret kap a gazdasági növekedés és a környezet viszonyainak alakulása. A gazdasági növekedés minden kétséget kizáró módon szorosan összefügg a társadalmi össztermék mennyiségének növekedésével, az egész nemzeti jövedelem alakulásával, az életszínvonal emelkedésével adott országokban. Egyidejűleg károsan hat azonban a természeti környezet helyzetére s a fejlett ipari országokban egyre inkább kiviláglik, hogy a nagy konjunktúra hirtelen élelmiszer- és egyéb áruszűkét idéz elő. Minthogy pedig a prosperitás paroxizmikus rohamai közben a beruházások költségeit is a néppel fizettetik meg, az inflációs tendenciák elindításával mind az állam, mind a tőkés vállalatok példátlan előnyökre tesznek szert. Az infláció, mint pénzügyi politika egyébként a modem tőkés társadalom egyik leghatékonyabb eszköze a dolgozó milliók közvetett megadóztatásának: és e fegyverrel a tőkés államok gazdasági vezetői már szinte virtuóz módszerrel gazdálkodnak. A nagy állami és magánbankok például az infláció módszereinek céltudatos irányításával olyan mértékben szabadulnak meg adósságaiktól, a betétállomány visszafizetése, a kötvénybeváltás stb. terheitől, amely e módszer alkalmazását ellenállhatatlanul opportunussá teszik. A gazdasági növekedés kérdésében az egyes államok uralkodó osztályai igen erősen érdekelve vannak, mert nyereséghatása az infláció közvetett csatornáin minden esetben a leggyümölcsözőbb konjunktúra lehetőségét kínálja. A tartós prosperitás azért is igen kedvező állapot a tőkés államok életében, mert a felfokozott termelés révén a maximális foglalkoztatottság előnyét állandósítja, amely a társadalmi feszültség csillapításának egyik leghatékonyabb módja. Ez a magyarázata annak, hogy az utóbbi évek tartós konjunkturális szakaszában a tőkés államok mind nagyobb arányokban importálnak külföldi munkaerőt, amelynek egyik része ugyan idővel állampolgári jogot szerez, másik hányadától azonban a receszszió első intő jelére módjában van megszabadulnia és ezzel a feszültség levezetésében radikális módszert alkalmaznia. A gazdasági növekedés legalapvetőbb oka azonban a demográfiai robbanás, amely hatásait nemcsak a közvetlenül érintett fejlődő országokban, de a segélyező országokban is érezteti. A demográfiai robbanás a világfeszültség — az egyes országok politikai berendezkedésétől teljesen függetlenül is — a gazdasági növekedés további szorgalmazása irányában hatnak. A termelés volumenének rendhagyóan gyors növekedése egymagában is az árak szilárdulását, emelkedését okozza. A hadianyagtermelés volumenének állandó növekedése pedig minden egyéb tényezőnél is erősebben gyorsítja az inflációs folyamat kialakulását, erősödését. A világfeszültség a hadianyagtermelés szintén minden rendű-rangú államrendszer központi kérdése és miután e roppant anyagtömeget, e hatalmas értéket, a hadianyagraktárak (arzenálok) nyelik el, az infláció okozás egyik legsúlyosabb tényezőjének számít és ezt — szépítgetés nélkül illik megállapítanunk — világszerte a bérből élőknek, a kispénzű embereknek kell megfizetniük. Minél nagyobb mértékben bővül a termelés volumene — különösen pedig a hadianyagtermelés —, szennyező hatása is annál nagyobb mértékben terheli egész természeti környezetünket, sőt teljes bioszféránkat. Miután pedig a világpolitikai feszültség immár huszonöt éve szüntelenül tart és a nemzetközi hadianyagtermelés a bilaterális megállapodások ellenére szinte törésmentesen növekszik, a környezetvédelem szakemberei számára egyre keményebb fejtörést okoz a kérdés, vajon hol van a gazdasági növekedés, a Föld eltartó kapacitásának végső határa. (A piacra termelés során feszélyező tényező az áru értékesítésének kérdése. Az arzenálok befogadóképessége „korlátlan” és az államhatalom minden számlát kiegyenlít, ha az úgynevezett honvédelmi kérdésről van szó.) Ezzel a kérdéssel foglalkozik egyebek között az 1968- ban alakult Római klub. A kutató tevékenység első fázisaként a Római klub a világ vezető embereit, a gazdasági döntések gazdáit arra kívánja figyelmeztetni, hogy az emberiség nyomasztó sorsproblémáinak megoldására milyen eszközök és mekkora anyagi források latbavetése szükséges. A Római klub ezek után megbízást adott a Massachusetts Instituta of Technology (MIT) egyik kutató csoportjának a kérdés tüzetes vizsgálatára, A csoport Dennis Meadovs vezetésével Jay W. Forrester modelljére, a System Dynamics-ra támaszkodva látott munkához. A vizsgálat eredményét a Római klubnak, az Emberiség helyzetéről adott jelentéseként hozták nyilvánosságra és tették hozzáférhetővé a széles közvélemény számára. Dennis Meadovs a jelentést a Gazdasági növekedés határai címen (The limits to growth) adták közre. Zürichben, a természetes vizek kémiája címen tartandó előadás keretében Werner Stumm, a Szövetségi Vízgazdálkodási Intézet igazgatója, valamint Szennyvíztisztítás és vízvédelem (EAWAG), továbbá az ETH (Eidgenössische Technische Hochschule) tanszékvezető professzora tartott előadást. Az előadás központi kérdése a vízellátás metodológiája és alkalmazásának öt témája volt. A népesség, az energiaszükséglet és a nyersanyagfogyasztás növekedése napjainkban gyorsabb és nagyobb mértékű, mint az emberiség eddigi története során bármikor észlelhető volt és e tendencia még mindig erősen felfelé leng. Az elmúlt 25 esztendő során például Svájcban a társadalmi termék mennyisége több mint háromszorosára emelkedett. Változatlan növekedési rátával számolva 33 esztendőn belül az emberiség lélekszáma 7 milliárdra, 66 év múltán pedig 14 milliárdra növekedhet. Az energiafogyasztás az Amerikai Egyesült Államokban 10, 37
