Vízgazdálkodás, 1974 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1974-12-01 / 6. szám

KAPITÁNY: De uraim. Ez a legalávalóbb sértése egy tiszteletre méltó embernek, hogy asszonyi levelezését Önök kibontják.

KRASSOWITZ (oktató hangon): Megegyeztünk, hogy ön kapitány kezünkre jár. Segít, s nem megjegyzéseket tesz. Más eszközeink is vannak az ön jobb belátásra térítésében.

LIPOVETZKI: Járt tehát a túlparton is Vásárhelyi úr! Vajon ki kíséri veszélyes útjaira?

KAPITÁNY: Egyetlen ember szolgál körülötte. Törek Máté János névre hallgató magyar. Derék, hűséges, míveletlen, de annál több gyakorlattal teli idős. Talán volt halászember.

KRASSOWITZ: Ki fizeti szolgálatait?

KAPITÁNY: A Helytartótanács pénzét Vásárhelyi úr maga osztja meg segítőivel.

LIPOVETZKI (gúnyosan): A birodalom tőkéjén meg birtokokat szerez, hiszen e tájon olcsó a néptelen és veszélyeknek kitett földbirtok.

KAPITÁNY (keserűen): Az indzsellér úr, igaz valósággal szinte nyomorban tengeti önmagát.

LIPOVETZKI (halk nyomatékkai): Kapitány úr! ön a külsőségeket látja, az összeköttetéseket pedig feledi. Ki az, ki életét teszi ki a megpróbáltatásoknak csak úgy, minden megszolgálás nélkül. Pénz, birtok, önérzet, és szép, hangzatos magyar szónoklatok a hazáról. Rétorai e népnek túl tesznek Rómán, s az is az ostoba fecsegésekbe bukott bele.

KAPITÁNY (fojtott dühvei): Traiánus hídjának kőlábait most távolítják a hajók útjából a robbantások. Világcsoda, mit Róma egykor megépített.

LIPOVETZKI: Aztán elszónokolták a birodalmat.

KRASSOWITZ (más hangon): Mit szólna, kapitány, ha mi most titkos iratokat találnánk Vásárhelyi úr dolgai között?

KAPITÁNY (önérzettel): Ismerem a magyar nemest, nem levelez, nem rejteget, mert egyenes, őszinte!

LIPOVETZKI (gúnnyal): A titkos iratok, titokzatosan is odakerülhetnek a rejtett dolgok közé.

KAPITÁNY (naivan): Teljességgel nem érthetem.

LIPOVETZKI: Fantázia, kapitány! Gondolat! Egy kis ügyesség, ész!

KAPITÁNY: Mit akarnak Önök valójában?

LIPOVETZKI: Tetten érni a bűnöst.

KAPITÁNY: De ha nem vétkezett!

LIPOVETZKI: Figyeljen! A sarokba szorított ember csak védekezhet, magyarázkodhat és akkor már az előny a mienk!

KRASSOWITZ (fölényesen): Nos fegyvert, vagy idegen pénzt, esetleg rebellis iratokat rejt az indzsellér fiókja? Török pénz, angol fegyver, francia röpirat? Mi? Kapitány?

KAPITÁNY: Önök, Önök...

LIPOVETZKI (durván): Ne fejtse ki, mert rangját veszti!

KRASSOWITZ: Ez a császár-királyi hűség, kapitány?

VÁSÁRHELYI (Törekkel együtt belép, meglepetten): Benépesedtünk!

KRASSOWITZ (nyájasan): Szép jó napot, tisztelt indzsellér úr! Magam is ilyen munkán fáradozom, mint ön császár-királyunk udvarában. (Meghajol.)

LIPOVETZKI (állelkesedéssel): De hogy ön mily nemes munkát végzett! Feljegyzései tudományos értékűek! S mindezt ily elhagyatottságban, nehéz viszonyok mellett.

VÁSÁRHELYI (zavartan): Hogyan, tisztelt urak...

LIPOVETZKI: Az udvar megbízásából az ön körülményeinek felderítésére érkezénk és ily sivár állapotok mellett, ennyi szorgalom! Igen, a magyar nemes képes ezt tenni oly sok lemondással hazájáért. Krassowitz főindzsellér úr (Krassowitz meghajol), magam Lipovetzki, vízszabályozásokban még járatlan tanítvány, önhöz érkezénk okulásul.

VÁSÁRHELYI: Pénzt hoztak-e Bécsből, tisztelt uraim? Mert munkás, bér nélkül, alig kapható. (Fáradtan.) Kifogytam. Elerőtlenedtem. Gazdag az ígéret, s a kaszsza üres. Embereim oldzkodnak, szöknek, munkám végén a teljes összeomlás fenyeget.

KRASSOWITZ (magabiztosan): Mi jelentéssel tartozunk őfelsége udvarának e nagyszerű vállalkozásról. Pénzt a Helytartótanács helyezett folyamatba — jól tudom.

VÁSÁRHELYI: Mikor volt az, tisztelt urak? Péter-fillérekből nyitogatom a természet kapuját s ha nincs néhány áldozatkész lélek, elhagyatottan megfuthatnék. Önök végre látó szemmel nézik mit végzek én, kevés segedelemmel, nagy lelki-testi próbák között. Ismerik ugy-e Al-Dunánk medrét, a két folyambeli csatornát melyekben aszályban, száz és száz szirtfok között csordogál a folyam.

KRASSOWITZ: Megbocsásson, az Inn folyó rendezését végezém, a Duna új előttem. De e bal parti folyó is sok veszedelmet jelentett a birodalomnak.

VÁSÁRHELYI: Bocsánat a kiigazításáért, de az Inn jobb parti mellékág.

KRASSOWITZ (zavartan): Attól függ, honnan tekintjük?

VÁSÁRHELYI: Folyót csak vízfolyásnak mentében szabad jobb vagy bal irány szerint határoznunk.

LIPOVETZKI: Ez nem fontos!

VÁSÁRHELYI: Minden vízszabályozási leirat így jelöli külhonban is a folyamok irányát, jobb vagy bal partok szerinti elhelyezkedését, hogy ez egyértelmű legyen minden nemzet vízszabályozói előtt.

TÖREK: A bécsi főindzsellér úr otthon, másképp csinálta.

KRASSOWITZ: Ügy van! De ez nem is az alapigazságok tantétele. Mi, ugye, látni jövénk Vásárhelyi úrhoz.

VÁSÁRHELYI (szomorúan): Akkor nézzenek körül... (Gúnnyal kérdezi.) Vagy talán egyet-mást észre is vettek?

LIPOVETZKI: Igen-igen. A tudós körökre szomjas látogató nem tudja megállni, hogy be ne tekintsen ezekbe a gondosan leképezett táj-tér rajzokba, amelyek a túlpart vonalait is vetítik az ön munkáin.

VÁSÁRHELYI: Engedelmükkel, jobban örültem volna, ha magam adok magyarázatot mappációimhoz, hiszen így a rendjét is összezavarák munkáimnak. Meg aztán...

LIPOVETZKI: De indzsellér uram, itt a kapitány úr jelenlétében csupán a kíváncsiságtól ösztönözve, hajtva nézegettük...

KRASSOWITZ: És ne felejtse, hajózási biztos úr, hogy a mi úti jelentéseink nyitnak új lehetőséget az ön támogatására. A birodalom vezetése nem vethet ezreket valamely hiábavaló kísérletek elfedezésére. A császári kincstár...

VÁSÁRHELYI (közbevág): Sokat még nem áldozott, uraim! Itt e hatalmas műben, a Damir-kapi megnyitásában még alig valami kis áldozat mérhető költségekben. Munkában, lemondásban, emberi tettben, annál több.

LIPOVETZKI: Ezt nem kétlem. De ön, biztos úr, Damirkapit említ.

VÁSÁRHELYI: Vaskapunk török neve. S mivel a törökkel gyakran meggyűlik bajunk a folyamszabályozás során, a másik part mappációba vétele munkálatai idején, gyakran említjük, magunk között a Damir-kapi nevet.

KRASSOWITZ: ön érintkezik a törökkel, hajóbiztos úr?

VÁSÁRHELYI: Ó igen, amikor pokolgyomra kedvét hamis borral kell csillapítanunk, hogy hitvány ágyúival véletlenül ne lövessen dereglyéseinkre. Közönségesen adózunk a latornak, ki mind mostanig még hazánk földjét bírja.

KRASSOWITZ (jelentőségteljesen): És mindezekről mit sem tud az udvar?

VÁSÁRHELYI: A mi kunyhónkra még kastélyok árnya sem hull, nemhogy a császári palota fénye. Jókor érkeztek, uraim, hogy tudósíthassák a császár-királyi kancelláriát, hogy gondban, vesződségben, testi kórral küzdve, vízi utat nyitunk a tengerre szállító gőzhajóknak, a kereskedelem felvirágoztatásáért. Európánk legnagyobb keleti vízi országútja nyílik a Traián rakatta hídlábak helyén.

LIPOVETZKI: ön egyenlő fontosnak véli ezt a munkát a nagy római császár művével?

VÁSÁRHELYI: Uraim, e mű fontosabb. Traián hadai üres földet hagytak maguk mögött, Decebál maradék dákjai valahol a Balkán járhatatlan hegyeiben álltak meg először pihenni. Lakatlan föld lett Erdély, a nagy keleti vándornépek első szállása. Üres föld — írja a büszke római — névtelen és lakatlan. Hun, avar őseink száz mérföldekre nem találtak embert e csodálatos tá239