Vízgazdálkodás, 1974 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1974-02-01 / 1. szám
diszciplínák az utóbbi időben milyen eredményeket értek el; ezekből az adott területen mit, hogyan és milyen előkészítés mellett lehet hasznosítani. Az ОТ 1970. decemberi — a vállalati középtávú tervek készítésével kapcsolatos — irányelvei már tartalmaztak bizonyos utalásokat a szervezés középtávú tervezésének szükségességére. Többek között megállapítja: „a vállalatok stratégiai céljaikat oly módon alakítsák ki, bogy azok — egyéb funkciók mellett — iránymutatásul szolgáljanak belső mechanizmusuk átgondolt fejlesztésére, szervezésére és így az önálló vezetés mércéjeként a különféle szintű döntések és belső gazdasági egységek értékelési kritériumként funkcionáljanak.” Ez az ösztönzés azonban általában kevésnek bizonyult. A vállalatok IV. ötéves terve a legtöbb esetben nem tért ki érdemben a szervezésfejlesztés középtávú feladataira. Ezért párt- és kormányhatározatok után, az elmúlt hónapokban került napirendre e terv kiegészítése a szervezésfejlesztési előirányzatokkal. Az éves vállalati szervezési terv — mint az éves vállalati terv szerves része — a szervezés fejlesztésének konkrétabb, részletesebb feladatait tartalmazza. A terv összeállításánál számolni kell azzal, hogy a jelentősebb szervezés-fejlesztési intézkedések kidolgozása, bevezetésre való előkészítése huzamosabb időt igényel. Az éves tervben — jellegét tekintve — kétféle feladattípus szerepelhet: — olyan feladatok, amelyeket már előzőleg kidolgoztak, vagy előkészítésükre az adott naptári évben sor került, és az adott évben bevezetésük is megtörténik, — olyan témák, ahol a tervévi feladat a szervezési program részletes kidolgozása, és a következő évi bevezetés előkészítése. Az éves szervezési programban a tervezett intézkedéseket konkretizált formában kívánatos előirányozni. Rögzíteni kell — a szervezési intézkedés célját, — a bevezetés helyét, — a kidolgozás és bevezetés felelőseit, — a határidőket, — a ráfordításokat és azok forrásait, — a várható hatékonyságot. A szervezési tervek megalapozása A szervezési program csak akkor tudja megfelelően szolgálni a szervezés-fejlesztés ügyét, ha megalapozásukra a vállalatok nagy gondot fordítanak. A megalapozás szempontjából az egyik legfontosabb teendő a szervezés helyzetének, a szervezettség színvonalának átfogó és részletes elemzése. Egyszóval: a „diagnózis”. Módszeres vizsgálattal lehet feltárni a szervezés különböző veszteségforrásait és azokat a különbségeket, amelyek a jól szervezett hazai és külföldi vállalatok megoldásai és a vállalat megoldásai és gyakorlata között fennállnak. Az elemző munkát gondosan elő kell készíteni. Ez több feladat elvégzését jelenti. 1. Meg kell 'határozni az elemzés tárgyát. Ez lehet építésvezetőség, főépítésvezetőség, üzemegység, vagy az egész szervezet is. 2. Ki kell alakítani az elemzés irányait. Dubrovszkij szerint ezek a következők: — munkamegosztás és az összehangolás tökéletesítése, — az építéshelyi szervezetek és azok kiszolgálásának javítása, — a munkafolyamatok és módszerek egyszerűsítése, — a munkanormák és azok gyakorlatának tökéletesítése, — a dolgozók továbbképzése, —■ a munkafeltételek javítása, — a munkafegyelem erősítése, a dolgozók alkotó kezdeményezésének fejlesztése, — a szervezeti struktúra javítása, — az egységköltségek csökkentése, — az optimális szervezeti nagyság közelítése. 3. Ki kell választani az elemzés módszereit és eszközeit. A módszereket az elemzés céljából kiindulva lehet meghatározni. Az eszközök alatt fejlett szervezetnél a számítógépeket értik. 4. Meg kell határozni az elemzés menetét. Ez általános esetben a következő lehet: — adatok, információk gyűjtése, — az anyagok rendszerezése és feldolgozása, — a szervezésben meglevő fogyatékosságok okainak és azok hatásainak feltárása, — provizórikus javaslatok kialakítása. 5. Gondoskodni kell az elemző munkákban részt vevő dolgozók megnyeréséről. El kell látni őket elemzési segédletekkel (szervezés-elemzési térképek, sémák, irányelvek stb.). A szervezési munka egyik legnehezebb, legtámadhatóbb része a hatékonyság kimutatása. Éppen ezért a szervezési programok kidolgozása során nagy gondot kell fordítani annak a vizsgálatára, hogy a számításba jövő szervezési javaslatok mennyire hatékonyak, vagy közülük melyik segíti elő legjobban a vállalati feladatok megvalósulását. Azzal számolni kell, hogy nem mindig könnyű kimutatni, hogy egy szervezési megoldás bevezetésétől milyen hatékonyság-javulás várható. Az esetek zömében azonban van lehetőség konkrét számítás elvégzésére. Közelítő értékelést pedig mindig lehet végezni. E témakörben sok értékes munka, módszertani megoldás ismeretes. A szovjet Munkaügyi Tudományos Kutatóintézet 1971-ben adott ki a vállalatok számára útmutatást a szervezési intézkedések gazdasági hatékonyságának kiszámításához. Figyelemre méltó Kamenyicer-Sziroto tanulmánya, és hazai vonatkozásban Marosi munkája említhető meg. 24
