Vízgazdálkodás, 1974 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1974-08-01 / 4. szám

2. Építészeti kérdések

A bérlők szerződéses jogviszonya nem szabályozza eléggé és a vízügyi igazgatóságok illetékes szervei nyilván többletmunkával sem tudták kellő hatékonysággal elérni az üdülőtelepeken a kívánatos építészeti és épületelhelyezési elvek megvalósítását. Szükséges, hogy a jövőben a létesítendő telepek egészét figyelembe vevő módon maximálják a telekre építhető épületek alapterületét és azok helyét a telkeken. Emellett kívánatos bizonyos építészeti elvek és kiviteli stílus valamilyen szabályozása is. Nem kívánatos, hogy a hétvégi típusú házak helyett törpe családiházakkal, vagy másik végletként ízléstelen bódékkal, avagy mini-várkastélyokkal hintsék tele az adott telepet. Meg kell jegyezni, hogy az építészeti szabályozás a beruházás, az anyagi áldozat nagyságát nem érinti, csupán segítséget jelent a hétvégi ház ízlésesebb és a tulajdonos számára is alkalmasabb, élvezhetőbb kivitelezéséhez.

Néhány képpel és helyszínrajzzal kívánok az érintett kérdésekhez példával szolgálni.

3. Kommunális kérdések

Megfelelő önkormányzati szervezettség nélkül a következő lényeges kérdéscsoportok, azaz a kommunális ellátottság kérdései nem oldhatók meg. Ezek:

— megfelelő utak, amelyek jogilag nem minősülnek közútnak (üzemi utak), ezeken a közlekedés egyértelmű szabályozása (sebességkorlátozás, hangjelhasználati tilalom, parkolás szabályozása, ezek ellenőrzése),

— vízellátás,

— közvilágítás,

— villamosítás,

— szeméttárolás és elhelyezés, valamint elszállítás,

— közös használatú létesítmények, fürdőterület, esetleges játszótér, nyilvános illemhely, esetleges kereskedelmi és vendéglátóipari létesítmények.

Nyilvánvaló, hogy az érintett kérdések jelentős részének megoldása eleve közösen oldható csak meg, és gazdaságosabb ha mindez már a telep létesítésekor eleve megtörténik.

4. Közegészségügyi kérdések

Már a kommunális kérdések egy része is nyilvánvalóan közegészségügyi jellegű. Tekintettel arra, hogy a Vízügyi Igazgatóság hatása alá tartozó területekre a községhatósági szervek joghatálya nem terjed ki, szabályozatlan és ellenőrizetlen mindazon közegészségügyi kérdések sora, amelyeket egyébként a területileg illetékes KÖJÁL-ok hajtanak, illetve hajtatnak végre. A szeméttárolás és elhelyezés, az illemhelyek, az ivóvízforrások gyakorlatilag ellenőrizetlenek. Megfelelő önkormányzati szerv nélkül, amely e szempontokra is felügyel, e kérdések sem rendezhetők. Megoldandó a rovar (szúnyog) irtás, rágcsálók elleni harc kérdése is.

5. A csatorna igénybevételének kérdései

A Keleti Főcsatornát, annak eredeti rendeltetésén túl igénybe lehet venni a) fürdésre, b) sporthorgászatra és c) vízi közlekedési eszközök üzemeltetésére. Jelenleg elvileg szabályozott a fürdőzés, de ezt gyakorlatilag nem hajtják végre. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy a jelenlegi elvi rendezéssel, amely megfelel az országosan általában a szabad vizekben történő fürdőzés elveinek, nem lehet egyetérteni. Azzal, hogy egy partszakaszt és a csatorna medrének egy területét fürdőhellyé nyilvánítjuk és a többi helyeken a fürdést tilalmazzuk a fürdőzés kérdése elvileg sem tekinthető megoldottnak, tekintettel arra, hogy a fürdőzésnek egymástól eltérő formái vannak aszerint, hogy milyen életkorú, továbbá úszni tudó, vagy nem tudó egyénekről van szó. Konkrétan a Keleti Főcsatornára alkalmazva a fürdés tilalmazása úszni tudók részére nem látszik indokoltnak

a) mert a fürdést helyesen megkezdve valóban veszélytelen,

b) mert úgy sem tartják be és így a fürdőzők látványa esetleg az úszni nem tudókat is fürdésre csábítja, ami már tényleges veszély.

A megfelelő csatorna-szakaszokon ezért a fürdést „Csak úszóknak saját felelősségre” jelzésű tábla, illetve a kiképzett helyeken „Fürdőzés nem úszók részére” jelzés lenne a célszerű.

Ezzel kapcsolatban megjegyezni kívánom, hogy a közhittel ellentétben a nyaranta döbbenetes számmal előforduló fürdés közbeni halálozás döntő többsége nem fulladásos halál, hanem a lakosságunkra sajnos rendkívül jellemző edzetlenség és a felhevült testtel való vízbe ugrás következménye. Érdekes módon északi rokonaink, a finnek, a 80°-os szauna gőzből kiszaladva a jégbe ütött léken át a hideg vízben fürdőzve nem kapnak szívgörcsöt (syncope) vagy izommerevedést, míg a mi edzetlen fiataljaink olykor, az őket el sem lepő vízben is halálukat lelik. Az embereket nem tiltani kell a fürdéstől, hanem megtanítani fürdeni!

A csatorna igénybevétele során az üdülőtelepeken a fürdőzők érdeke rendszeresen ütközik egy másik népes táborral, a sporthorgászokérval. E kérdés megoldására szinte tanácsot adni sem lehet, mert hisz, ha nem is ugyanazon napszakok alkalmasak a fürdésre, horgászásra, tehát nem egy időben történik a két igénybevétel, a rendszeres fürdőzés a halakat általában csak elzavarja az adott vízterületről. Már tulajdoniképpen az üdülőtelepek kiépítésekor és a telek kiválasztásakor kellene felhívni az igénybe vevők figyelmét arra, hogy az adott partszakasz elsősorban horgászok területe-e, vagy általános hétvégi üdülőtelepről van-e szó.

A második érdekellentét az, amely a fürdőzők és a csónakázók, elsősorban a motorcsónak-tulajdonosok között áll fenn. Ez mindenképpen szabályozást kíván, mert adott esetben életveszélyt jelent. Tekintve, hogy a csatorna környezete, a csatorna különböző szakaszain nem túl változatos, és hogy a csatornaparton nincsenek végig üdülőtelepek, a megoldás önként kínálkozik: az üdülőtelepek csatornaszakaszain csak ki- és behajózást kell engedélyezni, sebességkorlátozást alkalmazni, aki pedig a vízen óhajt rohangálni, azt a csatorna távolabbi, egyébként hasonló szakaszain tegye. A jelenlegi gyakorlat, hogy az egyébként tilosban fürdőzők között a csatorna viszonylag rövid szakaszán motorcsónakok rohangásznak, szennyezik a levegőt és a vizet, zajártalmat okozva, meg nem engedhető! Joggal elvárható a kölcsönös megértés alapján, hogy egyes időpontokban például délután 2-től 4-ig és éjszaka egyáltalán ne lehessen bizonyos zajszintnél magasabb zajt okozó motorcsónakot igénybe venni. Kevésbé jelentős, de szabályozandó a vízisízés. A csatorna méreteit tekintve nem alkalmas vízisízésre. Tekintve azt, hogy ez a sport nem a testnevelés kizárólagos és egyetlen útja, tehát nem közérdek, vagy meghatározott csatornaszakaszokra kell korlátozni a nagy sebesség okozta fokozott veszély miatt, vagy valamilyen egyéb létesítmény területét kijelölni e célra (víz-: tározó). Tekintettel a csatorna keskeny voltára, az esetlegesen kijelölt területen is csak saját felelősségre képzelhető el e sport űzése.

Már sokkal kevesebbeket érint, de kétségkívül rendezendő kérdés a kutyák fürdőztetése, amelyre az adott telepek vízfolyás alatti területén kell partszakaszt kijelölni. Szükségtelen súrlódásokat lehet elkerülni az egyébként szép sportot űzők és a nem kutyatulajdonosok között ezzel az intézkedéssel.

A csatorna igénybevételének szintén rendezetlen kérdése magának a partnak a használata és a csatorna parti szakaszára épített csónakkikötők, stégek, napozók építése, amelyek között némelyik szinte nagy folyami hajók kikötésére is alkalmas lenne, de az adott övezetben kirívó szükségtelen. Ezen létesítmények építésének szabályozása, annak ellenőrzése a létesítendő önkormányzati szerv és a vízügyi szakemberek közös feladata.

Tulajdonképpen nem pusztán a csatornának, hanem a partszakasznak, a gáton létesített és odavezető utaknak, tehát az üdülők területének bérleményen kívüli összes területeinek igénybevétele nem bérlők által, szintén sza159