Vízgazdálkodás, 1974 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1974-08-01 / 4. szám
bályozatlan. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy e téren szintén két egymással ellentétes nézet vívódik. Az egyik, látszatra demokratikusabb, amely szerint a csatorna partja közterület, tehát mindenkié. A másik, a maradi, a tulajdonosoké, akik nem szeretik a hivatlan látogatókat. Ha a szubjektivitástól eltekintünk és a kérdést pontosítjuk, akkor azt kell mondanunk, hogy pillanatnyilag annak, aki hétvégi üdülőhelyre vágyik megvan a lehetősége arra, ha lassan már nem is okvetlen a csatornaparton, hanem egyebütt, hogy ezt az igényét kielégítse. Aki ma tisztességesen dolgozik, erre az anyagi feltételeket, kisebb-nagyobb erőfeszítéssel meg tudja teremteni. De, ha beruház egy ilyen létesítménybe, joggal elvárhatja, hogy azt zavartalanul vehesse igénybe. Aki kirándulni akar, annak a kirándulóhelyek széles választéka rendelkezésére áll. Jogosnak látszik, hogy annak a saját üdülőhelyhez való jogát, aki ezért anyagi áldozatokat is hozott, ne korlátozhassa más, aki számára egyébként sókkal kisebb korlátozást jelent, hogy máshova kirándul. Eltekintve attól, hogy a csatorna méreteiből és az adott üdülőtelepek telítettségi fókából következően az üdülőtelepet alkalmasint igénybe vevő látogatók az üdülőtelepet túltelítik, azt sem az üdülőtelepek egyes tagjaitól, sem az esetlegesen megalakult önkormányzattól nem várhatja el senki, hogy jelentős többletráfordítást áldozzon arra, hogy a hivatlan látogatók által okozott szemetet, rongálásókat, vízi létesítmények illetéktelen igénybevételét helyrehozza. Elvileg és jogilag a csatornapart teljes egésze a Vízügyi Igazgatóság magánterülete, annak közlekedési útjai magánútnak minősülnek és mint magánutak „Forgalom mindkét irányban tilos!” táblával védendők és kiegészítő táblákkal látandók el „Bérlők kivételével” felírással. További rendezést tesz szükségessé a bérlőket látogató vendégek behajtása, bár ez volumenében a kirándulók nagy tömegéhez képest elhanyagolható. Tekintettel arra, hogy a szabadvízi fürdőzés és csónakázás, jogos tömegigény, nyilvánvaló helyet kaphat, de nem az üdülőterületek területén és azok átmenő forgalmával megközelíthető módon. Arra alkalmas csatornaszakaszon kirándulóhely jellegű területet kellene kijelölni, azt megfelelő kommunális ellátottsággal, ha van rá mód, autóbusz feltételes megállókkal is el lehet látni, de ez már nem a Vízügyi Igazgatóság és a bérlők, hanem a csatornaközeli városok és községek, valamint a TIVIZIG közös kérdése. Az ilyen területek kijelölése a jelenleg meglevő feszültségeket a kirándulni vágyók és a bérlők között megszünteti. Ügy gondolom, hogy az itt leírtak nem jelentenek kispolgári tulajdonosi gondolkodásmódot, hanem a tények józan értékelését. 6. Környezetvédelem Nyilvánvaló, hogy a behajtás szabályozásától kezdve az egyes kommunális és közegészségügyi intézkedéseken át a csatorna igénybevételének rendezéséig számos egyelőre hiányzó intézkedése egyben környezetvédelmet is jelent. Ezeken túl azonban vannak további kérdések is. Ezek között első helyen említhető meg a növényápolás és növényvédelem. Általában minden üdülőtelepen, így az általunk konkrétan vizsgált üdülőtelepen is a kis alapterületű parcellákon levő növényzet védelméhez és kezeléséhez egyénenként viszonylag nagy beruházás (permetezőgép, egyéb eszközök) szükséges. A bérlők ez irányú szakképzettsége rendkívül különböző, emellett az egyes növényvédelmi műveletek, ha az egymás mellett szorosan levő telken nem egyszerre történnek, szinte hatástalanok. Megfelelő önkormányzati szerv birtokában sokkal alacsonyabb önköltséggel és sokkal jobb hatásfokkal lennének a növényvédelmi feladatok is megoldhatók. Ez természetesen az egyes tulajdonosok hobbyként űzött kertészkedését bizonyos fokig korlátozná, de még mindig jobb, mert így megoldható a hatásos növényvédelemhez elengedhetetlen egyidejűség biztosítása. Az üdülőtelepek egyes területein meghatározott típusú növényzet lett eleve kialakítva, pl. nyárfaerdő vagy szilváskert. Kívánatos, hogy ezen területek növényökológiai egységét ne bontsák meg. Ez az újabb növényzet telepítésének bizonyos egységes szempontok szerinti szabályozásút, illetve korlátozását teszi szükségessé. 7. Vagyonvédelem Nemcsak a tv Kék fény adásában, hanem eddigi keserves tapasztalatokból is ismert, hogy a vagyon elleni bűnözés egyik kedvenc formája a hétvégi házak fosztogatása, vagy az öncélú rongálás. Tekintve, hogy egy-egy üdülőtelepen szerényen száz épületet 30 000 forintjával számolva, 3 millió forintnyi érték van a berendezésektől eltekintve, gyakorlatilag lakott területen kívül, ezen értékek megóvása közös intézkedést igényel. Ennek egyik lehetséges módozata az összes felek beleegyezése esetén és megfelelő díjazás mellett az illetékes gátőr felkérése másodállásban vagyonőri munkára, körülbelül azonos jogokkal, javadalmazással és felszereléssel, mint amilyennel a mezőőrök, erdészek, avagy szőlőskerti vagyonőrök rendelkeznek. Javaslatok 1. Országos szinten kidolgozandó az el nem idegeníthető vízügyi, avagy egyéb állami területeken létesített üdülőtelepekkel, azok üzemeltetésével, tulajdon átruházásával, öröklődésével kapcsolatos jogszabályok. Ez az Országos Vízügyi Hivatal és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala feladata lehet. 2. Kidolgozandó az üdülőtelepek önkormányzati szabályzata, vagy egy olyan, az adott üdülőtelepekre alkalmazható minta, amely alapján az Üdülőtelepi Intézőbizottság a saját szabályzatát kidolgozza. 3. Célszerű lenne az egyes üdülőtelepeknek nevet adni. 4. Nem tartozik szorosan az üdülőtelepek létesítéséhez, de érinti a vízügyi létesítmények lakossági használatát, hogy sem az egyes sportegyesületek, sem az ifjúsági szervezetek, sem az oktatásügy illetékes szervei nem figyeltek fel ezen létesítmények közösségi igénybevételének lehetőségére. Ismeretes, hogy országunk lakosságának döntő többsége nem tud úszni, vagy ha igen, nem rendelkezik szabadvízi vízibiztonsággal. Ennek életvédelmi, de akár honvédelmi jelentőségére utalni felesleges. Célszerű lenne, hogy az üdülőtelepeken kívül, de jól megközelíthető helyen a csatorna parti városok Üttörőszervei és KISZ-szervezetei ifjúsági vízitáborokat létesítsenek, akár nyári, szünidei, vagy hétvégi igénybevételre. A Keleti Főcsatorna annál inkább alkalmas lenne erre, mivel noha partjai viszonylag meredekek, folyása lassú és örvénymentes, így a már úszni tudó fiatalok megfelelő felügyelet mellett megszerethetnék a vízi sportokat és megszerezhetnék az ehhez szükséges vízibiztonságot. Dr. Síró Béla 160
