Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-04-01 / 2. szám
sen heves vulkánkitörések nem következnek be. Az antropogén felmelegedés különösen a földgolyó északi felében már a közeljövőben érezhetővé válhat és megvan a lehetőség arra, hogy az arktikus térség jégtömegét jelentős mértékben csökkentsék. Ez azonban egész klímazónák áthelyeződésével és egyéb következményekkel éppen a szárazföldi vízháztartás alakulásával járhat. A klimatológusoknak azonban még van néhány száz évük az éghajlati következmények alapos tanulmányozására. A megfelelő teendők azonban mind ez ideig nem kapták meg az indokolt elsőbbséget. Flohn professzor szerint valamennyiünknek fel kell vetnünk a kérdést; megvan-e a lehetőség a jövőben a víz- és az energiaszükséglet korlátozás nélküli kielégítésére. Az édesvíztartalék ugyanis feltétlenül még akkor is véges, ha a hidrológiai ciklus a tudomány és a technika jóvoltából állandó egyensúlyban tartható. Ha az óceánok látszólag végtelen tömegű víztartalékot is tárolnak, kinyerésük állandóan élesedő, soha sem sejtett energiagondot okoz. Az óceáni légkör rendezésének ingadozása miatt a sarkvidékeken globális méretű és helyrehozhatatlan következmények felidézését kockáztatjuk. A Német Természettudósok és Orvosok 107. tanácskozása jó néhány ésszerű szempontból világította meg a környezetvédelem kérdéseit. Egyértelműen megállapította, hogy a Föld víztartaléka erősen véges és a hidrológiai ciklus gyorsítása lényegében az adottságon mit sem változtathat. Egyértelmű volt a tanácskozás álláspontja abban a kérdésben is, hogy a vízszükséglet és a túlszaporodás, valamint a civilizáció fejlődése, az életszínvonal gyors ütemű emelkedése, szüntelenül növeli az energiafogyasztás mértékét. E két tényező együtt és külön-külön minden józan indok nélkül hozzájárul az édesvíztartalék gyors felhasználásához, a hidrológiai ciklus megbolygatásához és az energiahordozó tartalék helyrehozhatatlan feléléséhez, a bioszféra elkerülhetetlen felmelegedése pedig szükségszerűen a civilizált térségek éghajlatának kiszámíthatatlan következményeket felidéző megváltozását is okozhatja. r A harmadik világ túlszaporodásának kérdése egyre inkább a bűvészinas-parabolát idézi a gondolkodó ember elé és az emberiség feltartóztathatatlanul a vesztébe rohan, amíg elsősorban a fejlődő országok életének e tragikus folyamatát nem tudja reális „földi” eszközökkel az egész emberiség javára minél gyökeresebb intézkedésekkel befolyásolni. Az emberi lét, a civilizáció megmentését világszerte a legsürgősebb napi és távlati feladatának rangjára kell emelnünk. Minden gondolkodásra alkalmas emberi koponyában tantételszerű rangot kell kapnia annak a felismerésnek, hogy a Föld eltartóképessége véges és e tétel igaz voltán akár elmaradottságból, akár egyéb okból egyetlen kontinens népe sem teheti túl magát. A művelt, józan ember ezt nagy általánosságban már régen tudja és életvitelével szigorúan alkalmazza. A tudatlan százmilliókat pedig a pedagógia és a didaktika minden eszközével meg kell tanítanunk arra, hogy a magzat, amíg az anya testében lebeg, nem forradalmi erő és jövőjéről is csak az anya dönthet. Leghatékonyabb és legemberibb magatartás azonban, ha a harmadik világ asszonyait a vallási hiedelmek béklyóitól megszabadítva az antibébiszerek alkalmazására tanítjuk meg és ezt morális ráhatásokkal a társadalom is következetesen számon kéri tőlük. A számonkérésnek is megvannak a maga kipróbált, szigorúan morális eszközei — mint ahogy ezt Magyarországon az egykés vidékeken már legalább 100 esztendeje jól ismerjük —. Nem kevésbé ismeretes, hogy a felvilágosult magyar faluban a jellegzetesen egykés vidékeken a több, különösen pedig a bőséges gyermekáldás már 100 évvel ezelőtt is a családi vagyon, a földbirtok szétzilálásának az elszegényedés, majd a nyomor útját egyengette és az, ilyen magatartás a falu lenézését, megvetését provokálta. Nem érdemes azon vitatkoznunk, hogy ki dekadens: a családtervezés alapján szaporodó ifjú pár vagy a világba vakon, felelőtlenül beleszaporodó házaspárok. Vajon ki várja méltóbb, emberibb módon szeretettel gyermekét, aki életét, jólétét, jövőjét gondosan előre megtervezi, \^gy aki felelőtlen gátlástalansággal hozza világra utódainak rajait. Az emberiség életképességének legfőbb ismérve a következő évtizedekben: összhangba tudja-e hozni a Föld eltartóképességét, a víz- és a nyersanyagkapacitás realitásait vagy a saját szennyébe és nyomorába való biztos belepusztulás útját választja-e? Erre utal a tudomány mértéktartó hangján a Német Természettudósok és Orvosok Münchenben megtartott tanácskozása. Vincze Oszkár Lillafüred, előtérben a Hámori tó Velence megmentése A tervek egész sorát kellett elbírálni, hogy döntést hozhassanak, melyik megoldás látszik legalkalmasabbnak Velence megmentésére. A döntés megtörtént, és az olasz kormány kettőszázötven milliárd lírát (1375 millió DM) szavazott meg Velence megmentésére, melyben az UNESCO is szerepet vállalt. Noha a kivitel részleteit még nem közölték, általánosságban ismeretessé vált, hogy a lagúnát a tenger felől védőgáttal biztosítják, mely megvédi Velencét a magas vízállástól, és ennek folytán a pusztulástól. Velence ügyeit intéző polgári bizottság azt követeli, hogy a velencei lagúnák szárazföldi oldalán tervezett ipari körzet és olajkikötő tervét ne vigyék keresztül, mert ezzel veszélyeztetik Velence további sorsát. (VDI) 76
