Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-04-01 / 2. szám
h'&isitf&zeif'tséí■/eéb**vfcte A Német Természetkutatók és Orvosok Egyesülete 107. tanácskozásán az atomenergiafejlesztés, az atomerőművek által a természeti környezetre gyakorolt hatás kérdéseit tárgyalták meg. A Münchenben lezajlott 1972. évi tanácskozáson 1700 német és külföldi tudós jelent meg. Az elhangzott előadásokból és hozzászólásokból szinte vezérszólamszerűen csendült ki, hogy az ember a természet rendjét egyre gyökeresebb beavatkozások egész sorával változtatja meg. A demográfiai robbanás, a nyersanyagforrások kimerülésének gyorsuló üteme, a természeti környezet elszennyeződése viszont már napjainkban is arra kényszeríti az embert, hogy a kutatás és fejlesztés tevékenységét minél átfogóbb szociális és gazdasági koncepció szerint értékelje. Az előrehaladást e nézőpontból vizsgálva nyilatkozott meg az ülésszak során a többi között Hans Grümm professzor, az Osztrák Atomenergiai Tanulmányi Társaság és Hermann Flohn professzor, a Bonni Egyetem Meteorológiai Intézete képviseletében. Grümm professzor, „Az emberiség energiaellátása, forrásai és hatásai” címen tartotta meg előadását. A népességnövekedés, a nyersanyagforrások kimerülése, a környezetszennyeződés és az utóbbi idők számos katasztrofális következményét, — jóllehet e jelzésekre a világ még mindig nem reagál a kérdés rangja szerint — nyomós figyelmeztetésnek kell tekintenünk, nehogy a valóban gyökerekig hatoló intézkedések bevezetésében késedelem következzék be. Lényegében a népszaporodás megfékezéséről, valamint a fogyasztás mennyiségi és minőségi módosításáról van szó. Nagyon helytelen volna azonban, ha a szükséges új tájékozódást nyomban az energiatermelés korlátozásával igyekeznénk kezdeni. Az előttünk álló feladatok megoldására, nevezetesen a környezetvédelmi technika kifejlesztéséhez, a nyersanyagok és hulladékok hasznosításához is igen tetemes energiamennyiség kitermelése szükséges. Ide tartozik, hogy az energiatermelés növekedése a fejlődő országokban (amelyek a következő évtizedek során a népesség gyors növekedése nyomán a világpolitika alakulását mind nagyobb mértékben befolyásolják majd), elviselhetetlen nemzetközi feszültségekhez vezethet. Ezzel azonban az energiatermelés növekedésének legalább a legfontosabb mellékhatását, vagy következményeit kell minimális mértékre csökkentenünk. Manapság a világ évi összesen 7,5 milliárd tonna kőszénegységnyi (Steinkohleneinheit- SKE) primer energiát fogyaszt. A Föld népességének növekedésével az életszínvonal emelkedésével, az energiafogyasztás — de elsősorban a villamos energia-fogyasztás — is erőteljesen növekszik. Ilyen módon az ezredfordulóra a világ primer energiafogyasztásának 3—4 százaléknyi emelkedésével kell számolnunk. Ez a teljes fogyasztás 2000-ig 3—4 szeres halmozott SKE-nek felel meg. A világ energiahordozó tartaléka Az energiaforrások elemzése azt mutatja, hogy a növekvő szilárd és egyéb tüzelőanyag-szükséglet szén, olaj, és hasadó anyagokból, mint például az urán, a tórium és esetleg a fúziós anyagokból, mint a nehézvízből és a lítiumból fedezhető. A vízenergia, a geotermikus források és az apály-dagály ezzel szemben nem lesz számottevő az energiaszükséglet kielégítése szempontjából. A napenergia közvetlen hasznosítása ma még sem technikailag sem gazdasági szempontból nem megoldható. Jóllehet ma még senki sem tudhatja, hogy az ásványi tüzelőanyagforrások mikorra merülnek ki teljességgel, azt azonban jól tudjuk, hogy a szén-, az olaj- és a földgázkészletből a roppant arányban növekvő szükséglet kielégítésére gazdaságos módon már nem sokáig futhatja. Egyetlen lehetőségként tehát a magenergia békés felhasználása marad. A nukleáris energiahordozók tartaléka ugyanis csaknem kimeríthetetlen. Teljes, hosszútávú gazdaságos feltárásuk azonban még sokáig nagy technikai és ipari erőfeszítéseket követel. Ez idő szerint már valamennyi jelentékeny ipari államban épülnek magenergia erőművek. Csaknem 30 ezer megawatt teljesítményű ilyen erőműkapacitás máris üzemben van. További 190 ezer megawatt végleges megrendelés vagy éppen többé-kevésbé előrehaladott építés stádiumában van. Az 1980-ra vonatkozó előirányzatok 300—350 ezer megawattra szólnak. Ezek az adatok már mindenképpen a villamos erőmű beruházásoknak a magenergia iránti bizalmát tükrözik. Nagy előnye az atomenergia-hordozónak az áramárak kedvezőbb alakulása. Lényegesen biztonságosabb végül az utánpótlás és kisebb a környezetszennyeződés veszélye. Nagy lehetőségeket ígér a fúziós reaktorok alkalmazása is. A levegő széndioxid-terhelése A hagyományos hőerőműveknek a levegőbe lövellt, fosszilis anyagokból származó kéndioxidtartalma az atmoszféra széndioxid tartalmát mérhető töménységre növelte. Mérhető módon és állandóan növekszik az atmoszféra hőmérséklete és a levegő portartalma. Ehhez járul a hagyományos hőerőművek riasztóan súlyos szenynyező hatása a Föld levegő terének oxigén- és kéntartalmára. Egy példa: a Neckar-menti olajtüzelésű hőerőmű óránként több tonna mérgező hatású kéndioxidot zúdít a levegőtérbe. Ily módon vizsgálva: a hagyományos szén- és olajfűtésű erőművek jóval károsabban hatnak a környezetre, mint eddigi ismereteink szerint bármikor nyilvántartották. (E beavatkozás valóságos hatásairól azonban — Grümm professzor állásfoglalása szerint — teljesen exakt adataink mind a mai napig sincsenek). A magenergia erőművek — minden egyéb rendszertől eltérő módon — nem terhelik a környezet levegőterét. Normális üzemmenet során ugyan leadnak csekély radioaktív sugárdózist, amely azonban nem nagyobb, mint a megengedett sugárterhelés 1 százaléka. Ezzel jóval alatta marad a természetes ingadozásnak és végül is kisebb, mint az egyes fosszilis tüzelőanyagokkal fűtött erőművek hatása. Amint a statisztikai adatok igazolják a magerőművek váratlan katasztrofális esetek okozta veszélyeztetése csaknem teljesen valószínűtlen. Senki sem vitatja egyébként, hogy az időközben létesített atomerőművekben bizonyos zavarok időközönként jelentkezhetnek. Ezekben az esetekben ez ideig minden alkalommal szinte kivétel nélkül gyermekbetegségi tünetekről volt szó, amelyek azonban — jóllehet az egész szakma nem nagy múltú berendezésekkel dolgozik — a várt mértéket sem haladták meg. A magerőművek elrendezése azonban a nukleáris balesetek valószínűségét és ezzel az üzemben foglalkoztatott személyzet életének, egészségének számottevőbb veszélyeztetését szinte kizárja. Végül pedig az atomerőművek problémáinak nyilvános vitája során minden pro és kontra érvet célszerű elmondanunk. H. Michaelis, a Brüsszelben működő Európai Közösség Bizottságának vezérigazgatója szerint, amint a Bázelben megtartott NUCLEX 72 konferencia napirendjén elhangzott felszólalása során megállapította: Európa energiaellátásának lényegében három alternatívája van: a szén-, az ásványolaj vagy az atomenergia. Végül is csunán az mérlegelendő, hogy az érdekeltek melyik megoldás mellett kívánnak állást foglalni: az olajfinomítók, és olajjal fűtött erőműveit, a lakosságnak okozandó károsodás vagy a mesterséges radioaktivitás előbbiekben ismertetett nem számottevő dózisai mellett. 74
