Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-04-01 / 2. szám
bességnél legalacsonyabb a nyomásesés és a nagyobb szemcsék ülepedési veszélye is kizárt. A szenet szállító csővezeték elejére zagyelőkészítő telepet és ellenőrző csőhurkot helyeznek el. A hurokszerű vezetékszakaszon ellenőrzik a . zagy minőségét. Miután a vízzel kevert szén mozgatásához szükséges nyomás erősen függ a zagy koncentrációjától, ezért igen nagy súlyt fektetnek ennek ellenőrzésére. Legelőnyösebb a 45—55 súlyszázalékos víz-szénelegy, de a megengedett koncentráció 30—70 súlyszázalék között mozoghat. Mielőtt a zagyot szállító csővezeték beruházásával foglalkoznánk, meg kell becsülnünk a zagyelőkészítő telep és a zagyvezeték költségét, a szállításra kerülő zagy mennyiségét és az üzemeltetetéssel, valamint a fenntartással kapcsolatos kiadásokat. Ezeket kell összehasonlítani a közúti, vasúti és belvízhajózási költségekkel és ekkor az esetek legnagyobb részében kitűnik, hogy a csővezetéken át való szállítás olcsóbb, egyszerűbb és biztonságosabb, ha a megfelelő mennyiségű víz rendelkezésre áll. A vízzel való kőszénszállításra vonatkozólag sok költségadattal rendelkezünk, amelyek szerint a szén előkészítése, szivattyúzása a következőképpen alakul: Évenként Távolság szállított 160 320 800 szénkilométer távolságra mennyiség Nyugatnémet márka/tonna km 3 millió 0,028—0,30 0,02 —0,022 0,017 6 millió 0,021—0,023 0,015—0,017 0,013 12 millió 0,015—0,017 0,013—0,015 0,009 A vízzel való kőszénszállításhoz igen kevés kezelőszemélyzet szükséges és a szivattyútelep üzeme is automatizálható. Az üzemet lényegében csak a villanyáram költsége terheli. A csővezetéken át való szállítás biztonsága az összes szállítópálya közül a legmagasabb. A csőtávvezeték által igénybevett terület minimális és felette levő terepszinten a mezőgazdasági művelés lehetséges. Az olaj-földgáz és vízvezetékek kivitelezésekor nyert tapasztalatok a zagyszállító távvezetékeknél jól hasznosíthatók. Az 1,4 t/m3 térfogatsúlyú zagy optimális sebessége 1,5—1,8 m/s. A térfogatsúlyt menetközben is szabályozhatjuk azáltal, hogy időnként tiszta vizet küldünk a csővezetéken át. Ha a csőtávvezeték esése 10—15%-nál nagyobb, akkor a zagyból a szén kiülepedik és a cső alján lecsúszik, ennek megakadályozása érdekében 10%-nál nagyobb esést lehetőleg ne alkalmazzunk. Ha a topográfiai körülmények miatt nagy esésekkel kell számolni, akkor inkább a cső vonalát fejtsük ki, de a megengedett max. esést ne lépjük túl. Egy szivattyúteleppel, melynek teljesítménye 70—110 att mintegy 80 km távolságra szállíthatjuk a szenet. Általában 1700 LE-s dugattyús szivattyúkat alkalmaznak a zagy szállítására. A csővezetékben átlag 50 mm szemnagyságú szenet szállítanak, amelyhez szénporiszapot is adagolnak, amely igen jó hatással van az áramlásra. A szénszemek és a széniszap arányát a szén minőségétől függően kell megállapítanunk. A szénport malmokban őrlik és vízzel keverve centrifugálszivattyúkkal adagolják a zagyhoz. Ezenkívül a vízbe még korrózióvédő anyagot is elegyítenek a cső védelme érdekében. A zagyot keverő berendezésben állítják elő. A csővezeték végén a szén víztartalmát szárító berendezések segítségével 15%-ra csökkentik. A vízzel való szénszállítás csővezetéken akkor gazdaságos, ha szállítandó szénmennyiség folyamatosan rendelkezésünkre áll és a távolság 150— 800 km között van. Irodalom: Murdison, A. R: Coal slurry pipeline transportation, The British Columbia Professionale Engineer (Vancouver) (M. I.) Vj eljárás a szennyvizek tisztítására Az NSZK-beli Bayer Művek újszerű kísérleti berendezést próbáltak ki nagyszabású környezetvédelmi programjuk keretében, a szennyvizek tisztítására. Az új eljárás során, — ami jelenleg még egyedül álló Európában — az ipari szennyvizet tiszta oxigénnel „kezelik”, ugyanis a szennyvizek tisztításáról biológiailag gondoskodnak, melyek felszívják a szerves anyagokat és ezeket ártalmatlan melléktermékké, (széndioxid és víz) továbbá új baktériumanyagokká alakítják át. Az eddig alkalmazott derítőeljárások folyamán a baktériumok számára szükséges levegő oxigén keveréket szellőző nyílásokon keresztül vezették be. Mivel ez csak 20% oxigént tartalmaz, a baktériumokhoz juttatott levegő nagy része felhasználhatatlanul újra elillant. Ennek következtében bűzproblémák álltak elő. Az új eljárással ezzel szemben csak tiszta oxigént használnak fel, melyet zárt szellőzőtartályokba vezetnek be. Az oxigén jóformán elfogyasztódik és a csekély felszabaduló gázmennyiség kapcsán nem lépnek fel kellemetlen szagok. A kereken 500 000 DM beruházással járó kísérletek már olyan előrehaladott állapotban vannak, hogy már lehetőség nyílik a Bayer Művek módszerével az ipari szennyvizeknek nagybani tisztítására. Herényi 73
