Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-04-01 / 2. szám
don fejezhető ki; mitől függ a szükségletek keletkezése? Milyen ösztönző erők hatására keletkeznek az emberben bizonyos szükségletek? A motivációk hatásának megértése szempontjából jelentőséggel bír a motívumok erőteljessége, illetve gyengesége is, vagyis az, hogy jelentőségük eléri-e vagy nem éri-e el azt a bizonyos kritikus minimumot, amely az emberi magatartásban kifejezésre jut, más szóval jelentősége van a motiváció stabilitásának. Azokat a motívumokat, amelyek adott helyzetben haladéktalanul hatnak az emberi magatartásra, meg kell különböztetni a huzamosan ható motívumoktól. Előfordulhat persze a motívumok különféle fajtáinak párhuzamos fellépése is, amelynek során ütköznek egymással vagy erősítik egymást, miközben egyes motívumok főmotívumok, mások viszont mellékmotívumok módjára hatnak. A motivációs ösztönzők A munkával kapcsolatos magatartás az ennek tényezői között fennálló kapcsolatok eredője. Ezekre a tényezőkre különböző ösztönzőkkel tudunk hatni, és így azokat a kívánatos irányban tudjuk befolyásolni. Megfelelő motivációval növelhető a dolgozók munkateljesítménye. Számos olyan ösztönzőt ismerünk, amelyekkel a munkahelyi magatartásra hathatunk. Á dolgozó személyiségére és tulajdonságaira neveléssel hathatunk, formálhatjuk beállítottságait, meghatározhatjuk a munkahelyi szerep normáit, befolyásolhatjuk a csoportot stb. Mindazonáltal az a helyzet, hogy ugyanúgy, ahogyan a munkahelyi magatartásnak az egyéni szükségletek a legfontosabb tényezői, a legfontosabb ösztönzőknek is azokat tekinthetjük, amelyek az egyéni szükségletek kielégítését befolyásolják. Ezeknek az ösztönzőknek a rendszerét az alábbiak szerint szemléltethetjük: Ösztönzők negatív ösztönzők (büntetések) pozitív ösztönzők I (jutalmak) anyagi ösztönzők erkölcsi ösztönzők anyagi ösztönzők erkölcsi ösztönzők Negatív ösztönzőknek kell tekintenünk mindazokat az intézkedéseket, amelyek meggátolják vagy megnehezítik a szükségletek kielégítését. A negatív ösztönzésnek formái a különböző bírságok, levonások a munkabérből, megfosztás a prémiumtól vagy a prémium csökkentése stb. A negatív ösztönzés mindezen formáinál nyilvánvalóan megállapítható a közvetlen összefüggés az alapvető létfenntartási szükségletek (fiziológiai és biztonsági szükségletek) kielégítésével. A negatív erkölcsi ösztönzés különböző formákban jelentkezhet, mint amilyen a figyelmeztetés, a feddés, a megrovás, nyilvános megrovás, áthelyezés más vagy alacsonyabb munkakörbe stb. Amennyiben csak erkölcsi jellegű büntetésről van szó, ez csak a magasabb rendű társadalmi szükségletek kielégítését érinti, ami persze nem hat egyformán mindenkire. Pozitív anyagi ösztönzés mindenekelőtt a munkabér és annak legkülönbözőbb kiegészítő formái (alapbér, prémiumok, különleges alkalmakkor adott jutalmak stb.). Vitathatatlanul ez a legerősebb ösztönző, mert éppen a munkabér az, amely lehetővé teszi a legkülönbözőbb egyéni szükségletek kielégítését — a létfenntartási szükségletektől kezdve egészen a legmagasabb rendű társadalmi szükségletekig. Erkölcsi jutalomnak minősülhet az elismerés legkülönbözőbb formái, az informális dicséret, a nyilvános dicséret, a kitüntetés, a különböző kitüntető vagy elismerő oklevelek stb. Ha az eddigi fejlődést nézzük, világszinten három különböző irányzatot különböztethetünk meg a munkamotiváció felhasználása terén. Az iparosodás első időszakában a motiváció a kényszerítés, a megfélemlítés és a büntetés módszerén alapult. A második szakaszban fő motivációs tényezőként a munkadíjat (munkabér stb.) hangsúlyozták. Az új motivációs formák azonban már a motivációelmélet felismeréseiből, nevezetesen abból indulnak ki, hogy az adott szerv (vállalat intézmény stb.) teremti meg azokat az előfeltételeket, amelyek lehetővé teszik a dolgozók önérvényesítését. Ugyanakkor az új formák tiszteletben tartják a gazdasági és erkölcsi ösztönzők kölcsönös összefüggéseit is. A szerzők többsége egyezik abban, hogy az emberek vezetése szempontjából az anyagi érdekeltségnek csak akkor van jelentősége, ha azt más ösztönzők is kiegészítik. A fizetésemelés ott járul hozzá a munkához való viszony megjavításához, ahol közvetlenül összefügg a dolgozó által munkájában elért sikerekkel, vagyis ahol annak egyúttal elismerés jellege is van. A munkamotiváció területén nem húzhatunk éles elválasztható vonalat az erkölcsi és az anyagi ösztönzés között. A „pénzjutalom” kétféle módon hathat: ha alacsony, akkor elégedetlenségi tényező, ha viszont a nagy munkateljesítmény elismerése, motivátorrá (megelégedettségi tényezővé) válik. A tapasztalatok azt igazolják, hogy: (1) Minden olyan fizetésemelés, amely bizonyos szolgálati idő tartamára vezethető vissza (automatikus előrelépés), vagy amelynek oka a létfenntartási költségek emelkedése, mindössze gátolja az elégedetlenség kialakulását (mint disszatiszfaktor hat). (2) A kiváló teljesítménnyel kapcsolatos jutalmak megelégedési tényezők. (3) A vezetőnek különbséget kell tennie a „jutalmazás” ezen két formája között. 69
