Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1973-04-01 / 2. szám

d) A szervezet motivál. Az, hogy milyen szervezetnek vagyunk a tagjai, milyen munkát végzünk, a szervezet milyen munka- és bérezési feltételeket teremt a munkához, biztonságot vagy perspektívát nyújt-e, milyen társadalmi presztízst biztosít számunkra stb., ugyancsak motivál.

6. A magasabb rendű szükségletek körébe sorolja A. H. Maslow a tudás és a megértés iránti vágyat és az esztétikai igényeket. Bizonyos fejlettségi fokon az ember az önmegvalósítás kifejezési eszközeinek tekinti ezeket. Ide tartozik a kíváncsiság, a tanulás, a filozofálás, a kísérletezés motiváló szerepe.

A fontosabb motivációk vázlatos áttekintése után le kell vonnunk néhány tanulságot. Mint majd látjuk, a motivációk ismerete alapját képezi annak, hogy sokrétűen ösztönözhessük az embereket munkájukban.

A motiváció kapcsolata a pénzzel

A pénz külön nem szerepel a motivációk sorában. Önmagában nem is motivál, csak azáltal, amit érte kapunk, amit kifejez számunkra. Valamennyi szükséglet kisebb-nagyobb mértékben összefügg a pénzzel. A „fiziológiai” szükségletek jórészt teljes egészükben pénzzel elégíthetők ki. A biztonságigény ugyancsak szoros kapcsolatban áll a pénzzel, jól illusztrálja ezt a nyugdíj és a személyes pénztartalék. Biztonságunkat érinti az is, ha olyan munkakörbe kerülünk, amelynek ellátásért kevesebb fizetést kapunk. A szeretetigény független a pénztől, de anyagilag is gondoskodni kell szeretteinkről. A tisztelet, a megbecsülés és az értékelés semmi esetre sem anyagi kategória, de mégis elvárjuk, hogy ha munkánkat megbecsülik és elismerik, akkor ezt fejezzék ki anyagilag, a jövedelmi arányokban is. Az önmegvalósítási igény is többszörös áttétellel kapcsolatos a pénzzel, például úgy, hogy a munkát teljes energiával lehessen elvégezni, ne kelljen másodállást stb. vállalni.

Az alapvető szükségletek szorosan egymásra épülnek, minél inkább kielégítettük az elsőket, annál inkább növekszik a következők szerepe. Van egyéb minőségi különbség is. Ha kielégítettük a fiziológiai, a biztonsági és a szeretetigényünket, ha biztosnak érezzük ezeket, akkor már tovább nem motiválnak. Ha valakinek az a törekvése, hogy lakása legyen, miután megszerezte, már nem ösztönzi tovább. Ellenben a tisztelet, a megbecsülés és az önmegvalósítás iránti vágy állandó igény, vagyis ha az előző napon elismerést kaptunk, akkor ha indokoltnak érezzük, a következő napon is szükségünk van rá. Ezekre az ösztönzőkre tehát állandó jelleggel építünk. A többiek csak addig ösztönöznek, ameddig hiányoznak.

Az alapvető és a nem alapvető szükségletek általában elválaszthatatlanok a munkától. A szükségletek az ember személyiségében gyökereznek, de kielégítésük jelentős részben mégis a munka és a munkahelyi szervezet függvénye lesz. Gyakorlatilag pedig a szervezet és a munka nyújthatja szükségleteink kielégítésére a legtöbb lehetőséget. Abban a szervezetben találja meg igazán a helyét az ember, amely mind több szükséglet kielégítését reprezentálja. A szervezet és a szervezet vezetése azzal teheti a munkát eredményesebbé és azzal tehet legtöbbet a dolgozóért, ha minél inkább segíti őket különböző szükségleteik kielégítésében. Amellett, hogy segíti őket, ezt egyre inkább tudatosítania is kell bennük. Más ugyanis nem magyarázhatja meg a dolgozóknak azt az ösztönös törekvését, hogy munkájuk arányában megfelelő fizetést, biztonságot, elismerést, jó közösséget, képességeiknek megfelelő munkát stb. találjanak a szervezetben.

Amellett, hogy a szervezet a legtöbb szükséglet kielégítését biztosíthatja, bizonyos szervezettípusok mégis elsődlegessé, uralkodóvá tehetik valamely szükséglet kielégítését.

Bár az önmegvalósítás mindenütt fontos, de a kutatóintézetek és bizonyos vállalati részlegek mégis kiemelik az önmegvalósítási szükséglet elérésének lehetőségét. Természetesen, az a jó, ha ezt minden szervezet elősegíti. Az adminisztratív jellegű szervezetekben a biztonsági igény jut sajátos szerephez.

Azon pszichikai jelenségek egyes csoportjainak felsorolása, amelyek az emberre motivációként hathatnak, még nem magyarázza meg, hogy e folyamatok az embernél milyen pszichikai formában játszódnak le, magatartását milyen módon motiválják. Ezért tisztázni kell az alábbiakat:

1. Az emberi magatartás és tevékenység különbözőségeit az élet különféle tipikus helyzeteiben. Ez képet ad arról, miként hat a motivációnak nemcsak különböző tartalma, hanem a mechanizmus is, amelyen át érvényesül a motiváció.

2. A motiváció különböző jelentősége az emberi tevékenység fő fajtái (munka, tanulás, sport) szerint. A motiváció különféle formákban jut kifejezésre és különböző hatást gyakorol aszerint, hogy rövid távú folyamat keretében vagy hoszszabb időszakon át hat.

3. Az ember magatartásának motívumai a környezetében élő emberekhez fűződő kölcsönös kapcsolataira vonatkozóan. Ezekre a kapcsolatokra a társadalmi élet különböző feltételei között hat az ember magatartása is, amelyre viszont ugyancsak hatnak ezek a kapcsolatok.

4. Az ember környezetéhez való viszonyának más a minőségi jellege, ha az egyes egyén különböző kategóriák tagjaként lép fel. A motiváció új mozzanatairól van szó, amelyek éppen azért hatnak, mert az illető egyén a kollektíva tagja.

A magatartás motivációjának problémájával szorosan összefügg a magatartás aktív jellegének, azaz a célirányos magatartás intenzitásának problémája. Döntő elem itt nyilvánvalóan valami olyannak a szükségessége, ami mint aktivizáló elem hat. Ily módon további pszichológiai probléma merül fel, amely mind az elmélet, mind a gyakorlat szempontjából fontos. Ez kétféle mó-68