Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-04-01 / 2. szám
esetében szigorú matematikai módszereket is lehet alkalmazni az érzékenységvizsgálatra [8]. Példaképpen a csapadék-lefolyás kapcsolat érzékeny ségvizsgálatát említjük [9], és ezzel meghatározható a csapadéknak, mint input változásnak hatására bekövetkező lefolyásváltozás. Ha a tervezés üzemelési problémák megoldására is kiterjed, az érzékenységvizsgálat parametrikus és más programozási módszereit azonban jobban lehet alkalmazni [10]. 4. Játékelmélet A játékelmélet alkalmazása elősegíti az optimális megoldás keresését, ha a változókat befolyásoló bizonytalanságokat nem tudjuk a korábban említett programozási módszerekkel elemezni. A játékelmélet gyakorlati alkalmazása a közgazdaságban kezdődött [11], de az ott kidolgozott elveket többé-kevésbé alkalmazni lehet összetett vízgazdálkodási rendszerek optimalizálására. Például egy nemzetközi vízgyűjtő esetén, a vízgyűjtőhöz tartozó országok igen eltérő műszaki, gazdasági és társadalmi szempontjai előtérbe hozzák, hogy játékelmélet alkalmazásával állapítsák meg a vízgyűjtő minden ország számára optimális fejlesztésének programját [12]. A Kárpát-medencében a gyakori árvizek több millió ember életét fenyegetik. Annak érdekében, hogy a vízgyűjtőn az árvízmentesítés optimális programját megállapítsák, a játékelméletet is alkalmazták, mégpedig, mint természettel szembeni játékot. Az ilyen játék eredménye elősegíti az optimális döntést, mind a védművek kiépítése [13] , mind az árvízi előrejelzés szempontjából [14] . 5. A kockázatvállalás, döntésekben Bármelyik döntéshez több-kevesebb kockázat tartozik. így a döntéselőkészítés igen fontos láncszemét alkotja a kockázatvállalás vizsgálata [15]. Bár általában nem lehetséges elemezni számszerűen valamennyi bizonytalanságból (természeti, emberi, elégtelen információ) származó összes kockázatot, de vannak példák, ahol a kockázat jelentős részét megkísérelték a legkisebbre csökkenteni. A költségráfordítás klasszikus módszerével történő optimalizálás gyakran elhanyagolja az elégtelen információból, például véges mintaelemből származó kockázatot [16]. A statisztikai feltevést, azaz hipotézist bizonyos szignifikancia szinten szokták elfogadni, illetve elutasítani. Ez a szint szabályozza, illetve meghatározza a bizonytalanságot, azaz azt a valószínűséget, hogy elfogadunk egy helytelen vagy elvetünk egy igaz hipotézist. így a szignifikancia szintjét úgy célszerű megválasztani, hogy legkisebbre szorítsuk a fenti bizonytalanságból származó kockázatot [17]. A megfelelő hidrológiai előrejelzés csökkenti a tisztán véletlen jeliegűként vizsgált természeti jelenségek által okozott kockázatot. Ha a tervezés a létesítmény optimális üzemelésére irányul a teljes tervezési időhorizont alatt, a kiépítési mérték meghatározásához fűződő kockázatot jelentősen csökkenteni lehet, ha hosszútávú, vagy középtávú hidrológiai, műszaki és gazdasági előrejelzést végzünk. Ha a feladat arra is kiterjed, hogy optimális üzemrendet alakítsunk ki, a rövid idejű előrejelzés is igen nagy fontosságú [18, 19]. A természeti jelenségek véletlen jellegéből és a véges számú mintából származó kockázatot együttesen lehet minimalizálni az úgynevezett Bayes-féle döntési elmélettel [20]. Dr. Bogárdi István IRODALOM 1. Végen I.: A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai. Budapest, 1971. 2. Yevjevich, V.: Helytelen szemlélet a hidrológiában és következményei. Water Resources Research. 1968. 2. 3. Buras, N.: Vízkészletek tudományos szétosztása. New York, 1972. 4. Näsland, A.: Kockázattal terhelt döntések, Stockholm, 1963. 5. Revelle, C., Joeres, E. and Kirby, V.: A lineáris döntési szabály tározó üzeméhez és tervezéséhez, 1. A stochasztikus modell kialakítása. Water Resources Research, 1969. 5. 6. Bogárdi I. és Kőris K.: Vízgazdálkodás a Velencei tavon különös tekintettel az optimális vízszinttartásra. Tanulmány a Tavak Hidrológiájával foglalkozó nemzetközi szimpóziumra, Helsinki, 1973. 7. Prékopa, A.: Stochasztikus rendszerek optimális programozása. Doktori disszertáció. Budapest, 1970. 8. Tomovic, R.: Dinamikus rendszerek érzékenység-vizsgálata. Mc Graw-Hill Book Company, New York, 1962. 9. Vemuri, V., Dracup, J. A. and Erdmann, R. C.: Az érzékenység vizsgálat módszere és jelentősége a hidrológiai kutatásban. Water Resources Research, 1969, 4. 10. James, I. C., Bower, В. T. and Matalas, N. C.: A változók relatív viszonylagos fontossága vízgazdálkodási tervezésben. Water Resources Research, 1969, 12. 11. Neumann, J. von and Moregenstein: Játékelmélet és gazdasági viselkedés. 2. Kiadás, Princeton University Press, Princeton, New Yersey, 1947. 12. Rogers, P.: Játékelmélet alkalmazása nemzetközi vízgyűjtőre. Water Resources Research, 1969, 8. 13. Vircol, A. and Sumilov, G.: A játékelmélet alkalmazása az árvízvédelmi művek méretezéséhez a Trisul Alb. Vízgyűjtőn. Hidrotechnica, Vol. 16, No. 2. February, 1971. 14. Vágás 1.: Árvízi előrejelzés és játékelmélet. Hidrológiai Közlöny, Budapest, 1972. 4—5. 15. Arrow, K.: A kockázatvállalás elméletének szempontjai. Academic Book Store, Helsinki, 1965. 16. Bogárdi I.: Hozzászólás: „Annak valószínűsége, hogy egy bizonyos időszak után nagyobb árvíz lép fel” című tanulmányhoz. Water Resources Bulletin. December, 1971. 17. Duckstein, L. and Kisiel C. C.: A hidrológiai adatgyűjtés hatékonysága, I. és II. típusú hibák szerepe. Water Resources Bulletin, June, 1971. 18. Russel, S. О., Asce, M. and Caselton, W. F.: Tározók üzemeltetése nem pontos vízhozam előrejelzés esetén. Journal of Hydrology Division, Proc. ASCE HY 2, February, 1971. 19. Cole, J. A.: Árvízi és vízellátási tározó optimális évszakos és rövidtávú üzemeltetése. Matematikai modellek a hidrológiában. Nemzetközi szimpózium. Varsó, 1971. 20. Davis, D. R., Kisiel, С. C. and Duckstein, L.: A Bayes döntési elmélet alkalmazása a hidrológiában. Water Resources Research, 1, 1972. 57
