Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-04-01 / 2. szám
dig eléri, sőt meghaladja a 2000 mm-t is. Az előbbi csaknem kétszerese a magyar Alföldre jellemző potenciális párolgásnak, míg az utóbbi meghaladja annak kétszeresét. Béchar környékén a megfigyelési adatok szerint nyári évszakban a napi párolgás átlagosan 8 mm és ez az érték még az esős időszakban sem csökken le 4 mm alá. A nagy párolgás elszállítja a lefolyástalan vízgyűjtőkön összegyülekező vizet, csak sekély süs-tavak, vagy nedves, mocsaras területek (chott-ok, sebkha-k) jelzik a vízgyűjtő legmélyebb részeit. A környező területekről a vízben oldva érkező anyagok azonban ott maradnak és így a víz sós, sőt a környező talajban, talajvízben is nagy mennyiségű só halmozódik fel, ami nehezíti a terület mezőgazdasági hasznosítását. A mezőgazdaságnak és minden vízi munkának másik nagy ellensége az erózió. A hirtelen lezúduló heves záporok a meredek és növényzettel alig kötött hegyoldalakról nagy tömegben sodorják le a talajt, a kőzetek megbontott törmelékét. Nem tud azonban számottevő növényzet a völgyben sem kialakulni, hiszen minden egyes zápor után több dm vastag, esetleg méteres kőtörmelék borítja el az ott sarjadó füvet. Jártunk olyan völgyekben, ahol a folyók medrüket a friss törmelékbe több méter mélyen bevágva haladtak. Tovább haladva dél felé, a leszálló légáramlatok zónájába jutunk, amely — mint köztudott — mind a két féltekén gyűrűsen követi a két térítő vonalát. A száraz, meleg, sivatagos zóna területe ez, ahol csapadék alig hullik, az is ritkán, koncentráltan, néhány heves zápor formájában. Bár az évi vízmennyiség e területen nem jelentős, a felhőszakadások olyan árvizeket hoznak létre, amelyek az egyébként száraz mederben (ouedben, vádiban) többszáz kilométer hosszan végigrohannak, elsodorva mindent, ami útjukba kerül és új meg új medret vágnak a laza homokon, kőtörmeléken át. A vázolt hidrológiai helyzet miatt Algériában jelentős erőfeszítéseket kell tenni az ország vízkészletének hasznosítására. Az ország felszíni vízkészlete a nagy kiterjedésű sivatagos területek ellenére is jelentős. Évente a csapadékból átlagosan 15 milliárd m3 folyik le a felszíni vízfolyásokon, ami több mint egy tizede a magyarországi felszíni vízkészletnek. Ez a készlet azonban területieg és időben is nagyon egyenlőtlenül oszlik el. A déli sivatagos területek felszíni vízkészlethez alig jutnak, a vízfolyások többnyire északra koncentrálódnak. A mediterrán sávban általában megkülönböztethetünk száraz és nedves évszakot, az utóbbiban az árvíz elleni védekezés jelent ko-Népi táncosok üdvözlete Timinoun szaharai reptéren moly gondot, míg a száraz periódus vízügyi problémái csak akkor oldhatók meg, ha megfelelő mennyiségű vizet lehet tartalékolni a bővizű hónapokban. A közvetlenül hasznosítható felszíni készletet csökkentik a már említett lefolyástalan sós medencék, mert az ide akár a felszínen, akár szivárogva a felszín alatt érkező víz csak költséges előkezelés, sótalanítás után hasznosítható. Jelentős az ország felszín alatti vízkészlete. Az újkori geológiai képződmények teknőszerűen helyezkednek el a sivatag alatt. Ezek a porózus rétegek nagy mennyiségű édesvizet tárolnak. A legtöbb településnek az ivóvizét azok a kutak adják, amelyek néhány száz méterig lemélyítve, az említett felszín alatti vízkészletet csapolják meg. Számottevő potenciális tartalékként értékelhetjük ezt a vízfajtát, bár utánpótlási viszonyai még nem tisztázottak. Ezek vizsgálata jelentős feladatot i’ó az Algéria hidrológiáját és hidrogeológiáját kutató szakemberekre, mert csak az utánpótlódás mennyiségi adatainak figyelembevételével lehet Beszállás előtt a szaharai Timimoun repülőtéren 43
