Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-02-01 / 1. szám
rendelt szerv. Mind a főhatóság, mind az alárendelt szervek és vállalatok munkáját azóta ismételten bővítették és korszerűsítették. 20 éve — 1953. december 30-án halt meg Iványi Bertalan folyamszabályozó mérnök, a Tisza kisvízi szabályozásának irányítója, 1937—1938-ban a vízügyi szolgálat vezetője. 20 éve — 1953-ban dolgozta ki a VIZITERV — a Mt. 1952. VIII. 15-i határozata alapján és minden más népgazdasági ágazatot megelőzve — az Országos Vízgazdálkodási Keretterv, a vízügyi tervezés alapjául szolgáló távlati terv, első vázlatát. Az MTA Műszaki Osztálya által 1954-ben megvitatott keretterv — utóbb a népgazdaság változó igényeivel összhangba hozva — kiinduló pontul szolgált a kormány által 1961-ben elrendelt és 1961—1964 között elkészült, majd 1965. október 2-án jóváhagyott Országos Vízgazdálkodási Keretterv kidolgozásához is. összeállította: P. Károlyi Zsigmond A Szamarkand közelében épülő vízerőműközpontnál egy pannó látható: fiatal, dagadó izmú vitéz széttolja a sziklákat. A kép alatt felírás: „Zeravsan, én megszelídítelek. A nevem — Ember!” A pannó Farhad vitéz ősi legendájának motívumai alapján készült, aki széttolta a hegyeket és a Zeravsan folyót a völgybe engedte. Ez a legenda jut önkéntelenül az eszünkbe, amikor fenn állunk a negyven évvel ezelőtt épült, „Május 1” elnevezésű duzzasztógáton. Innen nagyszerűen látni, amint a Zeravsan hatalmas, szinte fékezhetetlennek tűnő erővel kitör a hegyszorosokból. A turkesztáni és a zeravsani hegygerincek gleccsereiből született folyó több mint ötezer méteres magasságból zuhan alá és 400 kilométeres utat tesz meg, mielőtt a gátat elérné. Sok száz hegyi csermely táplálta a vizét, a folyó azonban eddig senkinek, egyetlen csepp vizet sem adott- Néhány évszázaddal ezelőtt a szamarkandi és a buharai oázisokban az öntözéses földművelés megcsappanitotta az elejét, amikor is a buhara megyei karakuli járás homokját itatta. Az egykor virágzó karakuli oázist azonban elborította a sivatag homokja. Viszonylag nem messze ettől a sivatagi vidéktől az Amu-Darja hömpölyögteti a vizét. A Zeravsan nemrég vizének csak a negyedrészét engedte át az embernek. A Zeravsani Öntözőrendszer elkészülte után már a folyó vizének több mint 93 százaléka öntözi a földeket. Mivel a Zeravsan erejéből nem futotta, hogy elérje az Amu-Darját, azért elhatározták, hogy az Amu-Darját vezetik el a Zeravsanig. Megkezdődött az Amu-Darja— Buharai-csatorna építése. A csatorna első szakasza már elkészült. A második szakasz útvonala a Kizilkum sivatag állandóan mozgó homokján vezet keresztül. Hogy az építkezés egyik objektumától a másik, 10—12 kilométerre fekvő objektumig eljuthasson az ember, inkább néhány kilométeres kerülőt tesz, mintsem hogy nekivágjon a süppedős homoknak. Az építők a legkegyetlenebb, a legborongósabb telet részesítik itt előnyben, amikor a homok megnyugszik, megkeményedik, mert ilyenkor lényegesen könnyebb a munka. Tavasztól késő őszig ugyanis a homokviharok megnehezítik az amúgy sem könnyű építkezést. Miután az újabb kerülőt megtettük, Turgun Abidov főmérnökkel, a csatorna tervezőjével megtekintettük az építkezés fő részét. A csatorna mentén egyidejűleg egy sor bonyolult hidrotechnikai létesítmény épül: szivattyúállomások, víztárolók, lakótelepek. Az épülő csatornától nem messze található a tudakuli horpadás. Ma egy kis sós tó csillog a völgyben. Később ebbe a völgybe engedik az Amu-Darja vizét, s a víztárolóban egymilliárd köbméter édesvizet tárolnak. A csatorna a Zeravsan folyón épülő Zarhuri Vízerőműig húzódik majd. A csatorna első ágának áteresztő képessége 75 köbméter víz másodpercenként, a második ágé — 100 köbméter — mondja Turgun Abidov. Először úgy terveztük, hogy a két ágat párhuzamosan vezetjük. Ez azonban jelentősen megdrágította volna az építkezést. Végül elhatároztuk, hogy a két ágat mintegy 100 kilométeres útvonalon egyesítjük egymással. Turgun Abidov fiatal szakember, aki mint főmérnök és az Amu-Darja—Buharai csatorna tervének elkészítője is sikeresen mutatkozott be. Kérésemre elmondta, hogy a csatorna második szakasza miben különbözik az első szakasztól. Mindenekelőtt az áteresztő képességben. Egyes részeken a víz negyven méterre, sőt magasabbra emelkedik fel. Jövő évben, az öntözési idény kezdetekor a csatorna második szakasza már vizet ad a szomjas földeknek. Azokon a területeken, ahol a csatorna a mozgó, vándorló homokon halad keresztül, hatalmas szakasz ültetvényeket létesítünk, amelyek felfogják a homokviharokat. Amikor az Amu-Darja egyesül a Zeravsannal, sok ezer hektárnyi sivatagos terület változik át zöldellő oázissá. Igor Lopatyin, a taskenti „Pravda Vosztoka” munkatársa (APN) 38
