Vízgazdálkodás, 1973 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-02-01 / 1. szám
KÖNYVISMERTETÉS A Fertő-táj bibliográfiája Lászlóffy Woldemár (szerk.): A Fertő-táj bibliográfiája. (Bibliographie des Neusiedlersee-Gebietes) = 294 old. (A Győr-Sopron ш. Tanács kiadv.) Győr, 1972. Három nagy tavunk közül ez ideig csupán a Balatonról jelent meg bibliográfia, az is 60 évvel ezelőtt, a Lóczy Lajos szerkesztette nagy Balaton-monográfia keretében. Napjainkra azonban már ez a könyvészeti összeállítás is elavult. Annál örvendetesebb, hogy most a Magyar Tudományos Akadémia Fertő-táj Bizottsága — az 1030 és 2051/1967. (IX. 7.) kormányhatározattal előirányzott fejlesztési terveinek tudományos megalapozása érdekében — összeállíttatta és megjelentette a Fertő-tájra vonatkozó tudományos szakirodalom részletes bibliográfiáját. Az erre vonatkozó döntést a Bizottság 1968 novemberében hozta és az anyag összegyűjtése 1970 végére nagyjában befejeződött, A szerkesztés fáradságos munkáját pedig Lászlóffy Woldemár professzor, a toulousei tud. akadémia lev. tagja Körtvélyessy Lászlóné Ecsődi Éva oki. könyvtáros segítségével 1971 augusztus elejére nyomdakész állapotba hozta. Az adatgyűjtés gondos munkáját Garád Róbert, a Magyar Hidrológiai Társaság Soproni Csoportjának ügyvezető elnöke irányította. A korreferens nem is tudja, mit csodáljon jobban: az adatgyűjtés jól szervezett ütemét, amely kb. 30 hónap alatt 2652 tanulmány és könyv bibliográfiai adatának összegyűjtését eredményezte, vagy a szerkesztői munkát, amely ezt az óriási adattömeget alig több, mint fél év alatt rendszerezte, vagy azt a dicséretes koordinációt, amely a közel 300 oldalas műnek nyomdai elkészültét ily rövid idő alatt lehetővé tette. A Fertő-táj földrajzi fogalmán a szerkesztők a tó közvetlen környékét, vagyis az országhatárral, az Ikvával, majd a Répcével és a Csorna-Hegyeshalom, illetve a Hegyeshalom-országhatár közötti vasútvonallal határolt területet értik. Az így körülírt elhatárolás — természetesen — nem merev, mert például vízrajzi szempontból figyelmük a tó teljes vízgyűjtő területét öleli fel. Sőt foglalkozniok kellett a Hansággal, a Répcével és a Rábával is. Földtani, morfológiai (különösen morfogenetikai) vonatkozásban foglalkozniuk kellett nemcsak Győr-Sopron megye egész területével, hanem a Kisalfölddel, sőt több esetben egész Magyarországgal is. Hasonló az eset a Fertő-táj élővilágának fejezetével is. A növény- és állatvilág, különösen a gazdag madárvilág tárgyalásánál a teljes magyarországi anyagon kívül ki kellett terjeszteni figyelmüket a tó élővilágával igen részletesen foglalkozó osztrák irodalomra is. Tárgyi szempontból a szerkesztők nem korlátozták a bibliográfia anyagát. A mű egyaránt kiterjedt a természeti adottságokra, a gazdasági viszonyokra, valamint a társadalmi, művészeti és művelődési viszonyokra is. Ezeken belül számot ad minden olyan könyvről, folyóiratokban megjelent cikkről és tanulmányról, sőt kivételesen olyan kéziratról is, amelynek felvételét és közreadását a 24 tagú szerkesztő bizottság fontosnak ítélte. Példamutató az az elv, amelyet a szerkesztők az adatgyűjtés időbeni mélységére vonatkozóan követtek. Az 1850 előtti időkből származó minden fellelhető adatot összegyűjtöttek; az 1850 utániakból azonban teljességgel csak a Fertő-tájról szóló könyvek és tanulmányok kerültek bele a műbe; a napi- és hetilapokban megjelent tömérdek cikkből azonban erős válogatást kellett alkalmazni. Elsősorban a szerzők nevével szignált írásokat vették figyelembe. Az általános tájékozódást elősegítő kézikönyvek leírása azonban kivétel nélkül megtalálható. Ami a történelmi-földrajzi vonatkozásokat illeti, az 1920 előtti időkből származó munkáknál a szerkesztők — bibliográfiailag igen helyesen — az 1913. évi országhatárokat tekintették mérvadónak. Kiterjed a bibliográfia a Magyarországon megjelent idegen nyelvű művekre is. A természettudományos vizsgálatok során — tekintettel a Fertő-tó és a Fertő-táj egy és oszthatatlan egységére — a bibliográfia — természetesen: erős válogatással — felöleli a legfontosabb osztrák irodalmat is. Annál inkább helyénvalónak látszik ez, mivel a kismartoni (eisenstadti) tartományi levéltár és könyvtár gondozásában megjelent kitűnő burgenlandi bibliográfia (Allgemeine Bibliographie des Burgenlandes) fölöslegessé is teszi a teljes osztrák Fertő-irodalom újabb magyarországi kiadását. Az egyes szakcsoportok anyagának terjedelme meglehetősen egyenetlen, ami azonban természetes is. Mert például a Fertő-táj növényvilágával 120 év óta százával foglalkoznak a legjobb nevű kutatók (Ortmann 1855, Pokorny 1860, Kornhuber 1875, Heimerl 1885, stb.), a tó geoelektromos vizsgálatával alig 10—15 éve csupán néhányan: magyar és osztrák szakemberek együttvéve sincsenek többen fél tucatnál (Fritsch, V. 1959, Ádám A. 1963, Tárczy-Hornoch A.—Vendel M. 1964, stb.). Egyöntetűség és egyenletesség egy bibliográfiában nem is várható. A tökéletes teljesség pedig — mint bibliográfiaszerkesztő, a magam gyakorlatából jól tudom — megvalósíthatatlan. Éppen ezért örömmel olvassuk Lászlóffy W. előszavában azt, hogy számolt a bizottság egy pótfüzet kiadásának szükségessé válásával, — és „hálásan fogad minden kiegészítő adatot és esetleges helyesbítést”. (Lászlóffy prof. címe: Budapest XIII., Kresz Géza u. 44. — VIZDOK). A pótlólag beküldendő adatok teljessége kedvéért sorolom fel, hogy a szerkesztőségnek milyen könyvészeti adatokra van szüksége: 1. A mű szerzője (szerzői vagy szerkesztője, teljes névvel). 2. A mű címe eredeti formában. (A bibliográfia a címet magyarul és németül közli. Ha más nyelven jelent meg, a megjelenés nyelvén is.) 3. A megjelenés helye, éve. Ha folyóiratban közölt cikkről van szó, a folyóirat pontos címe, évfolyam, füzet (szám) és oldaltól oldalig a terjedelem megjelölése. 4. Kiadó (csakis a könyvek vagy önálló tanulmányok esetében. Kiadó lehet a mű szerzője is.). 5. Lapterjedelem (könyveknél pl. I—XVI -f 1—362). 6. Ábrák és táblázatok száma. 7. Könyvészeti utalások (idegen nyelvű összefoglalások nyelvek szerint). 8. A mű rövid, 2—3 soros tartalma (annotáció). 9. Könyvritkaságok és kéziratok esetében a lelőhely (könyvtár, levéltár, múzeum stb.) megadása nem nyilvános gyűjtemények (pl. püspöki, főiskolai, egyetemi könyvtár) esetében is. Bizonyos, hogy ez a példamutatóan gondosan felépített bibliográfia, mivel tárgyköre szerint számos tudományágat érint, igen széles körű elterjedésre számíthat. Erről a mű bevezetőjében a MTA Fertő-táj Bizottságának elnöke, Stelczer Károly dr., a VITUKI igazgatója tájékoztat. Ebből egyébként a Fertő-kutatás teljes távlati tervéről is értesülhetünk. A távlati munkaterv felépítése a következő: 1. A Fertő-tájjal foglalkozó kutatások helyzetfelmérése. 2. A Fertő-táj szakbibliográfiája. (Ez a kötet a most ismertetett mű.) 3. Adatgyűjtés a Tájmonográfia előkészítésére. 4. Tájfejlesztési lehetőségek vizsgálata. 5. Kutatási terv. 6. A Fertő-táj Monográfiája. Az elnöki beszámoló szerint a felsoroltakban ismertetett munkatervet 1975 végéig óhajtja a Bizottság megvalósítani. Az idő rövidsége miatt ez nem lesz könnyű feladat. De bármikorra készül el, annyi bizonyos, hogy ez a tudományos vállalkozás — a legkorszerűbb formában — méltó párja lesz a Lóczy Lajos kezdeményezésére létre jött, világhírű Balaton-monográfiának. Dr. Bendefy László 32
